Hirdetés
„Kisütött a nap!” - Koraszülött sikertörténet

„Kisütött a nap!” - Koraszülött sikertörténet

Amikor látszólag minden rendben megy a várandósság, és a szülés alatt is, ráadásul egy pár első gyermekéről beszélünk, akkor derült égből a villámcsapásként érheti a szülőket, ha egészségesnek hitt babájuk agyvérzést kap, ráadásul az orvosok semmi jóval nem kecsegtetik őket azzal kapcsolatban, hogy gyermekük egészséges életet fog élni. Pedig minden elkeserítő körülmény ellenére Borival és családjával ez történik.

Hirdetés
Hirdetés
Tunyogi Erzsébet korai fejlesztést végző pedagógustól, konduktortól, a játékterápia kidolgozójától és csapatától kaptuk az ajánlást Borihoz és szüleihez, Vikihez és Balázshoz, akik nem mindennapi történetük miatt sok párnak, családnak erőt és hitet adhatnak abban, hogy soha nem szabad feladni.

Honnan hallottatok Tunyogi Erzsébetről és a Tunyogi Pedagógiai Szakszolgálatról?

Miután a szülés után Borinál kiderült, hogy nagy a baj és korai fejlesztésre feltétlen szüksége lesz – kezdi Viki, az édesanya-, akkor a kórházban, ahol kezelték, dr. Princzkel Erzsébet, a PIC (Perinatális Intenzív Centrum) részlegvezető főorvos asszonya javasolta nekünk Erzsébetéket. Elmondta, hogy sok intézményt végigjárt, és ők a legjobbak, ezért őket ajánlja.

Mi történt pontosan Veletek?

Viki várandóssága gyakorlatilag zökkenőmentes volt – folytatja Balázs-, Bori időre érkezett, 38. hétre, nem volt semmi probléma. A szülés is nagyon gyorsan, komplikációmentesen lezajlott, három óra alatt. A szülés utáni APGAR értéke is maximális, 10/10-es volt kislányunknak (ez gyakorlatilag egy életrevalósági értéket mutat egy pontrendszer segítségével, ami arra szolgál, hogy pl.oxigénhiányos állapot következtében kialakult alacsonyabb érték esetén megállapíthassák, szükség van-e akár életmentő beavatkozásra a babánál – a szerk.). Az első kórházi napokban is minden rendben volt, nem volt semmilyen külső jele Bori agyvérzésének.

„Kisütött a nap!”  - Koraszülött sikertörténet

Három napos korában vettük észre, hogy integető mozgásokat végez mindkét kis kezével. Semmi tapasztalatunk nem volt, mert első gyermekünk, mégis furcsálltuk ezt. Ekkor már agyvérzése volt, amiből kialakult egy vérömleny és ez nyomhatta a mozgásközpontjáért felelős részt az agyában, ami ezeket a mozgásokat eredményezhette.

Vasárnap a reggeli viziten ahogy megnézték, feleségem szólt, hogy baj van – mondja Balázs -, és Borit már vitték is fel a PIC intenzív osztályára. Gyógyszerek segítségével nyugtatták, mert rohamokat véltek felfedezni rajta, és ez további agyi károsodást eredményezhetett volna nála. Tizenöt napig voltunk így az intenzív osztályon – veszi át a szót az anyuka-, ami után hazamehettünk. Ezt még ennyi idő után is nagyon nehéz felidézni.

Mi volt a diagnózis?

Borinál nagy kiterjedésű agyvérzést diagnosztizáltak, melyet az ismételt MRI vizsgálat is megerősített. Nem kívánom senkinek ezt az érzést, amikor az elsőszülött gyermekéről ez kiderül – mondja Viki. Ekkor még csak valószínűsítették, hogy a mozgással és látással kapcsolatos területeket érintheti a sérülés, jelezték nekünk, ez csak akkor derül ki, amikor fejlődik. De a professzor úr megmondta, hogy ekkora léziónál a gyerekünk semmit nem fog tudni csinálni, se ülni, se semmire nem lesz képes.

Professzor urat már az meglepetésként érte, hogy Bori nagyon ügyesen szopizik, gyakorlatilag két gyermeknek elég anyatejem volt. Erzsébeték később mondták is, hogy a gyermek és az én szervezetem is érezhette, hogy szüksége van az anyatejre, az idegrendszerére rendkívül jó hatással lehetett ez is.

Hogyan éltétek meg ezt a kezdeti sokkot párként?

Nagyon harmonikus kapcsolatunk van – mondja mosolyogva férjére nézve Viki –, én ma is Balázst választanám. Egy kapcsolatot egy ilyen helyzet vagy megerősít, vagy tönkretesz. Borira mi első perctől egészséges gyerekként tekintettünk. Főleg én vittem Borit Erzsébetékhez, és volt, hogy Balázs is eljött, Balázs szülei is nagyon sokat segítettek, e mellett rengeteg baráti, lelki támogatást is kaptunk, Erzsébetéktől is, ami ezen a nehéz helyzeten segített túllendülnünk.

Miben kellett Borit fejleszteni?

Borinál mozgásában komoly zavart láttunk – kezdi Tunyogi Erzsébet konduktor-, mind a négy végtagjára kiterjedő tónusfokozódást és nyaki-háti hypothoniát, jobb oldali túlsúllyal. Ezen kívül akár a fényterápiára, akár a hangterápiára első időben a figyelem tartóssága nagyon gyenge volt.

Szerencsére mindkét szülő a gyermekéhez minden percben úgy viszonyult, hogy az én gyermekem meggyógyul és most is egészséges. Olyan erősen volt motivált abban, hogy az Ő  gyermeke egészséges és ez az erő segítette a "kemény" terápia elvégzésére és a hite, szeretete, amit a gyermek felé táplált. Azóta is visszahívom sokszor a szülőt, hogy támogassa a többi sorstársát – hallhatjuk a szakember státuszát a kezdeti időről. Végigcsináltuk Erzsébeték kiírt programsorozatát - folytatja Balázs -, nyomtatva megkaptuk, énekekkel, versekkel együtt az összes általuk javasolt gyakorlatot, feladatot, amelyekkel Borit otthon is fejleszthettük, közösen, minden nap.

Hogyan zajlott az életetek a korai fejlesztéssel?

Volt olyan, hogy valamelyik feladatnál sírt, ekkor én is sírtam – folytatja Viki-, de Erzsébeték megnyugtattak, hogy ez normális, csak természetellenesnek érzi ezeket a mozgásokat, így nyugodjak meg, rengeteget segítek neki. Ahogy a gyakorlatokhoz rendelt mondókák és énekek is segítettek a feladatok elvégzésében. Tíz hetestől két éves koráig jártunk a Tunyogi Gyógyító Játszóházba, Bori rendben fejlődött, párhuzamosan jártunk kontrollra a PIC-re Princzkel főorvos asszonyhoz és a Budai Gyermekkórházba is. A főorvos asszony is mindig meglepődött, hogy Bori ilyen szépen fejlődik. Később volt olyan neurológiai orvos konferencia, ahol Bori esetét mutatták be. Bori öt hónapos korában fordult át hátról hasra, hét hónaposan négykézlábra állt, elkezdett kúszni-mászni, tíz hónaposan állt fel, tizenhárom hónaposan indult el. Az összehasonlítás kedvéért, Dani, az öccse, aki makkegészségesen született, 12 hónaposan indult el. Bori másfél évesen már tőmondatokban beszélt, kétévesen pedig már folyékonyan.

Bori hogyan fogadta Dani érkezését?

Bori nagyon várta Danit, ám amikor hazaértünk vele a kórházból, akkor szembesült vele, hogy ő még nem olyan kistesója, akivel játszani tud, így ez csalódás volt számára. Nagyon érdekes, hogy volt egy fekete korszaka. Ekkor is, ahogy a mai napig, amikor elbizonytalanodunk, felhívtuk Erzsébetéket, mit lehet ilyenkor tenni? Bori ugyanis minden rajzát feketével rajzolta, festette. Ezzel élte meg, és vezette le a feszültségét, hogy most már a figyelmem/figyelmünk megoszlik kettejük között. Mi a fekete korszakától megijedtünk. Én eldugtam a fekete ceruzáit, zsírkrétáját, Erzsébet rám is szólt, hogy igenis tegyem vissza, mert így dolgozza fel ezt a helyzetet, higgyem el, túl lesz rajta. Hetekig tartott ez az állapot, majd egyszer csak elővette a sárga színt, mondván: „Kisütött a nap!”. Innentől a mai napig nagyon jó tesók, amiben persze vitatkozás is benne van.

Mi az, ami megmaradhatott a sérüléséből?

Amikor még Erzsébetékhez jártunk, észrevettük, hogy olyan dolgokat, feladatokat nem akart megcsinálni, ami a szülőcsatornára emlékeztetheti. Az úszástól is fél, egyéb mozgásában is kicsit bizonytalanabb, ebben Dani segít neki sokszor, aki például bátrabban mászókázik a játszótéren.

„Kisütött a nap!”  - Koraszülött sikertörténet

Nekem – mondja Viki –, nagyon nehéz volt Borit elengedni, még az óvodába is, szeptembertől pedig ha felveszik, már iskolába megy. Mi sem az oviban, sem az iskolában nem jeleztük, hogy mi történt vele, nehogy másként kezeljék őt. Hisszük, hogy hagyni kell élni őket, bár vállalom, ha rajtam múlt volna, és esetleg nem születik kistesója, biztos, hogy burokban neveltem volna őt. Amikor óvodába ment, akkor is nehezen dolgoztam ezt fel, mert hittem, csak mi tudjuk legjobb gondját viselni. Mikor leskelődtem utána, és lebuktam az óvó néni előtt, az nagyon ciki volt, majd’ elsüllyedtem… De megértő volt az óvó néni, mondta, hogy nem csak én élem át ezt, látott már anyukát a bokor mögött.

Ma milyen Bori, hogyan fejlődött?

Nagyon ügyesen mozog, imád futni, nagyon szeret tornázni. Nagyon érzékeny, empatikus, mini anyukája Daninak, az öccsének. Észreveszi, ha valaki sír a játszótéren, odamegy, segít, rendkívül érzékeny. Még nem fogja fel, hogy iskolába megy, nem érti, mit jelent ez. Majd ha megkapjuk a visszajelzést, hogy felvették, akkor a nyáron igyekszünk őt felkészíteni mindenféle szempontból, meglátjuk, hogy fog reagálni a helyzetre. Látjuk, hogy szeret tanulni, már több, mint egy éve olvas. 3,5 éves kora óta ismeri a betűket. Erzsébetéknél a tanulási készségek fejlesztését is végeztük, zenei fejlesztésen, fényterápián is részt vettünk, már akkor a legaktívabban vett részt az ilyen feladatokban.

Számomra megdöbbentő volt, hogy 6 hónaposan már nagyobb méretű gyöngyöket fűzött, ebből látszódik, hogy a logikai készségei, képességei nagyon jók, valamint az idegen nyelvek felé való érdeklődése is feltűnő, pedig semmit nem erőltetünk neki. Ez úgy derült ki, hogy egyszer véletlenül angolul indítottunk el egy mese dvd-t, egy ideig hallgatta, majd szólt, hogy nem érti. Később, amikor megint elindítottuk neki, akkor ezt mondta: „Nem értősen kérem!”. Tehát ha kéri, akkor lejátsszuk neki. A betűket is nagyon korán megtanulta. Nagy nyomtatott betűvel ír, ugyan mindent egyben, meg felcserél betűket és megfordítja az irányukat, de nem számít. Számolni nagyon-nagyon szeret, elszámol százig. Így angol-matek tagozatos általános iskolába írattuk most be, bízunk benne, fel is veszik.

A Tunyogi Pedagógiai Szakszolgálat honlapján további információk érhetőek el.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend