Hirdetés
Tea, az éltető nedű

Tea, az éltető nedű

Kilenc érdekesség, amit feltétlenül tudnunk kell a teáról.

Hirdetés
Hirdetés

1. Ki fedezte fel a teát?

Több legendát is ismerünk a tea felfedezéséről. Az egyik szerint Gautama Buddha ismerte meg először a teázás élményét, amikor a kertben meditálva egy tealevél hullott a csészéjébe. Egy másik történet Bodhidarmához, az önmegtartóztató életet élő, szigorú paphoz fűződik. Ő a meditációnak szentelte az életét, olyannyira, hogy már több éve nem aludt, amikor egyszer mégiscsak elbóbiskolt. Dühében - és hogy soha többé ne legyen képes aludni - lemetszette a szemhéjait. Ahová azok hullottak, ott teacserjék nőttek ki a földből, hogy termésükkel biztosítsák a meditációhoz szükséges élénkséget, éberséget. A harmadik verzió szerint azonban egy kínai uralkodó, Sen Nung volt az, akinek az utazása közben egy vad teanövény levele hullott a forró ivóvizébe. Ő kíváncsian megkóstolta az így keletkezett italt, és tetszett neki annak friss, élénk íze.

2. Mely országok a fő teatermelők?

Kína, India, Srí Lanka, Tajvan, Japán, Nepál, Ausztrália és Kenya. Indiában csaknem egymilliárd kilogrammot termelnek évente, amiből több mint 200 milliárdot szállítanak külföldre.

3. Milyen fajta teákat ismerünk?

A tea négy fő fajtáját a feldolgozásuk módja szerint csoportosítjuk. A teacserje levelei leszedés után hamarosan barnulni és oxidálódni kezdenek, ha nem szárítják meg őket gyorsan. Az oxidációt egy előre meghatározott ponton megállítják úgy, hogy hevítéssel eltávolítják a levelekből a nedvességet. A fehér tea fiatal levelekből készül, oxidálódás nélkül. A zöld tea a levelek minimális oxidációja során keletkezik. Az oolong (vörös) tea készítésekor az oxidációt a folyamat közepén megállítják, míg a fekete tea esetében az megszakítás nélkül lezajlik.

4. Honnan ered a tea elnevezése?

Az európai kereskedőket Kínában elsősorban a porcelán és a selyem érdekelte. Ám hamarosan felfedezték maguknak a teát is, főleg miután a kínaiak korlátozták a selyem kivitelét. A tea lassanként Európában is elterjedt. A kínaiak a teát északon tsa-nak, míg délen te-nek hívták.

Tea, az éltető nedű

Az egyes népek nyelvében még mindig kimutatható ez az eltérés. Mivel a 17. században az európai országokba a holland Kelet-Indiai Társaság hajói Kína déli részéről szállították a teát, így ott a déli elnevezés terjedt el. Ezzel szemben Oroszországban, ahová északról, szárazföldi úton szállították a teát, csaj-nak mondják azt.

5. Hogyan zajlik az angol teakóstolás?

A tea minőségellenőrzése pontosan szabályozott protokoll szerint zajlik. Minden csészébe annyi teát raknak, amennyit egy ezüst hatpennys nyom (2,83 gramm), és annyi vizet öntenek, hogy 2 százalékos teát kapjanak. Öt perc múlva az ellenőrök értékelik a csészék mellé tett száraz levélmintákat éppúgy, mint a gőzölgő ital aromáját. A teát szürcsölés helyett úgy szívják be a szájukba, hogy az orr szaglóidegéig is elérjen. Előre-hátra öblögetnek, de a teát nem nyelik le. A teát a látványa, a színe, az ereje, a fanyarsága és az íze szerint osztályozzák.

6. Milyen a jó és a rossz tea?

A hivatásos teakóstolók szerint rossz a tea, ha érdes (nyers és keserű), csípős (túlságosan fanyar az íze), fás (íze és illata fűrészporra emlékeztet), rongyos (a tealevél átvette annak a textilnek a szagát, amellyel letakarták), malátás (túl sokáig szárították a tealeveleket, így az italnak karamellás íze van), megsült (a levelek túlságosan is megszáradtak, megpörkölődtek, elvesztették rugalmasságukat), mocsaras (a tea főzete zavaros), "ostoba" (mellékíze van), vagy pikkelyes (a tealeveleket annak idején nem sodorták elég szorosan össze). Ellenben jó a tea, ha testes (a főzet erős, aromás, telt ízű), ragyog (színe élénk, főzete áttetsző), illetve rezes (a főzet csillogása a kifényesített rézre emlékeztet).

7. Hogyan főzzünk jó teát?

A teát mindig teáskannában készítsük. Nincs is annál kiábrándítóbb, mint amikor a tea egy olyan fazékban gőzölög, amelyben előzőleg mondjuk virslit főztek. A legjobb, ha a kanna porcelánból van.

A teáskannát melegítsük fel előre, akár a tűzhelyen, akár úgy, hogy forró vízzel kiöblögetjük. Egy liter teát hat púpos evőkanál tealevélből főzzünk. Másképpen: annyi kanál teát tegyünk a kannába, ahányan iszunk majd a teából. Ha sokan vagyunk, vagy erős teát szeretnénk, nem árt egy kanálnyi "ráadás", ahogy mondják: "a kanna számára".

A tealeveleket tegyük közvetlenül a teáskannába, anélkül, hogy bármilyen eszközzel (muszlinnal, "teatojással" vagy egyébbel) "elzárnánk" őket. Ha szabadon vannak, még jobban kioldódik az ízük és az aromájuk.

A legjobb, ha a víz a kiöntés során is forr.

Miután leforráztuk a teát, fel kell kavarni, majd hagyni, hogy a levelek leülepedjenek az aljára.

8. Hogyan isszák az oroszok?

Az oroszok teakultuszának központi eleme a szamovár. A tetején lévő külön kis edényben az előre elkészített teakoncentrátumot tartják melegen. Ebből töltenek a csészékbe vagy poharakba, majd ezt a sűrítményt felhígítják a szamovár forrásban lévő vizével. Szokás szerint cukorral, mézzel vagy gyümölcslekvárral ízesítik a teát.

9. Koffein: kávé vagy tea?

Egy adag tea koffeintartalma 60 százaléka annak, mint amennyi koffein egy ugyanakkora adag kávéban van. Ám felszívódása kevésbé terheli meg a szervezetet, mint a kávéé.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend