Hirdetés
Szexfüggő vagy romantikamániás?

Szexfüggő vagy romantikamániás?

Az emberi kapcsolatok pszichológiája csak az utóbbi időben kezdett foglalkozni azzal, hogy valójában mi is társulásaink mozgatórugója. Veled mi a helyzet?

Hirdetés
Hirdetés

Mindenki a meghittséget keresi a kapcsolatokban, és valóban nehezen ismeri be, hogy esetleg éppenséggel a meghittségtől, az önmagát felfedő, odaadó őszinteségtől menekül. Anne Wilson Schaef amerikai pszichológus az ilyen "menekülő" kapcsolatok alapformáinak a szexualitástól, a romantikától és egyáltalán a kapcsolatoktól való függőséget látja.

Szexfüggőség

A szexfüggőség a szexuális forradalom óta nyert igazán polgárjogot. Azelőtt mániás, fixációs, rögeszmés betegségként kezelték. Ma a tömegkultúra, mozi, tévé, pornóipar szerint az a természetes, ha két ember azonnal intim szexuális kapcsolatba kerül. A kapcsolat egyedüli lényegének az ágy látszik. Bár a társadalmi elvárások a férfival szemben fogalmazzák meg, hogy férfiasságának mércéje nemi kapcsolatainak száma, a szexfüggőség mindkét nemre jellemző, hiszen a kielégülés azonnali öröme valódi kábítószer, minden problémát, még a kapcsolat életképtelenségét is feledteti, aztán, ha az izgalmi görbe lecsengése után elviselhetetlenül sivár ismét a világ, jöhet a következő "dózis".

A partner egyre lényegtelenebbé és személytelenebbé válik, esetleg el is hagyható, segédeszközzel pótolható. Ezen a szinten a leépülés éppoly romboló, mint a kábítószer. Súlyosabb esetekben a szexfüggőség a pornográfiához, prostitúcióhoz, közszeméremsértéshez vagy szexuális bűncselekményekhez is vezethet. Kölcsönösen szexfüggő párok akár sokáig a boldog kapcsolat illúziójában élhetnek, ám ez valójában nem is kapcsolat, csak két egoista és magányos ember használja egymás testét saját élvezetére. Végül már nem is a testiség a fontos, hanem a kielégüléssel járó tudatállapot.

Romantikafüggőség

Valószínűleg igen szomorú képet kapnánk, ha az emberek őszintén elmondanák (ha tudnák), miért vannak együtt a másikkal. A romantikafüggőnek, szemben a szexfüggővel, a nemiség nem olyan fontos, akár el is maradhat. Az ő álma egy gyertyafényes, pezsgős vacsora, kéz a kézben andalogni a holdfényben, egy egzotikus szigeten pálmák alatt szürcsölni a koktélt - a legsziruposabb filmekben és az utcai árusoknál kapható lektűrökben valóban ilyen a szerelem.

Itt, amint látható, a formaságok a fontosak. Bár valójában ahogy a nemi együttlét, úgy a romantika is együtt jár a szerelemmel, itt sem a szerelem, hanem az illúzió a lényeg - a függő beteg illúziója. A másik szereplő itt is lényegtelen, lecserélhető (de lehetőleg az előzőnél sármosabb vagy szexibb partnerre, hogy mindenki utánuk forduljon). Bár a romantikafüggő, ha megfelelő (és megfelelő anyagi lehetőségekkel rendelkező) partnerre talál, szintén meg van győződve arról, hogy tökéletes szerelemben él, valójában semmit sem tud a másikról, egy idegennel él, és vele valósítja meg serdülőkorából ittragadt ábrándjait.

Sok romantikafüggő a "mi vagyunk az ideális pár" ábrándját kergeti, illetve ezt a látszatot kívánja fenntartani a külvilág előtt. Ebbe a képbe a valódi egymásra figyelés, közös munka, áldozatvállalás, a mindennapok nyűgei nemigen férnek bele, és a csodás kapcsolat zátonyra futhat a "ki vigye le a szemetet?" fogas kérdésén. Hihetetlenül sok ilyen pár, ilyen házasság van. Bár minden külsőség a meghittséget sugallja, az igazi bensőséges kapcsolatot az ilyen ember sem vállalja. Olykor az egyházak is ilyen házasságképet sugallnak (vagy éppen a romantikus "tiszta", szent élet ábrándját), és a függőségi társadalom is minden erejével támogatja az ilyen infantilizálást, elősegítve, hogy egyre kevésbé nézzünk szembe önmagunkkal, a másikkal, a valós élettel.

Forrás: elixironline.hu

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend