Hirdetés
“Tud mindent, de nem tudja elmondani”

“Tud mindent, de nem tudja elmondani”

Interjú Kulka János logopédusával. Varga Sarolta klinikai logopédus, beszédtanár a ’80-as évek óta foglalkozik afáziás betegekkel, családi érintettsége terelte erre az útra. Az évek során afáziás klubot is alapított, ahol a betegek őszintén megnyílhatnak egymás előtt. 2016 óta kezeli Kulka János Kossuth-díjas színészt, akivel sokat szerepelnek közösen tévében, újságokban, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjon ez a betegség.

Hirdetés
Hirdetés

Patika Tükör: Kezdjük azzal, hogy mi az afázia?

Varga Sarolta: Az afázia minden olyan beszédzavar, ami az agy sérülése miatt jön létre. Van, aki baleset következtében szerez olyan sérülést, ami érinti a beszédközpontot, de lehet tumoros eredetű a károsodás, illetve a leggyakoribb az agyvérzés, vagy az agyi infarktus okozta afázia.

PT: Mindig a beszéden van a hangsúly, de valójában maga a megértés is nehézséget jelenthet a betegeknek?

V. S.: Igen. Természetesen minden beteg különböző. Van, akinek a motoros funkciói sérülnek, azaz maga a beszéd. Ilyenkor a beteg nem képes a folyamatos beszédre; elvész a természetes beszéddallam és a ritmus, szakszóval: a beszéd struktúrája nonfluens és aritmikus lesz. A zavar hátterében sokszor a beszédlégzés érintettsége áll. Sokak küzdenek szómegtalálási nehézséggel, ami a beszéd tartalmi részét szorítja korlátok közé. És van olyan is, amikor a szenzoros komponens sérül, ilyenkor a beszéd tartalmának megértése jelenti a nehézséget. Van, aki bizonyos szituációk részleteiben vész el, vagy összetett mondatok egyes részeit nem érti.
Nehézséget jelent a beteg számára az is, ha többen beszélnek. Sajnos van olyan is, hogy csak érthetetlen szósalátákat használ a beteg, és szinte semmit nem ért, ezt nevezzük globál afáziának.

PT: Általában az emberek zavarba jönnek, ha afáziás beteggel találkoznak. Hogyan tudjuk megkönnyíteni a kommunikációt?

V. S.: Próbáljuk meg irányítani a beszélgetést. A konkrét helyzetek, kérdések beazonosítása segít a válaszadásban. A megfelelő tempó megválasztása is fontos. A beszédértéssel küzdő beteggel beszéljünk lassabban, tagoltan, jól érthetően, használjunk egyszerű könnyen érthető mondatokat.
De a legfontosabb az együttérző figyelem!Türelemmel várjuk ki, mit mond a beteg. Fontos, hogy ne kudarcként élje meg a kommunikációt.

PT: Kulka János esete kapcsán hallhattuk, hogy nála a zene indította be a beszédet. Ez mindenkinek segít?

V. S.: Az éneklés, a zeneterápia nagyon jól működik, hiszen jelen van a hármas kommunikációs csatorna: a látom, hallom és mondom. A csoportos foglalkozásokon mindenki megkapja a dalok szövegét, miközben hallgatjuk a dalt, közösen énekeljük, hogy „Mindenkinek van egy álma…”. Persze van olyan is, aki eleinte zavarban van, „mert ő nem tud énekelni”, de ahogy elindul a zene, feloldódnak, mosolyognak, jól érzik magukat. János is el szokott jönni ezekre a terápiás órákra. A betegek örülnek, hogy közöttük van, hogy vele lehetnek. Sokat jelent a számukra.

“Tud mindent, de nem tudja elmondani”

PT: Milyen más módszereket alkalmaz a terápiákon?

V. S.: Rengeteg kártyát használok, ilyeneket, amiket az asztalon is lát. Ezekkel aktiváljuk és kondicionáljuk a fotografikus memóriát. A betegek memorizálják a képeket, majd lefordítom a kártyát, és el kell mondaniuk, mire emlékeznek. Ilyenkor a vizuális emlékezet, -- a képek felidézése – oldja a verbális blokkokat. Jánosnál talán az országokról szóló kártyák váltak be a legjobban. A francia kártya is nagyon jó eszköz. Folyamatosan rakom eléjük a lapokat, ők pedig mondják: Tref 5, Káró 9 stb. …

Fontosnak tartom a grafomotorika beindítását, az írás, esetleg rajzolás fejlesztését. A leírandó szó először az agyban jelenik meg, ilyenkor aktiválódnak a szavak, ezek visszamondásával pedig oldódnak a blokkok. Persze, vannak egyedi, személyre szabott feladatok is: az egyik páciensemnek pl. orosz nyelvű cikkeket adok, amiről ő folyamatosan beszámol. Számomra a legfontosabb, hogy a betegekben lévő feszültséget, a verbális blokkokat sikerüljön oldani, ne alakuljon ki a logofóbia, vagyis a beszédtől való félelem.

PT: Mióta foglalkozik afáziás betegekkel és miért?

V. S.: Húsz éve folyamatosan, de pályám kezdetén is foglalkoztam már afáziásokkal, igaz csak másodállásban. Családi érintettség miatt vágtam bele ebbe a munkába. Nagyapám és édesapám is stroke-ban halt meg. Édesapámnak a jobb oldala lebénult, érthetetlen szavakat mondott. Amikor beértem hozzá a kórházba, már nem volt eszméleténél, 16 órával az agyvérzése után meghalt. Megrázó és életre szóló emlék maradt. Ezután nem sokkal kerestek meg, hogy foglalkoznék-e afáziás betegekkel? Persze, hogy igent mondtam.

PT: Ezzel a sok tapasztalattal a háta mögött már talán ön is tudja, milyen lehet afáziásnak lenni…

V. S.: Borzasztó, borzasztó… Az a szörnyű, hogy az ember belül a fejében ugyanaz marad, aki a trauma előtt volt, megmarad az intellektusa, ugyanúgy tud mindent, csak nem tudja elmondani. Szokták is mutatni, hogy itt van hátul a fejemben, de nem tudom előre hozni, kimondani.

Ez egy börtön. Van, hogy sírnak, és van, hogy kiabálnak a betegek, hiszen nem tudnak panaszkodni, a gondjaikat, kínjaikat elmondani. Végtelenül kiszolgáltatott a helyzetük. De a családtagoknak is nehéz. Sokszor tanácstalanok, mert nem tudják, hogyan segítsenek, mit csináljanak, hiszen a számukra is ismeretlen a helyzet.

PT: Milyenek a gyógyulási esélyek?

V. S.: Ez egy hosszú folyamat, sokszor évek kemény munkájával sikerül elérni a kitűzött célt. Sajnos, már soha nem lesz ugyanolyan az afáziás beszéde, mint a stroke-ja előtt, tehát teljes gyógyulásról nem beszélhetünk. Minden apró dolgot értékelni kell! A napokban az egyik betegem négy évvel a stroke-ja után először érezte úgy a zeneterápia alatt, mintha mozogna az érintett keze. Ez egy csodás dolog! Fontos, hogy mindig az elért eredményt lássuk, a „félig tele poharat, és ne a félig üreset”. Az a célunk, hogy a kommunikációt emberhez méltó szintre tudjuk emelni.

Kulka János és az afázia

Kulka János 2016 tavaszán kapott stroke-ot, aminek során sérült a beszédközpontja, azaz afáziás lett. A trauma után egyáltalán nem tudott beszélni, majd Varga Sarolta segítségével sikerült a gyógyulás útjára lépnie, és ma már képes gondolatai közlésére, kifejezésére. A közelmúltban több tévés szereplése is volt a klinikai logopédusával együtt. Az ország egyik leghíresebb színészeként sokat tesz azért, hogy az afázia minél ismertebb legyen, a betegek több segítséget kapjanak, és kiléphessenek „börtönükből”.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend