Prosztatavédelem

Prosztatavédelem

A prosztata - bár igen fontos szerepet játszik a férfiak nemzőképessége tekintetében - sokáig csaknem észrevétlen marad. A férfiak jelentős része szinte nem is tud e szerv létezéséről, egészen addig, amíg az problémát nem okoz. Sokaknál, különösen ötven év felett nagyobbá válik, illetve kialakulhat rosszindulatú daganata. A prosztatát fenyegető veszélyekről és e mirigyes szerv védelméről dr. Kardos Róbert urológus, sebész, onkológus szakorvossal beszélgettünk

A prosztata, vagy más néven dülmirigy a húgyvezeték és az ondóvezeték találkozásánál, közvetlenül a húgyhólyag alatt helyezkedik el, körülölelve a húgycső kis szakaszát. Születéskor csupán akkora, mint egy borsó, és mérete a pubertáskorig alig változik, ám akkor gyors növekedésbe kezd. Körülbelül húszéves korra nyeri el normális nagyságát: a 3-5 centiméteres átmérőt és a 20-25 grammos súlyt. Formája leginkább egy gesztenyére hasonlít.

Ez a mirigyes szerv felelős annak a váladéknak a termelődéséért, amely magömléskor az ondóval keveredik, hogy mozgékonyabbá, életképesebbé tegye annak sejtjeit. A váladék többek között cinket, citromsavat, fehérjét és különböző enzimeket tartalmaz.

Ha sem vizelési, sem szexuális problémát nem okoz, a prosztata minden jel szerint egészséges. A prosztata rendszeres kiürítése - azaz az aktív nemi élet - jó hatással van a prosztata egészségére. Megfigyelték például, hogy a többnejűséget engedő közösségekben jóval ritkábbak a prosztatabetegségek! Ma már létezik férfiak számára kifejlesztett intimtorna is, amelynek gyakorlása szintén óvja a prosztata egészségét.

Fiatalok: gyulladás

A prosztatát érintő problémák közül a fiataloknál a prosztatagyulladás előfordulása a jellemző. A gyulladás (prosztatitisz) jellegzetes tünetei a gyakori, fájdalmas vizelés, a láz, ritkán a teljes vizelési képtelenség. A prosztatitisz kialakulásában több tényező is szerepet játszhat: a különböző fertőzések, a hormonális változások és maga a stressz is.

A fertőzések többnyire az igen aktív szexuális életet élő, sok partnerrel együtt lévő férfiakat érintik. A prosztata ugyanis vékony csöveken és az ondóvezetéken keresztül összeköttetésben áll a húgycsővel. (Magömléskor a prosztatamirigy által termelt váladékkal keveredett spermium is a húgycsőbe ömlik.) Vizeletfertőződés esetén előfordulhat, hogy visszaáramlás révén a fertőzések feljutnak a prosztatába, és ott megtelepszenek.

Ezektől sok esetben spontán megszabadul a szervezet, míg máskor ez nagyon hosszú időbe kerül, hiszen a prosztata viszonylag zárt terület, s így ideális környezet a baktériumok számára.

Vizelet- és spermiumminta levétele után a kezelés többnyire antibiotikus. Ha kimutatható a baktérium, akkor célzott spektrumú terápia ajánlott. Ha nem mutatható ki baktérium, akkor segíthetnek a nemszteroid gyulladáscsökkentők és az alfa-blokkolók.

Az akut gyulladásból való gyógyulás elég hosszú időt, akár 8-12 hetet is igénybe vehet, de előfordulhat, hogy krónikus gyulladás marad vissza utána. Ez akár hónapokig is tarthat - ekkor a pszichés segítségnyújtás, a betegségtudat enyhítése is nagyon fontos.

Idősebbek: megnagyobbodás

A prosztata mérete a fiatal férfikortól kezdve apránként, fokozatosan nő. Ez a növekedés élettani folyamat, és az esetek felében nem igényel kezelést. Ötven év felett a férfiak felének a normálisnál nagyobb a prosztatája.

Ez "csupán" azért probléma, mert a húgycsövet körülölelő, megnagyobbodott prosztata vizelési nehézségeket okozhat.

A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás tünetei:

  • a vizeletvisszatartás nehézsége

  • gyakori vizelés

  • nehezen induló vizelés

  • gyenge vagy megszakadó vizeletsugár

  • vizelés közbeni égő érzés, fájdalom

  • véres vizelet

Ettől az életkortól azonban érdemes prosztatarákszűrésre járni, hiszen meg kell állapítani, hogy a megnagyobbodás jó- vagy rosszindulatú-e. A teendőkről az urológiai vizsgálat alapján lehet dönteni. Korai stádiumban gyógyszeres úton is lehetséges a prosztata kisebbítése, sorvasztása. Enyhe esetben a gyógynövénykivonatot tartalmazó készítmények is hatásosak lehetnek. Különösen ajánlott a törpepálma és a tökmagolaj kivonata.

Ha a panaszok súlyosabbak, akkor az úgynevezett alfa-blokkoló szereket alkalmazzák, amelyek ellazítják a húgyhólyag nyakán lévő izomlemezeket. Ezek ugyan csupán a tüneteket enyhítik, ám igen hatékonyan. Az úgynevezett kettős támadáspontú antiandrogének azonban a prosztata méretét csökkentik.

Ma már olyan kombinált készítmények is elérhetők, amelyek ötvözik ezeket a hatásokat.

Ha a konzervatív kezelés nem vezet eredményre, műtétre van szükség. Kisebb prosztata esetén a jóindulatú daganatot a húgycsövön bevezetett endoszkópos eszközzel elektromos áram vagy lézer segítségével "kiszeletelik". A nagyobb prosztatát a hasfalon ejtett metszésen keresztül távolítják el.

Rosszindulatú daganat

A prosztatarák a férfiak leggyakrabban diagnosztizált rosszindulatú megbetegedése, rákos halálozásuk második leggyakoribb oka. Hazánkban évente mintegy 1500 férfi hal meg ebben a betegségben.

A prosztatarák elsősorban az idősebb férfiak betegsége, de 45 év felett az erősebb nem bármelyik képviselője veszélyeztetett, minél idősebb, annál inkább. A férfiak várható élettartamának növekedésével valószínűleg sajnos a prosztatarák előfordulása is növekedni fog.

A prosztatarák úgynevezett mirigyes rák: a prosztata mirigyeit bélelő hámból indul ki, és a prosztata állományához hasonló mirigyszerű struktúrákat képez.

Korai felismerése esetén gyógyítható, illetve jól kezelhető! A felismerést nehezíti, hogy a prosztatarák alattomosan fejlődik ki, és csak későn ad tüneteket.

Ma még nem ismert, hogy pontosan mi okozza a prosztatarákot. Valószínűnek látszik azonban, hogy kialakulásában a genetikai tényezőknek is szerepük van. Prosztatarákos férfiak vér szerinti rokonaiban ugyanis háromszor magasabb az előfordulása, mint olyan személyeknél, akiknek családjában nem fordult elő ez a megbetegedés!

Egyes vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a prosztatarákos férfiak tesztoszteronszintje magasabb, mint a hasonló korú egészséges személyeké. Kasztrált egyéneknél pedig még soha nem észleltek prosztatarákot!

Diagnózis

A pácienst először is gondosan ki kell kérdezni a panaszairól. Ezt teljes körű fizikai kivizsgálás követi. Ennek legfontosabb része a rektális (végbélen keresztül történő) vizsgálat, amely során az orvos gumikesztyűs kezével áttapintja a prosztatát. Így érzékelhető a szerv nagysága, állaga, szimmetriája és érzékenysége. Ha az orvos valamilyen elváltozást észlel - a szokásosnál nagyobbnak, tömöttebbnek, keményebbnek, csomósabbnak találja -, további vizsgálatokat irányoz elő.

Az ultrahangos vizsgálat során pontosan meghatározható a prosztata nagysága, formája és hangvisszaverő képessége.

A kivizsgálás másik fontos eleme a laboratóriumi vérvizsgálat, különösen a PSA-szint mérése. A PSA a prosztataspecifikus antigén rövidítése, amelyet a prosztata mirigyei termelnek. Prosztatarák esetén a PSA-szint jelentősen megemelkedik. Fontos azonban megjegyezni, hogy a magas PSA-szint nem kizárólag rákra utal, hiszen a prosztata egyéb elváltozásai (megnagyobbodás, gyulladás) is okozhatják. Ahogy mondani szokás: a PSA proszataspecifikus, de nem prosztatarák-specifikus! A megemelkedett PSA-szint mégis a prosztatarák legérzékenyebb - de azért önmagában nem elégséges - jelzője.

Ami viszont valóban prosztatarák-specifikus, az a PCA3. Ezt az antigént szintén a prosztata, illetve maga a prosztatadaganat termeli. Prosztatamasszázs után a vizeletből mutatható ki, és egyértelműen rosszindulatú daganatra utal. Ez a vizsgálat azonban nem olcsó, és Magyarországon jelenleg nem téríti a társadalombiztosító. Egyes rendelőkben azonban önköltségen elvégezhető.

Ha a fenti vizsgálatok eredményei felvetik a prosztatarák gyanúját, akkor a végső bizonyosságot a biopszia (szövetmintavétel) adhatja meg. Az orvos ilyenkor a prosztatába vagy a gáttájékba vezetett vékony tűvel szövetmintát vesz, amelyet patológiai laboratóriumba küld. Az eredmény amellett, hogy megerősítheti a rákos elváltozás gyanúját, még a daganat differenciáltságára is utal, így a terápia helyes megválasztásában is segít.

Terápia

Ha a daganat nem adott áttétet, az elsődleges cél a prosztata eltávolítása. A műtét hasi vagy gáttáji metszésen keresztül történhet, illetve laparoszkópos módszerrel. Ez utóbbi esetben három lyukat ejtenek a hasfalon, az egyiken bevezetnek egy apró kamerát, a másik kettőn keresztül pedig - a kamera felvételének segítségével - az operáció zajlik.

Mint szakértőnk meséli, Amerikában és Európa egyes országaiban már alkalmazzák az úgynevezett Da Vinci-módszert, a laparoszkópos műtét legfejlettebb változatát, amelyben egy robot is fontos szerepet kap. Szinte hihetetlen, de ezt a műtétet úgy is végre lehet hajtani, hogy az operáló orvos és a beteg éppen két különböző földrészen tartózkodik!

A műtét súlyos mellékhatásokkal járhat: korábban rendszerint impotenciához és inkontinenciához vezetett. A modern eljárások ma már megkímélik azokat az idegeket, amelyek a hímvessző merevedéséért és a húgyhólyag záróizmainak működéséért felelősek. A prosztatával nem rendelkező férfiaknál azonban nincsen ondótermelés, bár ettől még nem kell lemondaniuk a szexuális élvezetről: rájuk az úgynevezett száraz orgazmus jellemző.

Idős vagy szív- és érrendszeri, illetve tüdőbetegségben szenvedő páciens esetében többnyire nem javasolt a műtét. Ilyenkor - valamint szükség esetén a műtét kiegészítéseként - a sugár- és a kemoterápia vagy a hormonkezelés javasolt.


Hormonkezelés

A prosztata és daganata fejlődése nagyban függ a tesztoszteron és más férfi nemi hormonok (androgének) jelenlététől. A daganat visszaszorításának leghatásosabb módja ezért ezeknek a hormonoknak a kiiktatása.

A herék hormontermelésének kiiktatására, illetve felfüggesztésére az LHRH-analógok váltak be leginkább: ezek közvetve, az agyalapi mirigyben képződő szabályozó hormonok termelődésének gátlása révén csökkentik a tesztoszteron-termelést. Ezt hívjuk kémiai (injekciós) kasztrációnak, ami folyamatos kezelést igényel. A terápia abbahagyása esetén a nemi hormonok szintje normalizálódik, a potencia is visszatér, ám a daganatgátló hatás is elmarad.

Hormonterápia keretén belül úgynevezett androgén-blokkolók is adhatók, amelyek gátolják azt, hogy a tesztoszteron kifejthesse növekedést serkentő hatását a daganatra.

Nagyon eredményesnek tűnik az úgynevezett totális androgén-blokád, amely a fenti két módszer együttes alkalmazását jelenti.

Mint minden daganat, a prosztatarák kezelése is annál nagyobb reményekkel kecsegtet, minél hamarabb diagnosztizálják azt. A korai felismerés azonban nem könnyű, hiszen - az emlő vagy a herék ellenőrzésével szemben - nem áll rendelkezésünkre olyan módszer, amellyel a férfiak saját maguk is meggyőződhetnének prosztatájuk állapotáról.

Az egészségüket óvó férfiak annyit tehetnek, hogy az évenként ajánlott rutinvizsgálat során kérik orvosukat, hogy a proszatát is ellenőrizze.

Prosztatavédő élelmiszerek

  • tökmag, tökmagolaj

  • mogyoró, dió

  • brokkoli, kelbimbó, kelkáposzta

  • paradicsom

  • szója, törpepálma-kivonat

  • csalán

Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek