Hirdetés
Mingli vagyok..

Mingli vagyok..

Sokféle formája létezhet egy párkapcsolatnak. Nézzük, milyen lelki okai, illetve előnyei és hátrányai lehetnek a különélésnek, azaz a mingliségnek?

A függetlenség feladásától általában azok az embernek félnek, akiknek rossz tapasztalataik voltak ezen a téren. Sokszor a túlzottan kontrolláló, ellenőrző szülő a ludas ebben, aki mellett a gyerek azt élte meg, hogy ha nagyon kötődik valakihez, az a szabadsága elvesztésével fenyeget.

Ezek az emberek aztán igyekeznek elkerülni azokat az intim kapcsolatokat, ahol lelkileg függhetnek a másiktól, és ezért nem szeretnének elköteleződni, például egy lakásban élni, összeköltözni, összeházasodni, gyerekeket vállalni. Ami a döntés hátterében áll

Feltételezve, hogy nem kényszerből, hanem közös döntés eredményeként él külön a pár, érdemes úgy vizsgálnunk ezt a jelenséget, mint egy újfajta - bár valóban nem is olyan új - párkapcsolati formát. Számos oka lehet annak, hogy a pár nem szeretne egy lakásban élni.

Fiatal felnőttkorban

Amíg a fiatalok a szüleikkel élnek, természetes, hogy együtt járnak, de külön élnek. Napközben találkoznak, együtt járnak szórakozni, de esténként a szüleik lakásába mennek haza. Már ekkor is megtörténhet - a szülők liberalizmusától függően -, hogy hol az egyik lakásban alszanak a fiatalok, hol a másikban. Már ebben a korban is kialakulhat, hogy kinek milyen szintű együttlétre vagy egyedüllétre van szüksége.

Vannak, akik kisgyermekkoruk óta szeretnek egyedül lenni, nem ijednek meg, ha nincsenek mellettük a szeretteik, ugyanakkor, ha együtt vannak velük, nagyon jó a kapcsolatuk. Ők talán kevésbé sürgetik az összeköltözést, hiszen így sokkal kényelmesebben élhetnek, mint ha saját közös háztartást alakítanának ki, ahol mindenről nekik kéne gondoskodniuk.

Mingli vagyok..

Némileg a gyermekkor kitolását is jelentheti ebben a korban az összeköltözés elodázása, de gyakran inkább anyagi okai vannak annak, hogy nem költöznek össze.

Ha már mindkét félnek van saját lakása, de még fiatalok

A karrierjüket építő, otthonról sokat távollévő, utazgató fiatalok, akik már rendelkeznek önálló lakással, sokszor azért nem szeretnének összeköltözni, mert alapvetően úgy érzik, ebben az életciklusukban főként a munkájuknak akarnak élni, és nem készek még arra, hogy családot alapítsanak.

Nem állnak készen még arra, hogy felosszák egymás között a különböző szerepeket, mindenki önmagáért felelős, a saját lakásáért, a saját kiadásaiért, a saját szabadidejéért. Mégis szükségük van egy társra, akivel heti 2-3 alkalommal találkoznak, szórakoznak, de aztán mindenki megy a saját útján tovább, a saját lakásába.

Ha csak átmeneti jelenségről van szó, és a pár tisztában van azzal, hogy előbb-utóbb azért szeretnének egy közös otthont, de nem jött még el az ideje, akár nagyon praktikus és megfontolt döntésnek is tűnhet. Hiszen pontosan tudják, hogy csak este 8-9 órára érnének mindketten haza, csak bezuhannak az ágyba, és reggel korán már indulnának is, ki-ki a saját karrierjét építeni.

Akkor lehet gond, ha nem képesek ebből a helyzetből továbblépni, állandósul a helyzet, és emiatt egy idő után eltávolodnak egymástól, ezért nem is tud fejlődni a kapcsolatuk. Nem fejlődik a felelősségtudat, az intimitás, a bizalom, és a személyiség is elakad a fejlődésben. A függetlenség és a szabadság lesz a fontos, és bármi, ami ezt veszélyezteti - akár a másik igényei - kerülendő, veszélyes.

A közös megtapasztalás

Az együttélés során lehetőség van megtanulni mindazokat a képességeket, amelyek arról szólnak, hogyképesek vagyunk önmagunkról lemondani a másik, illetve mindkettőnk javára. Az önzés helyett az önzetlenség, az enyém helyett a miénk lesz a fontos.

Az összecsiszolódás - az alkalmazkodáson túl - azt is jelenti, hogy a sok közös öröm, bánat, gond során egyre több közös élményünk lesz, amelyekre együtt tudunk visszaemlékezni, amelyek lassan írják a közös történetünket.

Másrészt, ha együtt él a pár, sokkal több rejtett tulajdonság felbukkanhat mindkettőjüknél, amiket esetleg nem szeretnének megmutatni.Az intimitás, a bizalom pedig éppen azt jelenti, hogy láthat a másik akkor is, ha nem vagyok a toppon, ha nyűgös, vagy fáradt vagyok, ha csak alszom, vagy ha rossz napom van. Akik a különélést választják, sokszor ezt a fajta intimitást akarják elkerülni, akár tudat alatt is.

A lemondást a sajátunkról a másik javára meg kell tanulni, nem születünk ezzel a képességgel. Ha máskor nem, a gyermekeink születésekor kénytelenek leszünk megtapasztalni. Éppen ezért érdemes már a párunkkal elkezdeni, amelynek a legjobb módja az együttélés és a házasság lehet.

Idősebb korban

Több házassággal és válással a hátuk mögött dönthetnek úgy a felek, hogy most nem esnek ugyanabba a hibába, mint korábban, ezért több szabadságot és függetlenséget kívánnak adni egymásnak, ezért nem költöznek össze.

Megtartják a saját lakásukat, de nem bútoroznak össze, és abszolút megbíznak egymásban. Felváltva látogatják egymást, együtt nyaralnak, sok közös programjuk van, de nem akarják egymást zavarni. Ebben az életkorban valószínű már túl vannak a családalapításon, már pontosan tudják, mit szeretnének kapni egy kapcsolattól.

Ők azok, akik tudják egymásról, bármikor számíthatnak a másik támogatására, segítségére, és azt is, hogy idősebb korukban egymást ápolni is fogják. Ők nem valószínű, hogy az intimitástól vagy a felelősségtől félnének, egyszerűen így jobban érzik magukat.

Sokan nem értik, hogy miért akar valaki külön lakásban élni a párjától. Hiszen szerintük így éppen a kapcsolat lényege veszik el: az esténkénti beszélgetés, az összebújás, az együtt ébredés, amik miatt érdemes párkapcsolatban élni. Mások pedig amellett érvelnek, hogy ha külön élnek és néha találkoznak, sokkal jobban örülnek a másiknak, jobban tudnak egymásra figyelni, és magukból is a legjobbat nyújtják. Talán mindenkinek igaza van, attól függően, hogy mit várnak egy párkapcsolattól, milyen mélységekig merészkednek a másik lelkében.

A függetlenség feladásától általában azok az embernek félnek, akiknek rossz tapasztalataik voltak ezen a téren. Sokszor a túlzottan kontrolláló, ellenőrző szülő a ludas ebben, aki mellett a gyerek azt élte meg, hogy ha nagyon kötődik valakihez, az a szabadsága elvesztésével fenyeget.

Ezek az emberek aztán igyekeznek elkerülni azokat az intim kapcsolatokat, ahol lelkileg függhetnek a másiktól, és ezért nem szeretnének elköteleződni, például egy lakásban élni, összeköltözni, összeházasodni, gyerekeket vállalni, így esélye sincs az aranylakodalomnak.

Érdemes - ha csak rövid ideig is - kipróbálni az együttélést.Lakva ismeri meg egymást igazán az ember - tartja a közmondás, és ebben nagyon sok igazság van. Feltéve persze, hogy igazán szeretnénk megismerni a párunkat. Egy nyaralás is jó alkalom lehet erre, bár akkor csak pihenünk, és nem derül ki, milyen a másik akkor, ha stresszes, ha fáradt, ha nyűgös, ha gondok vannak. Mindezek csak az együttélés során derülnek ki.

Forrás:napidoktor.hu

Kapcsolódó írások
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend
Hirdetés

Partnereink

Férfihírek logo Napidoktor logo Egészsgékalaúz logo Hírszemle logo Teügyed logo Nőifriss