Hirdetés

Zeneterápia

Az, hogy a zene hatással van lelkünkre, szellemünkre és testünkre is, mára tudományos ténnyé vált. A tudományos igényesség fontos szemléletbeli változásokat hozott a zene területén is. Már nem csupán a zene lelki hatásait, hanem a fizikai jelenségeket is vizsgálni kezdték, orvosi, biológiai problémák megoldásában alkalmazzák a zenét, mint terápiás eszközt. Nem választhatjuk el a zenétől a ritmus fogalmát. A természeti és biológiai ritmusok kutatásával foglalkozó tudományág a kronobiológia.

Hirdetés
Hirdetés

Ennek egy ága a kronomedicina, mely elsősorban a biológiai ritmusok orvosi vonatkozásait kutatja. Fontos rögtön az elején megemlítenünk, hogy ezek a biológiai ritmusok nem mutatnak semminemű egyezést a ma olyan divatos bioritmusokkal.

A természeti ritmusok befolyásolják a Föld teljes élővilágát, sőt esetenként az élettelen tényezőket is. Gondoljunk itt az ár-apály jelenségre, egyes időjárási tényezők változására stb. Az ember ennek a természetnek szerves része, tehát ha sikeresen akar alkalmazkodni, akkor saját működését is igazítania kell a természethez, melyben él. Ezért alakult ki, hogy a szervezet is ritmusokkal oldja meg a mindennapi bonyolult feladatait.

Prof. Dr. Günther Hildebrandt (a kronomedicina egyik vezető szaktekintélye) tanulmányában kifejtette, hogy a szervezet nem véletlen reagál éppen a zenére. Hiszen több kutatás támasztja alá a tényt, hogy a zenei ritmusok, törvényszerűségek matematikailag igazolható viszonyban állnak a test biológiai ritmusaival. A szervezet, mindennapi működése során a ritmusok állandó változtatására kényszerül. A hirtelen változásokat a testünk egy rendkívül gazdaságos és jól szervezett módon, ún. hármas rendszerben oldja meg.

A hármas szint alapját adó anyagcsere ritmusait mindig egy előre beprogramozott, meghatározó,  "domináns" frekvencia uralja. Ezzel éles ellentétben állnak az ún. információs (idegrendszer) ritmusok, amelyek működésük során egy állandóan változó ritmust követnek, bennük nem fedezhető fel az előbbi "domináns" frekvencia. A kettőt kötik össze a szállítórendszer (keringés, légzés) ritmusai.

Nemcsak a szervezetben találkozunk ilyen meghatározó fogalommal. A zenében is ismert az ún. "Oberton" fogalma (meghatározó, vezető hang). Egy zenekarban a meghatározó alapot biztosító (Obertónikus, domináns) ütőshangszerek és rézfúvósok felelnek meg az anyagcsere ritmusainak. Míg a variábilis dallamot, színt adó (Oberton-szegény) fafúvósok jelentik az információs, idegrendszeri ritmusokat. Míg a két véglet közt foglal helyet a húros hangszerek által képviselt légzés-keringés ritmusa. Ez a hasonlat azt jelenti, hogy a szervezet ritmikus felépítése egy nagyzenekarhoz hasonlatos, melynek során az alapot a lassú, de meghatározott ritmus szerint működő anyagcsere adja, de az egyediséget biztosító variációkat csak az idegrendszer képes biztosítani.

Ebben a zenekarban az egyes hangszerek szerepét a szervek jelentik. Az egyes hangszereknek (azaz a szerveknek) tökéletes működésre kell törekednie ahhoz, hogy a zenekar hangzása is tökéletes legyen, vagyis testünk normálisan működhessen. Mint a valódi zenekarban, itt is szükség van egy karmesterre, aki ismer minden hangszert és képes egységes egésszé kovácsolni munkájukat. Ezt a szerepet testünkben az agy tölti be. Így foglalhatjuk össze röviden a "test- zenekar, szerv-hangszer" szemléletet, mely a modern kronomedicina és a zeneterápia alapja.

Mindez azt is jelenti, hogy nem elégséges a "test-zenekart" gyógyítani, anélkül hogy a hibát ne az egyedi "szerv-hangszerek" szintjén orvosoljuk.

Forrás: Medipress

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend