Hirdetés
Simon Kornél: "Csak a saját ítéletünkben bízhatunk"

Simon Kornél: "Csak a saját ítéletünkben bízhatunk"

Az idei nyara a Balatonról és nagyon sok munkáról szólt. A megújult Balatoni Nyár televíziós műsorvezetője volt, emellett a Centrál Színház társulatával a szokásos Keszthelyi Nyári Játékokon is szerepelt.

Hirdetés
Hirdetés

Patika Tükör: A szentesi gimnázium drámatagozatán végzett, amely oly sok színházi embert nevelt ki. Mit adott a szakmához, a mindennapokhoz, amit ott kapott?

Simon Kornél: Szabadszellemű, merész iskola volt, azt várta el tőlünk, hogy merjünk gondolkodni. Önállóságra nevelt bennünket. A kétkedést adta. Hogy mielőtt végleges döntést hoznánk, vizsgáljuk meg a döntést minden szempontból. Csak a saját ítéleteinkben bízhatunk, talán ez a legfontosabb, amit onnan hoztam magammal.

PT: Mégsem volt egyértelmű akkor, hogy színész lesz. Kisebb kanyar, több év eltávolodás után döntött csak a szakma mellett.

Simon Kornél:

SK: Bár a szentesi gimnázium nem színészképző volt, azért felvételiztem oda, mert színész akartam lenni. De ott azzal szembesültem, hogy a többiek motiváltabbak. Talán lusta voltam akkoriban, nem szerettem szöveget tanulni. A többiekhez mértem magam, s úgy éreztem, nem ez az én utam.

PT: Ki vagy mi ma a mérce?

SK: Nagyon sokat nézem a feleségemet, Dorkát, hogyan készül az előadásaira. Nagyon alapos. Én a legrosszabb állapotomban is tudok nyolcvan százalékot hozni. Ő száznál kevesebbel nem éri be. Nekem ahhoz iszonyatosan sokat kell tennem. Próbálom tanulni azt a fajta elmélyülést, ami maga az igazi művészetet.

PT: Felesége, Gryllus Dorka tükör is a maga játszásában. Mit mutat ez a tükör?

SK: Nagyon kemény, de jó. Néha talán azért mennek el dolgok mellettem, mert az utolsó kapavágásokat már nem teszem meg. Olyankor nem jó a tükörbe nézni, de éppen ez adja a pluszt is, hogy minden energiámat beletegyem.

PT: Nehéz döntés lehetett, házasságkötésük után hol éljenek, hiszen feleségét szerepei Németországhoz kötik. Bár felmerült, hogy utána megy, végül az ingázás mellett döntöttek. Miért?

SK: Nem bánom, ha hiányzunk néha egymásnak. Így szocializálódtunk már kapcsolatunk elején. Két hétnél többet sosem voltunk együtt, de külön sem. Ez nagyon jó sinus-görbét alakított ki az életünkben. Valóban felmerült, hogy utánamegyek Németországba. Sosem fog kiderülni, mi lett volna akkor, ha eggyel mélyebb levegőt veszek. Közben megszületett a fiunk, Soma, s ő megadta a végső döntést. Én maradtam. Azt hiszem, megőrültem volna kint, nem működött volna.

PT: Megnehezíti ez a gyereknevelést, a közösen eltöltött idő megszervezését?

SK: Kiegyensúlyozott, könnyen barátkozik. Bár felváltva van itt és Németországban, az óvoda kereteket szab az életünknek. Sokat utazunk, de próbáljuk tartani a napi rutint. Ha a hét estéből négyben megoldjuk, hogy együtt bújjunk este ágyba, az szuper és jó alap ahhoz, hogy kiegyensúlyozott felnőtt legyen belőle.

Az interjú hosszabb változatát a Patika Tükör szeptemberi számában olvashatja.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend