Hirdetés
Az akaratlan bepisilés gyakori betegség a gyerekeknél

Az akaratlan bepisilés gyakori betegség a gyerekeknél

Az enuresis a második leggyakoribb betegségnek számít Magyarországon az 5 és 14 év közötti korosztályban. Az akaratlan bepisilés tüneteit több mint 90 000 gyermek szenvedi el. Az iskola kezdetével minden évben jelentősen megnő a betegek száma - emeli ki egy Csongrád megyében végzett felmérés.

Hirdetés
Hirdetés

Számos nemzetközi tanulmány bizonyítja, hogy a stresszhelyzet, a környezetváltozás az iskolakezdő gyermekek számára problémát okozhat. Az iskolai tanulmányokat megkezdő gyermekek szülei gyakran ekkor ismerik fel, hogy a gyermek bár "már elég nagy ehhez", mégis még mindig bepisil. Az orvosok az iskolakezdés után sokszor tapasztalják, hogy a szülők csak ekkor ismerik be gyermekük betegségét, az akaratlan éjszakai ágybavizelést (enuresis nocturna-t).

Egy enuresis-felmérésből, amelyet 26 szegedi általános iskola alsó tagozatában végeztek, kiderül, hogy az iskolában újonnan kiszűrt esetek száma meglehetősen csekély: 100 gyermek esetén 1 - 2 megbetegedéssel találkoztak az iskolaorvosok. Csongrád megyében a felső tagozatban a diagnosztizált betegségek száma ennél is kevesebb. A felmérés azonban rámutatott: az éjszakai bevizelésre mint betegségre sok esetben csak akkor figyelnek fel a gyermek környezetében, ha a 10-12 éves korú gyermek maga fordul problémájával az orvoshoz, vagy a szülők tartják elviselhetetlennek ezt az állapotot. A tapasztalatok szerint tehát sok gyermek nem, vagy csak későn kerül orvoshoz az éjszakai ágybavizelés problémájával.

Ezek a tények számos kérdést vetnek fel a betegség felderítése és ellátása tekintetében. Miért várnak a szülők ilyen sokáig? Van-e lehetőségük az iskolaorvosoknak a betegség kiderítésére? Van-e elegendő bizalom a probléma feltárásához a gyermek-háziorvossal szemben?

Szegeden és Csongrád megyében az iskolaorvosi ellátást a házi gyermekorvosok végzik, akik saját praxisuk fenntartása mellett látják el az iskolákban, óvodákban az orvosi teendőket. A középiskolák szerencsés helyzetben vannak, hiszen ott főállású iskolaorvosok foglalkoznak a gyermekekkel.  A községekben, a kisvárosok egy részében azonban az ellátás nehéz, hiszen sok helyen a háziorvos és az iskolaorvos személye azonos.

Az iskolaorvosok a gyermekekkel legtöbbször a kötelező egészségügyi ellenőrzések (például status felmérés, szűrővizsgálat, oltás) alkalmával találkoznak. Bár a rendelőben minden gyermeket egyenként vizsgálnak meg, mégis a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt az iskolaorvos és a gyermek között bizalmi kapcsolat gyakran nehezen alakul ki. Ebből adódóan a beteg gyermek nem őszinte, nem fedi fel a titkát orvosa előtt. És bár a védőnők többet találkoznak a tanulókkal, de igazából ezt a problémát a diákok velük sem beszélik meg.

Az iskolában legtöbbször a pedagógus észleli, hogy a gyermek enuresis betegségben szenved, pl. iskolai kirándulások alkalmával.

Ilyen esetben a helyes eljárás az, hogy a pedagógus jelzi az iskolaorvos vagy a védőnő felé tapasztalatait, a gyermeket pedig kötelezően elküldik háziorvosához a megfelelő kivizsgálás érdekében. A háziorvos dönti el, hogy szükség esetén szakorvosi (gyermek-nephrológiai) kivizsgálást kér-e.

Az enuresis nocturnában szenvedő betegek tájékoztatására két módon kerülhet sor:

Egyrészt a háziorvos és a gyermek közötti rendszeres kapcsolat alapján kialakuló bensőséges, bizalmi légkörben fény derülhet a betegségre. Másrészt egy meglepő módon: az írott és elektronikus sajtó segítségével az enuretikus gyermek és szülei megőrizhetik anoninimitásukat, ugyanakkor felvilágosítást és tanácsot kapnak a probléma megoldására.

A jelen oktatási rendszerben az időben való felismerés hatékonyságát segítené, ha a tanulók tanórán, a szülők pedig pl. a szülői értekezleten kaphatnának rövid, célzott ismeretterjesztő felvilágosítást a betegségről.

Különösen a szülők figyelmét kell felhívni arra a tényre, hogy ne legyenek évekig toleránsak a problémával szemben: ne hordják a gyermeküket természetgyógyászhoz, talpmasszázsra, pszichiáterhez vagy pszichológushoz mondván, hogy az enuresis biztosan pszichés eredetű, hanem forduljanak inkább a háziorvoshoz vagy szakorvoshoz!

Egyes szakemberek véleménye szerint a szülők számára egy - szülői értekezleten kiosztott - tájékoztató füzet alkalmazása is hasznos lehet, amely tartalmazza a betegség rövid leírását, tüneteit, kezelési módjait, valamint azoknak a szakembereknek a nevét és elérhetőségét, akikhez háziorvosi beutalóval fordulhatnak a beteg gyermekek szülei.

A betegség felderítésének hatékonyságában a függetlenített iskolaorvosi szolgálat tevékenysége is jelentős előre lépést jelenthet.

Hirdetés
Hirdetés
Kapcsolódó írások
Hirdetés
Pirula Trend