Hirdetés
Hiperaktív vagy csak mozgékony?

Hiperaktív vagy csak mozgékony?

Gyakorló anyukaként és pedagógusként is sokszor találkozom a szülők aggódó kérdéseivel, hiperaktív-e a gyermekem? Megdöbbentett, amikor az átlagtól kissé mozgékonyabb gyermekemet már 8-10 hónaposan "hozzáértő" nagyszülők, ismerősök pedagógusok hiperaktívnak titulálták. Mint pedagógus, tudtam, hogy már csecsemőkorban vannak erre utaló jelek, de ezeket gyermekemen nem tapasztaltam. Az élet engem igazolt.

Hirdetés
Hirdetés

Sok szülő aggódik amiatt, hogy gyermeke hiperaktív lehet, amely bizonyos szemszögből nem alaptalan, hiszen általában ezeknek a gyermekeknek problémát okoz egy többségi, 30 fős osztályban a beilleszkedés, az elvárt magatartás teljesítése.

Sokszor ezek a gyermekek kirekesztődnek. Másik problémakör, hogy az elmúlt években miért lett ennyire sok a hiperaktív gyermek? Én több okot látok. Egyrészről a folyamatos kutatások, egyre differenciáltabb diagnózisok egyre jobban elkülönítik a tanulási zavarokat.

Ranschburg Jenő Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban c. munkájában rámutat, hogy a tanulási zavarok közül ez a legtöbbet vizsgált probléma. Olyan összetett és olyan nehezen diagnosztizálható, hogy előfordulási gyakorisága megbízhatóan nem állapítható meg. Vizsgálatok mutatják, hogy az iskolában vagy a szülők által hiperaktívnak tartott gyerekeknek mintegy a fele kapja meg ezt a minősítést a pszichológustól és a pszichiátertől is.

A hiperaktivitás

A hiperaktivitást általában iskolás korban diagnosztizálják. Három területen jelentkeznek: motorium, impulzivitás, figyelem. Azonban tünetei már korábban jelentkeznek egészen visszavezethetők csecsemőkorra, de erre később térnék ki. Az óvoda több mozgásra van lehetőség, kevesebb a kötött feladat, ebben a lazább légkörben kevésbé tűnik fel a probléma. Ha ehhez egy elfogadó szülői háttér társul, a gyermek harmonikus életet él, senki sem gyanakszik.

Igazán akkor tűnik fel a probléma, amikor az iskola elvárásainak, normarendszerének kell megfelelni. A pedagógus és a szülő toleranciája, intoleranciája nagyban befolyásolja a hiperaktív gyermek további sorság. Egy megértő, elfogadó, a problémát ismerő szakember, segíthet a családnak elfogadni a problémát, együttesen képesek a gyermek jó képességeit kihasználni és erre építeni. Ennek ellentéte, a tapasztalatlan, intoleráns pedagógus, aki nehezen viseli ahiperaktivitással járó figyelmetlenséget, motorikus nyugtalanságot, problémáit kivetíti a szülőkre, elkezdődik egymás okolás. Ebben az esetben sokszor ok nélkül gyógyszeres kezeléshez fordulnak.

Rengeteg könyv jelent meg a témával kapcsolatban, én Dr. F. Földi Rita munkáját emelném ki ezek közül, melynek címe: A hiperaktivitás organikus és lelki háttere. A könyv főleg szakembereknek szól, de hasznos információkat tartalmaz szülőknek is, ha kérdéseik merülnek fel. Azonban ha felmerül a gyanú, fontosnak tartom, hogy ne mi diagnosztizáljuk gyermekünket, hanem forduljunk szakemberhez.

Dr. F. Földi Rita leírja, hogy bár a hiperaktivitás tünetei rendkívül szembeötlőek, a mai napig sem eldöntött, hogy önálló kórképről vagy tünetegyüttesről beszélhetünk. A nehézséget részben az okozza, hogy okát még nem sikerült egyértelműen meghatározni,, annál is inkább, mert már a korai munkák is utalnak arra, hogy a kora gyermekkorban valamennyi agyi károsodás hasonló tüneteket, hiperaktivitást okoz, részben azért, mert a vezető és a kísérő tünetek nem válnak el élesen egymástól. Egyébként is nehéz eldönteni, hogy mikor túlzott a motoros aktivitás, meddig tekinthető elfogadhatónak. Elsőként a minimális agyi diszfunkciót (MCD) jelölték meg kiváltó okként.

Tünetek

Szinte mindegyik szakirodalom hasonló tüneteket sorol fel. Ilyen az extrém motoros nyugtalanság, amely csecsemő és kisgyermekkorban is meghatározó. A csecsemő keveset alszik, nyugtalan, sokat sír, éjszaka is gyakran felébred.

Felállás után szinte azonnal elkezd futni. Nem képes egy étkezést végigülni. Minden érdekli, mindet a kezébe vesz, de semmi sem köti le a figyelmét hosszabb ideig.

Ezek a tünetek későbbiekben is fennállnak, de igazán zavaróak az iskolában lesznek. A gyermek ekkor már nem képes végigülni egy órát, hosszabb ideig ekkor sem köti le semmi a figyelmét. Előfordul, hogy óra közben kimegy a teremből. Nagy és finommozgása összerendezetlen, nem célvezéreltek. Gyakran sodródik veszélyhelyzetbe, gyakrabban szenvednek el kisebb nagyobb sérüléseket. Belebeszél az órába, meg sem várja a kérdést, de már válaszol. Nem tudja kivárni a sorát, írásbeli munkái rendetlenek.

Az életkor előrehaladtával a tünetek csökkennek, de a gyermekek közel felénél a tünetek gyakran a serdülőkor után is fennmaradnak. Ebben az esetben a figyelemzavar és az impulzivitás mutatható ki leginkább.

Összefoglalva a már leírt viselkedéses megnyilvánulások alapvetően három kategóriába sorolhatók:

1. Hiperaktivitás

  • extrém viselkedés, nyugtalanság

  • nem tud egy helyben maradni, folyton izeg-mozog

  • nehezen marad meg a helyén

  • nyugtalanság alvás közben

  • állandó mozgásban van, mint ha motor hajtaná

2. Impulzivitás

  • gondolkodás előtt cselekszik

  • extrém gyakori tevékenységváltás

  • feladatát nehezen tudja megszervezni

  • állandó felügyeletet igényel

  • játékban, csoportos helyzetben nehezen várja ki a sorát

  • gyakran közbeszól

3. Figyelemzavar

  • nem fejezi be, amit elkezdett

  • gyakran tűnik úgy, mint ha nem figyelne

  • figyelme gyakran elterelhető

  • feladatra nehezen összpontosít

  • játékhelyzetben nehezen marad meg

Az összes többi tünet másodlagos és ezekből vezethető le. Fontos, hogy a diagnózis szakembertől származzon, egy-egy tünet megléte nem jelenti, hogy gyermekünk hiperaktív, több tünet együttes megléte szükséges. Ha kezünkben van a diagnózis, akkor sem kell kétségbe esni, a pozitív szülői hozzáállás, szakemberek (mozgásterapeuták, pedagógus, pszichológus) sok segítséget nyújthatnak.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend