Szívességek

A szív keringési rendszerünk központi szerve, amelyet speciális izom, a szívizom épít fel, ami egyedül a szívben található meg. A szívizom nem olyan fáradékony, mint a vázizmok, és erősebb a simaizmoknál. Akaratunktól függetlenül működik, folyamatosan gyors és erőteljes összehúzódásokat végez: egy átlagos emberi élet alatt mintegy két és fél milliárd alkalommal! A szívvel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról és a leggyakoribb szív- és érrendszeri betegségekről dr. Fülöp Péterrel, az Uzsoki Utcai Kórház kardiológusával, a kardiologus.hu portál szerkesztőjével beszélgettünk.

A szívünk egy üreges, izmos falú tömlőhöz hasonlítható, amely a mellkasban helyezkedik el, a középvonaltól többnyire kissé balra, enyhén jobbra dőlve. Elölről a szegycsont, alulról a rekeszizom, jobbról és balról a két tüdőfél határolja. A nők szíve átlagosan 25-30, a férfiaké 30-35 dekagramm súlyú.


Az élet ritmusa

A szívnek négy ürege van: két pitvar és két kamra. A pitvarok fogadják a szívbe befutó nagyerekből (vénákból) érkező vért, és ezek továbbítják a kamrák felé. A kamrák feladata a vér kipumpálása a szívből kilépő nagyerekbe (artériákba). A pitvarok és a kamrák között, valamint a kamrákból kilépő artériák eredeténél szívbillentyűk találhatók, amelyek - hártyás, laza szelepként működve - megakadályozzák azt, hogy a vér visszafelé áramoljon.

A szív működését a szinuszcsomó vezérli, amely a jobb pitvar falában elhelyezkedő, módosult sejtcsoport, a szív saját ingerkeltő rendszerének központja.

A szívösszehúzódások folytonos, lüktető ritmusa az egyhónapos magzati kortól a halálig tart. Ez a ritmus pulzus formájában - többek között a csuklón vagy a halántékon - is tapintható. De a szív működésének akár fültanúi is lehetünk, hiszen a mellkasra tapasztott füllel, illetve fonendoszkóppal jól hallható a szívdobogás.

Egy-egy összehúzódás során a kamrák körülbelül 70 milliliternyi vért juttatnak az artériákba.  A szív átlagosan percenként hetvenet ver. Ha kiszámolnánk, hogy az emberi élet során mennyi vért továbbít az erekbe, több százezer tonnányi mennyiséget kapnánk!

Körkörösen

A szervezet által elhasznált, oxigénben szegény, kékes árnyalatú vér a vénákon keresztül a jobb pitvarba érkezik, majd a jobb kamrán keresztül a tüdőbe jut, ahol leadja a szén-dioxidot, és ismét oxigént vesz fel. (A légzési gázok cseréjében a vörösvértestekben található hemoglobin játszik központi szerepet.) Az így felfrissült, pirosas árnyalatú vér aztán a bal pitvarba kerül. Ezt kis vérkörnek nevezzük, amely tehát a tüdő keringését biztosítja.

Az oxigéndús vér a bal pitvarból a bal kamrába kerül, majd az aortán (a főütőéren) át eljut az egész szervezetbe. Az elhasználódott vér azután a jobb pitvarba érkezik. Ez a nagy vérkör.

Mindez hatalmas teljesítményt igényel: természetes, hogy magának a szívnek is megfelelő vérellátásra van szüksége. Ezt a szív "saját" erei, a koszorúserek biztosítják, amelyek az aortából erednek.

Mint szakértőnk hangsúlyozza, a koszorúserek nagyon érzékenyek az érelmeszesedésre, ami az érfal megvastagodását (az úgynevezett ateróma-képződést) jelenti.

Angina pectoris

Többnyire az érelmeszesedés felelős a leggyakoribb szívbetegségekért: az angina pectorisért, a szívinfarktusért és a szívelégtelenségért. A szív- és érrendszeri betegségek a fejlett és a fejlődő országokban a felnőtt lakosság körében a leggyakoribb halálokként szerepelnek. A hazai lakosság körében a szív- és érrendszeri megbetegedések miatt bekövetkező korai - 65 éves kor előtti - halálozás az európai átlag háromszorosa! Az érelmeszesedés "néma gyilkos": tünetek nélkül zajlik, és amikor a baj nyilvánvalóvá válik, gyakran halált is okoz.

A koszorúér-betegségek fele angina pectoris (koszorúérgörcs) formájában jelentkezik. Fő tünete a mellkasi szorítás, amely többnyire fizikai vagy érzelmi terhelésre jelentkezik. A beteg ilyenkor szorító, nyomó, kellemetlen fájdalmat érez a mellkasa közepén, amely kisugározhat a bal karba, a nyakba, a hasba, ritkán pedig a jobb karba is. Súlyos angina pectorisnál mindezt gyengeség, izzadás, fulladás, hányinger, nehézlégzés és szédülés is kísérheti. A rosszullét 5-10 perces pihenés után megszűnik. Mindez azért alakulhat ki, mert a koszorúsér annyira szűk, hogy már csak nyugalomban képes elegendő mennyiségű vért szállítani a szívizomnak. Ám ha a szív oxigénszükséglete megnő (érzelmi vagy fizikai terhelésre), akkor a szűk koszorúsér által odaszállított vér mennyisége már nem elegendő.

Gyógyszeres kezeléssel a rosszullétek megelőzhetők vagy lerövidíthetők.

Ha a fájdalom nem szűnik meg 10-15 perc alatt, vagy a szokásosnál erősebb, felmerül a szívinfarktus gyanúja.

Szívinfarktus

Szívinfarktusnak nevezzük a szívizomzat egy részének elpusztulását, amelyért szintén a koszorúsér elzáródása tehető felelőssé. A beteg ilyenkor többnyire tartós, szinte elviselhetetlennek tűnő, szegycsont mögötti mellkasi fájdalmat érez, amely kisugározhat a nyakba, a hátba, a vállba, a karokba (különösen a balba), esetenként a has felső részébe is. Ilyenkor hirtelen súlyosabb vérellátási zavar keletkezik, és szívizomelhalás következhet be, amely akár végzetes is lehet. Az infarktusos betegek fele rögtön, illetve az infarktust követő néhány órán belül meghal, általában súlyos kamrai ritmuszavar következtében. Minden esetben súlyos, életveszélyes állapotról van szó, ami azonnali orvosi beavatkozást tesz szükségessé!

Fontos, hogy infarktus gyanúja esetén ne hagyjuk magára a beteget, hanem sürgősen hívjunk mentőt! Szerencsés esetben a beteg az első hat órában úgynevezett intervenciós centrumba kerülhet, ahol katéteres beavatkozással segíthetnek rajta. A katéter segítségével megfestik a koszorúsereket, és megkeresik azt a szakaszt, amely az infarktusért felelős. Egy kis ballonnal, majd beépített, cső alakú dróthálóval (sztenttel) megnyitják az elzáródott eret, így az adott szívterület újra kap vért. Ezzel az eljárással az elhalás mértéke jelentősen csökkenthető, sőt, a folyamat akár vissza is fordítható, ám a múló idő fontos tényező. Az infarktus után 12 órával már nem számíthatunk szívizommentésre.

Előfordulhat, hogy az infarktus jóval enyhébb tünetekkel zajlik le, vagy nem jár olyan nagy károsodással, esetleg az illető toleranciája magasabb az átlagosnál. Ezekben az esetekben az illető túlélhet egy infarktust anélkül, hogy tudna róla. Néhány hónap múlva esetleg egy EKG-vizsgálat után megkérdezik tőle, hogy mikor volt szívinfarktusa, mire ő csodálkozva feleli, nem tud arról, hogy valaha is infarktusa lett volna. Erre mondjuk, hogy valaki "lábon kihordott egy infarktust". Azért jobb, ha nem "lábon hordjuk ki": figyeljünk a saját szervezetünk jelzéseire, és gyanús rosszullét esetén hívjuk ki a mentőket, akiknek a korai érkezése életmentő lehet.

Életmódváltás infarktus után

Ha korábban nem tettük, egy infarktus után feltétlenül szükséges az életmód megváltoztatása.

  • Azonnal hagyjuk abba a dohányzást!
  • Túlsúly esetén törekedjünk lassú, fokozatos fogyásra, amíg el nem érjük a megfelelő derékbőséget. Ez férfiaknál legfeljebb 94-102, nőknél 82-90 centiméter.
  • Cukorbetegség, magasvérnyomás-betegség és magas koleszterinszint esetén gyógyszeres kezeléssel igen szigorúan be kell állítani a megfelelő értékeket.

Szívelégtelenség

Szívelégtelenségnek hívjuk a szív gyenge működése folytán kialakuló betegséget, amelyre fáradékonyság, terhelésre jelentkező fulladás, éjszakai nehézlégzés, lábdagadás hívhatja fel a figyelmet.

Oka többnyire az, hogy valamilyen betegség károsítja vagy kifárasztja a szívet. Szívinfarktus következtében például a szív egy része elhal, s ezért a maradékra lényegesen nagyobb terhelés hárul. Ha valaki elhanyagolja a magas vérnyomását, azzal szintén nagyobb terhet ró a szívre. A magas vérnyomás ráadásul az esetek döntő részében nem jár különösebb tünetekkel.

A szívbillentyűk betegségei gátolják a megfelelő véráramlást: ez is fokozott terhelést jelent a szívnek. A szívizomzat károsodhat fertőzés vagy túlzott alkoholfogyasztás hatására is. Míg az alkohol kis mennyiségben (férfiaknál napi egy, nőknél napi fél pohár gyengén alkoholos ital) kedvező, nagyobb mennyiségben kedvezőtlen hatással van a szervezetre és a szív működésére.

A szívelégtelenség kezelhető, de teljes gyógyulás nem várható. A jól beállított terápiával azonban megakadályozható a betegség romlása.

A szív vizsgálata

  • Fizikális vizsgálat: a szív kopogtatással és hallgatózással vizsgálható. Ennek eszköze a fonendoszkóp, amelyet az úgynevezett hallgatózási pontokra kell helyezni.
  • EKG (elektrokardiográfia): a szívben lejátszódó elektromos folyamatokat vizsgálja a testre helyezett elektródok segítségével.
  • Laborvizsgálatok: elsősorban a szívinfarktus igazolására szolgálnak, vagy egy esetleges újabb infarktus veszélyére figyelmeztetnek, ugyanis a szívizom elhalása során számos jellegzetes anyag kerül a vérbe.
  • Mellkasröntgen: a szív alakjáról, méretéről és elhelyezkedéséről ad információt.
  • Szívultrahang (echokardiográfia): a szívműködés fizikai jellemzőit vizsgálja, megjeleníti az esetleges rendellenes véráramlási viszonyokat.
  • Koronarográfia: a koszorúserek állapotáról ad felvilágosítást az éren belül alkalmazott kontrasztanyag segítségével.