Hirdetés
Stressz: szálljunk ki!

Stressz: szálljunk ki!

Az újságíró riportot készít a pusztában. Állandóan csörög a telefonja, homlokát ráncolva kapkod, míg a juhász csak csendben figyel. - Maga nem szokott ideges lenni, bátyám? - kérdezi az öreget a riporter. - Hát, úgy húsz éve, amikor a farkas el akarta vinni az egyik bárányomat, na, akkor ideges voltam - mondja a juhász. - De hiszen az én életemben naponta húsz ilyen probléma adódik! - fakad ki az újságíró. - Nem is fog ilyen sokáig élni, fiam...

Hirdetés
Hirdetés

Ez a stressz, korunk népbetegsége. Ismerjük, együtt élünk vele, szenvedünk tőle - és mégsem tudunk kilépni belőle. Miért?

- Minél civilizáltabbak vagyunk, minél nagyobb a fogyasztói társadalom nyomása, annál stresszesebb az életünk - kezdi dr. Kollár János szakpszichológus. - Ez a saját farkába harapó kígyó esete. Pedig ha a történelemre gondolunk: elég sok stressz érte elődeinket is. A ma embere valahogy mégis frusztráltabb...

Mi is a stressz? Kevesen tudják, hogy a szó maga változást jelent. Selye János - a stresszelmélet kidolgozója - szerint "a stressz a változásra adott nem specifikus válasz", amikor az ember elkezd másképp viselkedni, mint ahogyan szokott. Ha jobban belegondolunk, mindenféle változás stresszt okoz, hiszen váratlan, szokatlan helyzet elé állít bennünket. A pozitív stresszt enstressznek, míg a negatívat distressznek hívjuk: hétköznapi értelemben inkább az utóbbira gondolunk. - Jól szemlélteti a kettő közötti különbséget például egy kisbaba születése - mondja a szakpszichológus. - A születés nagy örömöt hozó változás a családban, tehát enstressz - de meggyőződésem, hogy trauma, tehát distressz az új jövevénynek.

A stressznek három fázisát különítjük el:

  • A szervezet gyors választ ad a veszélyes helyzetekre, elkezdi mobilizálni az energiáit. Ha például egy kutya váratlanul megugat bennünket, gyorsabban kezd el dobogni a szívünk, szaporábban lélegzünk, izzadunk, megfeszülnek az izmaink: felkészülünk a menekülésre vagy a támadásra.

  • Ha azonban hosszan küszködünk a problémával, és az nem oldódik meg, elérkezik a kimerülés fázisa. Úgy érezzük, nincs kiút, fáradtak, enerváltak, feledékenyek vagyunk. Hajlamosak vagyunk az alkoholhoz, a cigarettához menekülni. Könnyebben megbetegszünk, akár szorongóvá is válhatunk. A szorongás nem más, mint tárgy nélküli félelem: nem tudjuk meghatározni a konkrét okát, de rosszul érezzük magunkat - mintha ködben lennénk.

  • A harmadik fázisban a szervezetünk lépten-nyomon, indokolatlanul is stresszreakciót "produkál". Ez a krónikus stressz, ami komoly veszélyforrás. Szívbetegséghez, fekélyhez, alvásproblémákhoz, a józan ítélőképesség hiányához, mentális betegségekhez, személyiségbeli változásokhoz, és akár halálhoz is vezethet.

Legjobb lenne nem belépni a stressz-menekülés-gátak-agresszió-stressz ördögi körébe, vagy legalábbis megtanulni kilépni belőle. Erre sokunknak vannak egyéni stratégiái, de ha ezek már nem segítenek, kérjük szakember - pszichológus, pszichiáter - segítségét.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend