Miért fáj a vesekő?
Azt mondják, a vesekő okozta kín az egyik legnagyobb fájdalom. Mint dr. Kardos Róbert urológus, sebész, onkológus mondja, szerencsére a vesekövek nagy része spontán módon is kiürül, amelyik pedig nem, azt ma már egyre modernebb módszerekkel lehet eltávolítani.
A vesekövesség férfiaknál és nőknél, gyerekeknél és időseknél egyaránt előfordulhat. Európában a lakosság 3–5 százalékát érinti, s az urológiai osztályokon a betegek 10–15 százalékának ez a panasza.
Mi okozza a követ?
Általában több tényező is közrejátszik a vesekő kialakulásában. Bár a pontos okok jelentős része még ismeretlen, a genetikai, az anatómiai, a környezeti és az életviteli tényezők egyaránt fontosak.
Hogyan keletkezik a kő? A vizeletet a vese termeli, az első cseppek a vesekelyhekben választódnak ki. Egy bizonyos anyag (az esetek 70 százalékában kalcium-oxalát, a páciensek 20 százalékánál pedig húgysav) túltelítődése esetén kristályok tapadnak meg a vesekelyhekben. Ha az illető sokat iszik és mozog, a kicsapódott és megtapadt kristályok lesodródhatnak, kimosódhatnak a vizelettel.
Kedvezőtlen körülmények között azonban a mikrokristályok kőmaggá állnak össze, amely növekedni kezd. A kövek egy része a vizeletben lebegve jön létre, más része eleinte az üregrendszer belső felszínéhez tapad, majd később onnan leválva okoz panaszokat.
Honnan tudjuk?
A legtöbbször úgy derül ki, hogy vesekövünk van, hogy hirtelen begörcsöl az egyik oldalunk, deréktájt. A fájdalom lesugározhat az alhasba vagy akár a herébe, illetve a szeméremtestbe is. Azt mondják, a vesekő okozta kín a szülési fájdalomhoz hasonlítható. Görcsöt akkor érzünk, amikor a korábban még nyugalmi helyzetben lévő kő megmozdul, elindul a vesevezetékben, és elzárja a vizelet útját. A szervezet igyekszik megszabadulni a vizelettől, de ez nem sikerül, az izmok pedig begörcsölnek. Nem „a kő fáj” tehát, hanem az a feszülés, amit okoz. Ellentétben a derékfájdalommal, a vesegörcs nem szűnik pihenésre. A fájdalomhoz puffadás, hányinger, hányás, gyakori vizelési inger és véres vizelet is társulhat.
Ám az is előfordulhat, hogy meglepetésként – például egy másik panasz miatt elvégzett ultrahangvizsgálat során – derül ki: vesekövünk van. Ez olyankor lehetséges, amikor a kő nem mozdult el, hanem a vesekelyhekben nyugszik. Az ilyen kő nem okoz fájdalmat, ellenben igen alattomos. Egyrészt irritálhatja a kelyhet, esetleg vérzést vagy gyulladást okozhat. Másrészt észrevétlenül megnőhet, és később, ha kimozdul a helyéből, elzárhatja a vizelet útját. Mivel nagy kőről van szó, nincs rá esély, hogy a beteg a vizelet útján megszabaduljon tőle.
Vizsgálatok
Ha a vesekő nem múló panaszokat okoz, alapos orvosi vizsgálatra van szükség. Az urológiai rendelőben az orvos először is kikérdez bennünket a kórelőzményekről. Ezt fizikális és egyéb vizsgálatok követhetik. Az ultrahangvizsgálat képet ad a vesében elhelyezkedő kövekről. Ha a vizelet nem folyik el, a vesemedencében okozott tágulat is jól látható. A röntgenfelvétel inkább a nagyobb köveket mutatja meg. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a betegek nagy részénél ez a két vizsgálat kielégítő tájékoztatást nyújt. Ám ezeken kívül kontrasztanyagos vagy kontrasztanyag nélküli CT-vizsgálatra is van lehetőség. Ezek a kő pontos helyzetéről, illetve a társult húgyúti és egyéb rendellenességekről is tájékoztatást adnak.
A laboratóriumi vizsgálatok közül kiemelkedő jelentőségű a vizeletüledék-vizsgálat. Ha ugyanis a fenti vizsgálatok nem vezettek biztos eredményre, de a vizeletből mikroszkopikusan kimutatható a vörösvértestek jelenléte, az megerősíti a vesekő diagnózisát. Ha pedig feltűnően sok a fehérvérsejtek száma, az gyulladásra utal, ami a tervezett kezelést is módosítja.
A vérvizsgálatok közül a kalcium-, a foszfor- és a húgysavszint ellenőrzése a leggyakoribb.
Gyengéd távozás
A vesekövek egy része magától is távozik. A szakorvos fokozott folyadékbevitelt és rázkódással járó mozgást javasol, hogy elősegítsük a kő kiürülését. Persze ennek esélye attól is függ, hogy hol helyezkedett el, és mekkora a mérete. Érdemes szűrőpapírral szűrni a vizeletet: egyrészt megbizonyosodhatunk a kő távozásáról, másrészt pedig így lehetőség nyílik a kő összetételének elemzésére: ez a terápia meghatározását is könnyebbé teszi.
Ha a követ nem sikerült távozásra bírni, meg lehet próbálni gyógyszeres úton feloldani a követ. Erre csak húgysavkövek esetében van lehetőség.
Ha zúzni kell
Az általános orvosi álláspont szerint, ha a kő a vesevezetékben van és nem túl nagy, várni kell. Ha azonban két-három hónap is eltelik, és a kő nem ürül ki, itt az ideje beavatkozni.
Mint dr. Kardos Róbert hangsúlyozza, ma már nagyon ritkán kerül sor olyan műtétre, amely során ki kellene nyitni a vesét a kő eltávolításához.
Elsősorban az úgynevezett extrakorporális lökéshullám-kezelés, azaz az ESWL alkalmazandó. Az ESWL az 1980-as évek elején jelent meg, s látványos fejlődést hozott a húgyúti kövek kezelésében. A 10 milliméter alatti köveket a felnőttek 90 százalékánál képes eltávolítani.
Az eljárás lényege, hogy a testen kívül egy lökéshullámot hoznak létre, amelynek energiáját egy gél segítségével a testen belülre vezetik, és a kőre fókuszálják. Az ESWL egy-egy lökése megremegteti a követ, két-háromezer kis rezgés hatására pedig a kő apró darabokra esik szét, amelyek már könnyedén kiürülnek.
Komplikáltabb esetekben műtétre van szükség. Az operáló orvos egy erre a célra készült, vékony eszközt egy lyukon át a vesekehelybe vagy a vesevezetékbe vezetve az operáló orvos egészen a kőig jut, és vagy kiveszi, vagy ott, helyben zúzza azt össze.
Megismétlődhet?
Akinek már volt veseköve, annál sajnos újra előfordulhat a kőképződés. Hogy csökkentsük a visszatérő kalcium-oxalátkő-képződés rizikóját, bőséges folyadékfogyasztással érdemes fenntartani a magas vizeletáramlást. A cél az, hogy a 24 óra alatt ürített vizelet mennyisége elérje legalább a két litert. Könnyű, vegyes táplálkozás javasolt, amelyben minden tápanyagféleség megtalálható, de egyik sem túlzottan nagy mennyiségben. Előnyös a gyümölcs- és zöldségfogyasztás a rostok jótékony hatásai miatt.
Az oxalátban gazdag ételek, így a sóska, a spenót, a csokoládé és a tej túlzott fogyasztása kerülendő. Ne törekedjünk fokozott C-vitamin-bevitelre. A kalciumbevitelt nem kell korlátozni, de pótlása sem ajánlott.
Fogyasszunk kevesebb sót!
A húgysavkő kiújulásának megelőzésében legfontosabb a bő folyadékfogyasztás, az állatifehérje-bevitel korlátozása és a lúgosító étrend.
Ha már volt vesekövünk, időnként mindenképpen járjunk ellenőrzésre!