Hirdetés
Mik azok az autoimmun megbetegedések?

Mik azok az autoimmun megbetegedések?

A szervezet védekezőrendszere normális esetben az egészséget veszélyeztető külső tényezők (például fertőzések vagy daganatok) elleni küzdelemre tartogatja az erejét. Ám néha előfordul, hogy megzavarodik, és tévesen a saját szervek vagy szövetek ellen indít támadást. Szakértőnk, dr. Kiss Emese belgyógyász, immunológus, reumatológus - az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet Klinikai Immunológiai,

Hirdetés
Hirdetés

Felnőtt- és Gyermekreumatológiai Osztályának vezetője - szerint annak ellenére, hogy az egyes autoimmun betegségek nem gyakoriak, összességükben mégis a populáció jelentős részét érinthetik, és nem csupán a szenvedő betegekre, de a társadalomra is nagy terhet rónak.

Immunrendszerünk - szervezetünk védekező mechanizmusa - csodálatos és bonyolult struktúra: sejtek, szövetek és szervek együttese. Legfontosabb feladata, hogy megvédje szervezetünket a betolakodóktól, védelmet nyújtson a különböző kórokozók: vírusok, baktériumok, gombák és paraziták ellen. Bonyolult biológiai folyamatok jellemzik működését.

Olykor előfordul, hogy ez a bonyolult működés "elromlik", kóros folyamatokat, számos betegséget idézve elő. Az immunrendszer csökkent működése immunhiányos állapotot okoz, súlyos fertőzések és daganatok kialakulásához vezet. Kórosan fokozott működése pedig megnyilvánulhat allergiás betegségekben, valamint abban, ha megszűnik a saját antigénekkel szembeni tolerancia: ekkor autoimmun kórképek alakulnak ki.


Kinél alakul ki autoimmun betegség?

- Attól függően, hogy a kóros válasz meghatározott sejt vagy szerv ellen irányul-e, vagy az egész szervezetet érinti, megkülönböztetünk sejt-, szövet- vagy szervspecifikus, illetve szisztémás autoimmun megbetegedéseket - mondja szakértőnk. - A leggyakoribb "célszervek" a bőr, az ízületek, a savóshártyák (mint amilyen a mellhártya vagy a szívburok), a vese és a központi idegrendszer. Manapság már elég sok betegségről tudjuk, hogy autoimmun folyamat áll a hátterében. Szervspecifikus autoimmun eredetű megbetegedés például az 1-es típusú diabétesz mellitusz vagy a Hashimoto-thyreoiditis (a pajzsmirigy krónikus gyulladása). Az egész szervezetet érintő autoimmun kórképekre példa lehet az SLE (szisztémás lupus erythematosus) vagy a reumatoid artiritisz.

Mik azok az autoimmun megbetegedések?

A nőket általában nyolcszor-tízszer gyakrabban érintik ezek a megbetegedések, mint a férfiakat. Ez arra utal, hogy a női nemi hormonoknak valamilyen módon szerepük van a betegségek kialakulásában. Az, hogy jellemzően milyen életkorban jelenik meg az adott kórkép, minden betegségnél eltérő. Ma már sajnos egyre fiatalabbaknál is jelentkeznek autoimmun megbetegedések. (A tapasztalatok azt mutatják, hogy minél korábban jelenik meg, annál súlyosabb tünetekkel zajlik le egy-egy betegség.)

Az autoimmun megbetegedésre való hajlamot örökletes tényezők határozzák meg. A genetikai faktoron túl fizikai, kémiai és biológiai környezeti hatások is közrejátszhatnak a betegség kialakulásában; például az ultraibolya-sugárzás, bizonyos gyógyszerek, szerves oldószerek, hideghatás vagy fertőzések.

Diagnózis

Mivel rendkívül szerteágazó betegségcsoportról van szó, amely nagyon változatos tünetekkel járhat, nem egyszerű az egyes betegségek diagnosztizálása.  Fontos lenne, hogy a beteg panaszai és tünetei alapján már a háziorvosban felvetődjön az autoimmun megbetegedés gyanúja. Erre utalhat a nem fertőzéses eredetű lázas állapot, az indokolatlannak tűnő fáradékonyság, gyengeség, az izomlázszerű fájdalom, az izomgyengeség, elsősorban a kéz kisízületeinek fájdalma, duzzanata, a fogyás, a fokozott hajhullás.

Sok beteggel előfordul, hogy számos szakrendelést végigjár, mire felmerül az autoimmun megbetegedés gyanúja, és végre eljut egy immunológiai centrumba.

A szakrendelésen először is felveszik az anamnézist. A pácienst részletesen ki kell kérdezni a családban előforduló betegségekről.  Nők esetében rákérdeznek a nőgyógyászati előzményekre is.

Az anamnézis felvételét részletes fizikális, majd az immunológiai vizsgálat követi. A vérvétel eredményét elemezve a szakorvos gyulladásos tüneteket, vérképeltérést, marker antitesteket, egyszóval egy-egy szerv rendellenes működésére utaló jeleket keres. A marker autoantitestek olyan kóros ellenanyagok, amelyeket az immunsejtek csak autoimmun betegségek megléte esetén termelnek. Ezeket a markereket egyébként a már ismert autoimmun betegeknél is vizsgálni kell, még akkor is, ha éppen nincs panaszuk: ugyanis jelezhetik a betegség előrehaladását, annak irányát, és a felismerés segít felkészülni az újabb várható tünetekre.

Mindezek alapján az orvosban kialakul egy feltételezett diagnózis. A valószínűsíthető betegség igazolására célzott vizsgálatokat is elvégeznek. Fontos, hogy elkülönítsék egymástól az egyes szisztémás autoimmun megbetegedéseket, hiszen sokszor nagyon hasonló tünetekkel bírnak, ám kimenetelük és kezelésük eltérő lehet. Kötelező a fertőzések, a hematológiai kórképek, a nem autoimmun eredetű reumás betegségek és a daganatok kizárása.

Nehéz választás

Az autoimmun megbetegedések kezelése általában tüneti, és az immunrendszer elnyomásán alapul. Ezt immunszupresszív kezelésnek hívjuk. Egyik formája a kortikoszteroidok szedését jelenti. A kezelés súlyos mellékhatásokkal járhat: hosszú távú alkalmazása akár csontritkulást, izomgyengeséget, elhízást, cukorbetegséget, magas vérnyomást vagy szürke hályogot is okozhat. A másik típusú kezelés citosztatikumok, azaz sejtmérgek adását jelenti. Ezek hasonló szerek, mint amit a daganatos betegek a kemoterápia során kapnak. A citosztatikumok a gyorsan osztódó sejteket pusztítják, így az immunrendszer sejtjeit is. (A terápia természetesen más protokollok, előírások alapján zajlik, mint az onkológiai betegek kezelésekor.) A sejtmérgek is súlyos károkat okozhatnak: többek között csontvelő-károsodást, hajhullást, sőt meddőséget is eredményezhetnek. Arról nem is beszélve, hogy ha az immunrendszert legyengítjük, a szervezet védtelenebbé válik mindenfajta kórokozóval szemben.

Mindez felveti azt a kérdést, vajon nem fizetünk-e túl nagy árat az autoimmun megbetegedések tüneteinek enyhítéséért. - Ez valóban jogos kérdés, és a döntés egyáltalán nem könnyű - mondja dr. Kiss Emese. - Mintha azt kérdeznénk: melyik ujjamba harapjak? Mégis, mivel az autoimmun betegségek kimenetele kezelés nélkül igen súlyos lehet, akár az életet is veszélyeztetheti, azt kell mondanom, hogy e kórképek agresszív kezelést igényelnek.

Úgy látom, sokszor az orvosok maguk is félnek az immunszupresszív kezelések mellékhatásaitól, és csupán kis adagokat adnak a szükséges szerekből: azok elnyomják ugyan a gyulladásos tüneteket, de közben a gyulladás zajlik tovább, és egyszer csak, meglepetésszerűen, mondjuk, veseelégtelenség alakul ki. Profán hasonlattal élve olyan ez, mintha takarékra vennénk a lángot a készülő étel alatt. Ám attól az még oda tud kozmálni!


Együtt élni vele

Az autoimmun betegek gondozása sokrétű, összetett, több szakma együttműködését igénylő feladat. Előfordulhat, hogy egy-egy szerve, szervrendszere kapcsán több szakorvos is foglalkozik a beteggel. A minél hatékonyabb kezelés érdekében azonban nagyon fontos, hogy az egyes társszakmák szorosan együttműködjenek. A legjobb, ha a beteg kezelését és gondozását  immunológiai centrum szakorvosa irányítja és hangolja össze, aki az egész folyamatot átlátja, és szükség esetén mérlegeli, hogy egy több szervet érintő betegség esetében mely szerv kezelése a legsürgetőbb, illetve hogy az egyik szerv kezelése nem veszélyezteti-e a másik épségét. Ha a beteg állapota stabilizálódik, további ellenőrzése a háziorvos hatásköre, azonban meghatározott időközönként minden stabil állapotú beteget ellenőrizni kell az immunológai centrumban. Ha a beteg állapota rosszabbodik, betegsége aktiválódik, akkor haladéktalanul a centrumba kell irányítani.

Milyen együtt élni az autoimmun betegségekkel? Nagyon nehéz: a betegnek és a környezetének is. Gondoljunk csak arra, hogy már az is nehezen képzelhető el, mi történik a szervezetben - szemben mondjuk egy vesekővel, ami jóval megfoghatóbb probléma. Nem csoda, hogy a diagnózis elhangzását többnyire szorongás követi. Aztán itt vannak ezek az agresszív gyógyszerek, amelyek akár súlyos szövődményeket is okozhatnak. Ráadásul sok páciens hosszas kórházi tartózkodásra kényszerül, ami természetesen a munkavégzését is hátrányosan befolyásolja. - A tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy a betegek jelentős része a kezelések alatt elveszíti a munkáját, de sok esetben még a családját is - mondja dr. Kiss Emese. - A betegséggel való együttélés az egész család mindennapjait is megváltoztatja, és végső soron az egész társadalomra terheket ró. Véleményem szerint a betegek számára a legnagyobb segítséget a kezelőorvossal kialakuló közvetlen kapcsolat jelenti. Fontos, hogy a beteg tudja: nekem azt is elpanaszolhatja, hogy potenciaproblémái miatt már több barátnője elhagyta, vagy hogy tönkrement a házassága. Természetesen nagyon hasznos, ha az immunológiai centrumokban egy pszichológus is segíti a betegeket. Úgy látom, az is jó hatással van a betegekre, ha sorstársakkal találkozhatnak. A páciensek rengeteg biztatást és pozitív energiát kaphatnak egymástól. Egyebek mellett az orvosokkal és a betegtársakkal való kapcsolat lehetőségét teremtik meg a különféle betegegyesületek és betegklubok.

A lelki háttér

Akik lelki okokat keresnek a fizikai tünetek hátterében, azoknak nem kis feladványt jelent egy autoimmun betegség: vajon mi készteti a szervezetet arra, hogy önmagát pusztítsa? - Biztosan van valami abban, hogy lelki tényezők is szerepet játszhatnak a betegség kialakulásában - magyarázza dr. Kiss Emese. - Azt már molekuláris szinten is tudjuk bizonyítani, hogy a stressz hat a szervezet egészére, és befolyásolja az immunrendszer működését. Saját tapasztalataim alátámasztják, hogy a pszichés megterhelés súlyosbítja az autoimmun betegségek tüneteit. Továbbá azt is megfigyeltük, hogy betegeink között sok olyan személy akad, aki nem tudja elfogadni önmagát: nem látja szépnek a saját testét, nem érzi jól magát a bőrében, nem találja a helyét a családban, nem leli örömét a munkájában, és mindez nyomot hagy a személyiségén is. Mindennek ellenére nem szeretném túlhangsúlyozni a lelki tényezők szerepét, azt pedig különösen veszélyesnek tartom, ha a betegek a kezelőorvos tudta nélkül különféle alternatív módszereket próbálnak ki. Természetesen ezeknek sincs semmi akadálya, de fontos tudnunk arról, hogy milyen eszközt vett igénybe a beteg. Az esetleges siker a gyógyszeres terápiát is befolyásolhatja, de ehhez nekünk is tájékozottnak kell lennünk.

Kisbaba is vállalható

Ma már szerencsére lehetőség van arra, hogy egy autoimmun nőbeteg biztonsággal vállaljon gyermeket, - de ez csak a betegség nyugalmi szakaszában, szoros gondozás, a kezelőorvos és a nőgyógyász együttműködése mellett lehetséges! A veszélyek egy része az anyát érinti, például egyes autoimmun betegségek fellángolnak a terhesség alatt. Az anya egészségének helyreállításához szükség lehet olyan gyógyszeres kezelésre, amely viszont károsíthatja a magzatot. Sőt, a magzatot károsíthatja maga az autoimmun folyamat is. A neonatális (újszülöttkori) lupus például az anya szervezete által megtermelt és a méhlepényen át a magzatba jutó ellenanyagok következtében alakul ki.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend