Hirdetés
„Kis fényeket látok, aztán elhomályosul minden”

„Kis fényeket látok, aztán elhomályosul minden”

Ma is sokakat riadalommal tölt el, pedig most már tudjuk: az epilepszia egy idegrendszeri betegségről, amely rendszerint tünetileg jól kontrollálható, és amellyel teljes értékű élet lehet élni.

Hirdetés
Hirdetés

 

 

Jól emlékszem, amikor Marci először beszélt a betegségéről. Zavart volt, valahová a távolba nézett és csak mondta és mondta, mintha túl akarna lenni valamin, ami számára rettenetesen nehéz. Pedig régóta ismertük egymást. Tudtam, hogy néha nincs jól, olyankor pár napig elzárkózik a világtól, de azt hitem, ő is csak olyan, mint sokan mások, akik egyedül szeretnek lenni, ha nem érzik jól magukat. „Az egészben az a legrosszabb, hogy pontosan tudom, hogy most jön a roham. Már megtanultam olvani a jelekből. Kis fényeket látok, aztán elhomályosul minden. Ha van időm, akkor elvonulok egy csendes helyre, hogy ne ijesszen meg senkit a látványom és felhívom az apámat vagy a barátomat, hogy jöjjön értem. Olyankor még képes vagyok elmondani, hogy hol vagyok, mert van 1-2 percem. A roham után mindig el akarok menekülni, nem tudom, miért. Rohannék, mindegy, hogy merre, de általában valaki lefog, és elmondja, hogy mi történt velem. Így élek 18 éves korom óta, akkor volt az első epilepsziás rohamom. Hogy lehet-e ezzel együtt élni? Hát látod, hogy igen.“ Ekkor nézett rám először. Ezután gyakrabban beszéltünk a betegségéről, ami azért is ennyire ijesztő, mert az epilepsziás beteg nem ura a testének és a roham közben sokszor maga a látvány is félelmetes. De ennél sokkal fontosabb, hogy tudjunk a betegségől, és adott esetben képesek legyünk segíteni.

„Kis fényeket látok, aztán elhomályosul minden”

Milyen epilepszia?

Dr. Káposzta Zoltán neurológus szakfelügyelő főorvos segítségével összefoglaltuk, mit tudunk az epilepsziáról. Ma már tudjuk, hogy az epilepszia egy krónikus idegrendszeri betegség, amely a népesség 0,5-1 százalékát érinti. Felnőtteknél a második legsűrűbben előforduló, gyermekeknél pedig a leggyakoribb agyi megbetegedés. Jellegzetes tünete az epilepsziás roham, amely hirtelen kialakuló agyi működészavar, az érintett agyterületre jellegzetes tünetekkel.

 

Az epilepszia kóroktanilag két csoportra osztható:

A szimptómás (tüneti) epilepszia esetében valamilyen szervi eltérés található az agyban - például daganat, sérülés, agyi infarktus -, amelynek környezetében működési zavar támad.

Az epilepszia másik csoportja az úgynevezett primer epilepszia: ekkor az agyban semmilyen szervi eltérés nem mutatható ki. Ezekben az esetekben feltehetően valamilyen genetikailag meghatározott, sejtszintű működési zavarról lehet inkább szó.

 

Epilepsziás rohamok

Ahogyan az epilepszia maga, úgy az időnként jelentkező rohamok sem egységesek. A leginkább ismert rohamtípus a grand mal, azaz az epilepsziás nagyroham. Súlyos, életveszélyes állapotot is jelezhet, de az sem ritka, hogy a súlyos roham néhány percen belül megszűnik és a beteg teljesen panaszmentessé válik. Egyes rohamok után okszor kialakul az átmeneti zavartság, vagy alvásszerű. A rosszullétre a beteg nem emlékszik, amnéziás. 

 

A rohamok egy másik típusát kisrohamnak nevezik. Ez sokkal kevésbé ijesztő mint a "nagyroham": a beteg a beszédben vagy az adott tevékenységben éppen csak egy kis időre áll meg, de aztán hamarosan folytatódik minden, mintha semmi sem történt volna.

 

Olyan roham is létezik, amelyet a külső szemlélő egyáltalán nem is észlel és semmi nem utal arra, hogy agyának egy része nem megfelelően működik, a működészavart ilyenkor csupán az agy elektromos tevékenységének regisztrálásával lehet kimutatni.

 

Diagnózis

Éppen amiatt, hogy az epilepszia ennyire sokszínű betegség, a diagnosztika is sokrétű. A vizsgálatok során nem csupán az epilepszia tényét kell megállapítani, hanem lehetőség szerint a típusát is, hogy minél pontosabban megválaszthassák a leghatékonyabb gyógyszeres kezelést. Magyarországon az epilepszia diagnózisára és kezelésére vonatkozó szabályokat szakmai irányelv határozza meg. Először is fel kell venni a kórelőzményt. Mivel előfordulhat, hogy egy-egy rohamot maga a beteg nem, vagy nem teljesen tudatosan él át, a beteggel együtt élők beszámolóira is szükség lehet. Ezután neurológiai vizsgálat következik, amely azonban sokszor nem mutat ideggyógyászati góctüneteket. Az epilepsziában szenvedő beteg átvizsgálásában nagy jelentősége van az MRI-vizsgálatnak (mágnes-rezonanciás komputertomográfia), amely révén kimutatható az agyban lévő szervi károsodás. A másik igen fontos műszeres vizsgálat az EEG- (elektroencefalográf-)vizsgálat, amelynek segítségével diagnosztizálható az agyi elektromos tevékenységben bekövetkező változás. Végül, de nem utolsó sorban elengedhetetlen a neuropszichológiai vizsgálat, mely az érzelmi, szellemi működéseket analizálja.

 

Gyógyulás? Tünetmentesítés!

Az epilepszia leggyakoribb kezelési módja a folyamatos gyógyszeres terápia. Ma azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi gyógyszerekkel a betegek nagyjából kétharmad részénél tartós rohammentesség érhető el. Ám sajnos azt kell mondanunk, hogy még megfelelően beállított gyógyszerszedés mellett is előfordulhatnak rosszullétek. Arra a kérdésre, hogy az epilepsziának feltétlenül együtt kell-e járnia a betegségtudattal, dr. Káposzta Zoltán azt feleli, hogy inkább felelősségtudattal kell párosulnia - olyasmivel, mint amiről a cukorbetegség kapcsán szoktunk beszélni. A betegnek együtt kell élnie azzal a kötelezettséggel, amit a rendszeres gyógyszerszedés jelent. Időnként ellenőrzésre kell járnia, tanácsos figyelnie a megfelelő mennyiségű alvásra, szükséges óvakodnia a stressztől és muszáj visszaszorítania az alkoholfogyasztást. Egyes epilepsziáknál szóba jöhet a műtéti megoldás is. Ez azokban az esetekben lehetséges, ahol a rohamok kiinduló területe meghatározható, körülírható, és az agy olyan részét érinti, amely jelentősebb funkcióvesztés nélkül eltávolítható. Ilyen például a halántéklebeny-epilepszia. Ha a gyógyszerszedés már több mint két éve tart, és nem ért el rohammentességet, akkor érdemes megvizsgálni a műtét lehetőségét.

 

Együtt élni vele

Az epilepsziával meg kell tanulni együtt élni: ahogyan a betegnek, úgy a környezetének is. A köztudatban az epilepsziát sajnos még mindig félelem vagy iszonyat lengi körül: jellemző, hogy korábban a köznyelv frásztörésnek, nyavalyatörésnek is hívta ezt a betegséget. A környezetben fontos tudatosítani, hogy az epilepszia nem fertőző, hogy a beteg nem tud kárt okozni a környezetében, hogy a tünetmentes epilepsziás személy számos munkakört elláthat, és csaknem teljes értékű életet élhet.

 

 

Hogyan segíthetünk roham közben?

• Amíg a görcsroham tart, ne próbáljuk meg lefogni a beteget, és ne erőltessünk semmit a fogai közé.

• Inkább arra ügyeljünk, hogy az akaratlan rángások közepette nehogy megüsse magát az asztal vagy a szék sarkában, és ha elesik, ne zuhanjon túlságosan nagyot.

• Ha a beteg már a roham utáni, alvásszerű állapotban van, igyekezzünk stabil oldalfekvésbe helyezni.

• Mindig hívjunk mentőt! Előfordulhat, hogy a beteg egy-két perc után felkel, és azt mondja, jól van. Ne hagyjuk magunkat, a beteget mindenképpen meg kell vizsgálnia orvosnak! Akkor is, ha ez volt az első rohama, és akkor is, ha már ismert epilepsziás: ekkor megfigyelésre vagy gyógyszerátállításra lehet szükség.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend