Hirdetés
Édes gyerekeink néha cukrosak is - 4 jó tanács

Édes gyerekeink néha cukrosak is - 4 jó tanács

Kezdjük a sötét oldallal, hogy legyen hova eljutnunk! A cukorbetegséget érthető módon félelem lengi körül. Aki nem sokat tud az egészről, annyit azért biztosan gyanít, hogy macerás dolog cukrosnak lenni.

Hirdetés
Hirdetés

És ki szereti a macerát?! - abból jobb mindig kimaradni. Csakhogy – folytatom vészterhes hangon – a betegség nem válogat! Vannak emberek – ismerek egyet, ez én volnék – aki gyárilag taszítja a macerás dolgokat, de ez sajnos egyoldalú idegenkedés, ugyanis a diabétesz kifejezetten szimpatikusnak találhatott, mert 9 éves koromban keblére ölelt. Van, akit korábban, van akit később, mondom: nem válogat.

Mi viszont – (most jön a felemelkedési szakasz) – válogathatunk! Választhatunk hozzáállást, eszközöket, felfogást, orvost és életcélt is. Rövid egy cikk ahhoz, hogy kifejtsem mennyi mindennel segíthetjük gyermekünket, hogy megbirkózzon a cukorbetegséggel, de néhány lényeges dolgot sorra kell vennünk!

1. Lélekápolás

Nem csak a biológiai kezelésre van szükség, a lelki iránymutatás is legalább annyira fontos, talán a legfontosabb dolog egy cukros életében. Amikor kiderült, hogy cukros vagyok, nekem ez a mondat segített, és azóta a legnehezebb pillanatokban is átlendít mindenen: “Kisfiam, nem beteg vagy, hanem cukros!” – mondta apám.

Édes gyerekeink néha cukrosak is - 4 jó tanács

Nem könnyű egy gyermeknél elérni azt, hogy ne legyen betegségtudata, viszont ne is hanyagolja el a kezelését. Sőt, ha azt tanítják neki, ha minél jobban megismeri a diabéteszt, annál szabadabban csinálhat azt, amit akar, akkor két legyet ütöttünk egy csapásra: motívált lesz abban, hogy “kitanulja a szakmát”. Tudnia, éreznie kell, hogy emellett, sőt ettől a gondtól függetlenül ő nagyon-nagyon boldog ember lehet, a döntés az ő kezében van.

2. Önállóság

A friss cukros gyermeket szoktatni kell a “csináld magad” mozgalomhoz, természetesen szigorúan az életkorának megfelelően! Minden szülő szeretné levenni a saját gyerekéről a keresztet, de ez a mi esetünkben sajnos akár végzetes is lehet. Ismerek olyan egyetemista korú cukrost, aki az anyja mellett alszik, mert nem képes felébredni, ha álmában leesik a cukra. Nem kényeztethetjük el gyermekünket folyamatos kontrollal és “majd én megcsinálom helyetted”-el, mert akkor gyermekünk nem sajátítja el sohasem a belső figyelmet, nem tanul meg olvasni a szervezet jelzéseiben, nem szólal meg benne a vészcsengő. Megtörténhet (és meg is történik sokszor), hogy a nagy szeretetben felneveltünk egy óriás moncsicsit és 20-30 évesen egy szőrös majom a kanapén már nem annyira szórakoztató …Természetesen figyelnünk kell a gyerekünket és ott állni mögötte – pláne kisebb korban - amíg lehet, de később gyümölcsözővé válik a két lépés távolság…

3. Kísérletezés

Nem csak mi kényeztethetjük el folyamatos ápolásunkkal gyerekünket, hanem fonák módon a remek orvosi eszközök is. A szervezetünk nagyon okos, csak egyre ritkábban hagyatkozunk rá. Amikor még nem voltak vércukormérők a háznál, kénytelenek voltunk figyelni a testünk által küldött jeleket és nyilván nem hajszálpontosan, de ma is tudjuk mennyi a cukrunk. Mert a test küldi a jeleket, csak figyelni kell rá! Ha valaki kicsi korától a műszerre bízza magát, mert az pontos, akkor elveszítheti a pontatlanabb, de mindig kéznél lévő “belső iránytűjét”! Mindenki használjon mérőt – én is teszem – de tudom, hogy nem lesz bajom, ha nyaraláskor otthon felejtem! Egy lakatlan szigeten egy “old school” cukkernek nagyobb esélye van a túlélésre, mint a ma gyermekének.

Azt javaslom, hogy mérővel a kezünkben egy-egy enyhébb hypo alkalmával, vagy ha megindult felfelé a cukra, próbáljuk ezt az érzést tudatosítani a gyermekünkben! Kérdezgessük, mit lát, mit érez, milyen jelei vannak az éppen zajló folyamatnak. Kicsit elemezze magát, miközben helyrebillen. Mindezt persze óvatosan , kritikusabb helyzetekben ez nem opció! Később, mikor már uraljuk a testünket és értjük a jeleket amiket küld, szépen finoman lehet tovább kísérletezgetni.  De a biztonsági sávot itt is kérjük szabadon hagyni! A kísérlet nem játék, nem brahiból megy, a megismerés a fő cél!

4. Orvos

A lelki támasz mi vagyunk, de orvos nélkül nem megy! Merjünk kérdezni, tanuljunk, ötleteljünk, hiszen az eszközöket és a tudás egy fontos részét a dokitól kapjuk. De ne feledjük, a cukorbetegség az egyensúlyról szól: A doki a mérleg egyik oldala és mi vagyunk a másik! Egymás nélkül nem boldogulunk!

 

Kovács Áron április végén nekifutott élete első félmaratonjának! Ha kíváncsi vagy, hogy sikerült a 21 km-es kihívás, olvasd el beszámolóját honlapunkon.

“Mindenből csak annyit vehetsz ki, amennyit beleraktál!”

D+ esemény:

I. Velencei Tókerülő Tekerés

Cukrosok és/vagy bringások bármilyen kombinációját várjuk június 14-én a gárdonyi Sport Beach-en!  Bringatúrák, koncertek, játékok és strand nem csak cukkereknek!

Részletek és regisztráció: www.dplusz.com

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend