Hirdetés
Kistestvér a családban

Kistestvér a családban

Engem már senki sem szeret? - hallhatják gyakran az idősebb testvérek panaszát a szülők a kistestvér érkezésekor. A testvérféltékenység érzése természetes, azonban érdemes rá odafigyelni, mert ha túlzottan felerősödik, a gyermeknél jelentős viselkedésváltozást és testi tüneteket okozhat.

Hirdetés
Hirdetés

Az első gyermek születése után szinte minden nő elgondolkodik azon, szeretne-e és ha igen, mikor és hány gyermeket. A kérdés a pszichológusokat is érdekelte: több vélemény látott napvilágot arról, mennyi az ideális korkülönbség két testvér között. Szinte minden ezzel foglalkozó írás egyetért abban, hogy mind a nagy, mind a csupán egy-két éves korkülönbségnek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Ha pár éven belül jön a két baba, akkor gyermekkorukban - valószínűleg - elkerülhetetlen lesz köztük a rivalizálás, hiszen folyamatosan összehasonlítják magukat testvérükkel. A 4 évnél nagyobb különbség a testvérféltékenységet növelheti. Ez igen gyakori jelenség, még ott is előfordul, ahol az elsőszülöttet felkészítették az új jövevény érkezésére, és ő várja is a kicsit. Érthető ez az érzés, hiszen addigi kizárólagos jogait és a felnőttek idejét is meg kell osztania a picivel. Az érzést fokozhatja, ha a szülők nem elég figyelmesek, és az újszülött ágyát a nagyobb gyerek szobájában helyezik el (oda a félrevonulás lehetősége), s ha nem vonják be a kistestvér körüli tennivalókba. Kíváncsisága természetes: a szakemberek szerint akkor járunk el leghelyesebben, ha éreztetjük az újdonsült báttyal vagy nővérrel, hogy számítunk a segítségére. Ha már elég nagy, akkor engedjük meg, hogy kézbe vegye (szülői felügyelettel) a picit, hogy segítsen az etetésnél és a pelenkázásnál.

A két év körüliek is érezhetik nagy és fontos személynek magukat a családban, ha segédkezhetnek a bébipapi elkészítésében, összeszedhetik a baba által szétszórt játékokat vagy a boltban az általuk választott csörgőt átnyújthatják a kiságyban fekvőnek. Ha a nagyobb gyerek maga is elkezd csecsemőként viselkedni (szopni akar vagy cumit kér, a már szobatiszta gyerek újra bepisil, bekakil), akkor a szülőnek kell mindent elkövetnie, hogy "rendezze a szerepeket". A szülők társaságában, a kicsi ellátásában nyújtott segítséggel az idősebb maga is érezheti, hogy nem a tehetetlen baba, hanem a gondoskodó testvér szerepe a neki megfelelő.

A testvérféltékenység néha komoly problémává fajulhat. Megnyilvánulhat a csecsemő elleni agresszióban vagy mogorvává, szótlanná válásban is. Ha a nagyobb testvér bántja, bántani próbálja a fiatalabbat, akkor figyelmeztessük: nem engedjük, hogy a kicsinek baja essék. Ugyanakkor biztosítsuk arról a gyereket, hogy semmivel sem szeretjük kevésbé, mint azelőtt.

Vannak azonban olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen a szakember segítsége. Hogy mikor forduljunk gyermekpszichológushoz? Nos, a testvér születése előtti időben elutasítóan viselkedő gyerek hozzáállása megváltozhat, ha meglátja a bébit. Ha az ellenszenv a pici fejlődésével nő, ha tartósan fennáll az erős féltékenység vagy ez az érzés visszatartja az idősebb gyereket a fejlődés bizonyos területein (akadályozza szociális alkalmazkodó képességét), akkor ne habozzunk segítséget kérni. A féltékenység kialakulásának többféle oka is lehet. Gyakoribb, ha eltérő nemű testvér érkezik, ha a szülő-gyermek kapcsolat az új terhesség előtt sem volt ideális, vagy ha az anya és az apa kapcsolata sínyli meg a második gyermek érkezését.

Ha az újszülött már a harmadik gyermek, akkor sem biztos, hogy könnyebb a helyzet. A nagy már rutinosabb idősebb testvér, a másodszülött azonban elveszíti "legkisebb" státusát. Ha nincs túl jó kapcsolat az első két gyermek között, akkor kialakulhat a "középső gyerek szindróma". Ez nem jelent mást, mint kettős féltékenységet, valamint saját szerepének, személyének kóros leértékelését. Ilyenkor is a szülők tehetik a legtöbbet azzal, hogy érzékeltetik az önmagát feleslegesnek érző gyerekkel: az egész családnak nagyon fontos. Persze amikor azt írom, hogy feladatokat kell adni az idősebbeknek, hogy együtt lehessenek a kicsivel, akkor nem arról van szó, hogy ingyenes gyermekfelügyelőként használjuk őket. Ha tehernek érzik a gondoskodást, az nem segíti, sokkal inkább gátolja a jó testvéri kapcsolat kialakulását. Csináljunk olyan programot, amelyen az egész család részt vesz, és szervezzünk olyan időtöltéseket is, melyeket a gyerekek külön is csinálhatnak. Nem kell állandóan együtt lenniük!

Ne gondoljuk, hogy csak a mi gyerekeink szidják és püfölik egymást. A testvérkapcsolatok nem mindig harmonikusak, és az összetartozás érzését csak meleg családi tűzhelynél lehet megtapasztalni.

Forrás: práger

Hirdetés
Hirdetés
Kapcsolódó írások
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend