Hirdetés
Zene: visz az áramlat

Zene: visz az áramlat

Falvay Attila ötéves korában kezdett hegedülni. Zeneiskolába, majd zenei gimnáziumba járt. Akkor döntötte el, hogy a zeneakadémián tanul tovább, amikor az egykori Csehszlovákiában díjat nyert egy ifjúsági versenyen. Pár évvel végzés után a Kodály Vonósnégyes tagja lett, amely az idén negyven éves. Azóta is ebben az együttesben zenél első hegedűsként, miközben koncertmester a Nemzeti Filharmonikusoknál. Azt vallja, a zenélés több, mint pusztán egy állás: inkább állapot.

Hirdetés
Hirdetés

A zenélés munka vagy szórakozás?

Nagyon komoly munka, amelyben ugyanakkor fel lehet oldódni. Örömet okoz, de az örömzenélés ára szenvedés és kín.

Egyszer úgy nyilatkozott, hogy attól még, hogy négy zenész leül vonósnégyest játszani, ez még nem jelent együttest. Mitől lesz egész az egész?

Van egy vicc, amelyben egy kislány egy New York-i utcasarkon áll, hóna alatt egy hegedűvel. Megkérdez egy arra járó felnőttet: - Tessék mondani, hogy jutok el a Carnegie Hallba? Mire a válasz: - Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni! Hát ettől lesz egész az egész. Bizonyos dolgoknak időre van szükségük, mint például a bornak. Rengeteg, néha kínkeservvel együtt eltöltött próbaidő áll amögött, hogy végül az együttes egy hangszerként szólal meg. Négy ember beszélgetése ez. Teljesen "megtanultuk" már egymást, a gesztusokat, a mozdulatokat. Mégis, egy századszor játszott darab már teljesen másként hangzik, mint az elején.

Gondolom, az egész világot bejárta már.

Nagyon sok helyen jártam. Ám előfordult, hogy hiába voltam ott valahol, nem láttam semmit. Emlékezetes például az Izlandon töltött két nap. Alaposan felkészültem, hogy mit szeretnék megnézni abban a kevés szabadidőben, erre teljes köd borította a tájat és az eső is végig esett. De azért a világ sok gyönyörű részét láttam a Machu Pichutól kezdve a pekingi Tiltott Városon át Babilonig. Elsősorban persze nem turistaként járjuk a világot, hanem azért, hogy a koncerteken a tőlünk telhető maximumot nyújtsuk.

Miért fontos arra nevelnünk a gyerekeinket, hogy szeressék a komolyzenét?

A komolyzene az életünk és a kultúránk része, ezáltal (is) válunk gazdagabbá. A művészet lehet felszínes vagy mély, vidám vagy elgondolkodtató, a lényeg az, hogy abban a pillanatban szakítson ki a mindennapokból, és el lehessen merülni benne ott és akkor. Ez egy életforma kell, hogy legyen: a színházba, az operába fel kell öltözni, oda el kell menni, ott az ember ismerősökkel és új arcokkal találkozik. Ez nem ugyanaz, mint tréningnadrágban megnézni egy rendőrgyilkos tévéfilmet.

Egy hangfelvétel kicsit más.

Teljesen más. Egy élő előadáson döntőek a körülmények. Éppen ez a lényeg: hogy egy adott pillanatban hogyan párosul a látvány, az illatok, a hangok más élményekkel. Kétszer nem lehet ugyanazt eljátszani. Ez a zenésznek is egy útkeresés.

Mi a cél?

Ez nagyon nehéz kérdés. Tulajdonképpen soha nem érjük el a célt, mert akkor értelmét vesztené az egész. Megpróbáljuk minél jobban megközelíteni azt, amit kitűztünk. Maga az útkeresés a lényeg.

Hisz a zene gyógyító erejében?

Teljesen. A zene olyan régiókba furakszik be, olyan ajtókat nyit meg bennünk, amire más nem képes. Megnyugtathat és agresszívvé is tehet.

Önt mi nyugtatja még meg?

A mozgást nagyon fontosnak tartom. Ami a futást illeti, örök újrakezdő vagyok, de nagyon szeretek síelni és vitorlázni is. Dacára annak, hogy ezek a tevékenységek látszólag elvonják az időt a hivatástól, nagyon sok élményt adnak. A legjobb dolgok ilyenek: az ember úgy frissül fel, hogy közben nem gondolkodik, viszi az áramlat, teljesen el tud merülni valamiben, miközben megmarad a kontroll. A zene is ilyen.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend