Hirdetés
Mézontó növényeink

Mézontó növényeink

A hideg, téli napokon gyakran kerül az asztalra valamilyen mézes csemege, mézes sütemény, s tölti be a szobát kellemes illata. Köztudott, hogy a mézet a méhek a növények virágporából és cukortartalmú nektárjából készítik. Ismerkedjünk meg most néhány olyan növénnyel, melyek e szorgos rovarok számára hazánkban a legfontosabbak s melyekből kiváló, egészséges mézet állítanak elő.

Hirdetés
Hirdetés

Az akác (tudományos néven: Robinia pseudoacacia) Észak-Amerikából származó, igénytelen, ellenálló, a pillangósvirágúak családjába tartozó fafaj. E fát Jean Robin francia botanikus hozta át Franciaországba 1640 körül, s innen került tovább Európa más országaiba. Hazánkba a XIX. század elején került, s nagy szerepe volt Alföldünk homoktalajainak megkötésében. Mai állománya igen jelentős, kb. 2,2-2,4 millió egyed. Az akác törzse aránylag rövid, kérge fiatalon sima, később repedezett, majd bordás, mély barázdákkal. Levelei nagyok, páratlanul összetettek, s fejlődésük két-két tüske védelmében indul. Virágai fehérek, kellemesen illatosak, s lecsüngő, sokvirágú fürtökben fejlődnek. Hazánkban a virágzás májusban, júniusban történik, s délről északra haladva követhetjük nyomon a virágzás kezdetét. Bár az akác virágzatát korábban palacsintatésztába mártva olajban vagy vajban kisütve is fogyasztották, fontosabb haszna az, hogy legjobb mézelő növényeink egyike.  A méhészek számára a virágzással kapcsolatos információk igen fontosak, hiszen igen sokan együtt vándorolnak az akác virágzásával, hogy méheik minél hosszabban gyűjthessék e növény virágporát. A magyar akácméz igen jó minőségű, színe világosabb, jellege elég folyékony.

Mézontó növényeinkA megfázásos, meghűléses, köhögéssel járó betegségek egyik régóta javasolt ellenszere a mézes tea. Ilyen célra nemcsak az akácméz, hanem a hársméz is kiválóan alkalmas. A hársfajták leggyakoribbja a kislevelű hárs (Tilia cordata), amely egyben klasszikus gyógynövényünk is. A hárs a közepes vízellátású vagy üde erdők növénye, főleg középhegységeinkben, illetve a Dunántúlon fordul elő, de ültetett sor- és díszfaként településeken is találkozhatunk vele. A fa szabályos koronájú, törzse fiatalon szürke, később barnásszürke, repedezett kérgű. A levelek nyelesek, a levélváll jellegzetes szív alakú. Virágai sárgásfehérek, kellemes illatúak, melyek ún. bogernyőben állnak. A virágzás ideje május-június, amikor a virágok igen sok virágport és nektárt termelnek. Ez magyarázza, hogy egy-egy átlagos méretű fáról a méhek akár 10 kilónyi mézet is gyűjthetnek. A hársvirágok egyébként flavonoid-, nyálka-, cseranyag-tartalmukról is nevezetesek, ami miatt a gyűjtött és megszárított virágzat forrázatát (hársfatea) a meghűléses betegségek ellen régóta és sikerrel alkalmazzák.

A gesztenye (Castanea sativa) a Földközi-tenger medencéjéből származik. Levelei rövid nyelűek, nagyok, hosszúkásak, lándzsásak, szélük durván fogazott. Virágaik külön porzós és külön termős füzérekben helyezkednek el, nálunk júniusban virágoznak. A gesztenye termesztése valószínűleg több ezer éves múltra tekint vissza, s értékes termesztett gesztenyéseink vannak Nyugat-Magyarországon, vagy a Dunakanyarban. Nemcsak a gesztenye termései közkedveltek, hanem a népgyógyászat is alkalmazta a levelek forrázott kivonatát asztma, szamárköhögés, hörghurut ellen. A gesztenye virágai jó mézelők, s a gesztenyeméz a mézféleségek között is ínyencségnek számít.

A mézontófű (Phacelia tanacetifolia) a világ egyik legtöbb virágport termő növénye. Kaliforniából származik, és a méhészek egyik közkedvelt növényeként főként Nyugat-Dunántúlon termesztik, de kivadulva másutt is előfordul. A növény egynyári, szára 40-70 cm-es, levelei egy-kétszeresen szeldeltek, s a hajtást sok apró, merev szőr borítja. Virágai kékek, lilásak, tömött kunkor virágzatban állnak, a feltűnően hosszú porzók kiállnak a virágzatból, szinte felkínálva magukat a pollengyűjtő rovarok számára. A mézontófű nagy mennyiségű nektárt termel, s valóban rászolgál magyar nevére.

A vegyes virágmézről tudnunk kell, hogy ezt sokféle (vadon élő és termesztett) növény virágporából és nektárjából gyűjtik és készítik a méhek. Ez a mézfajta általában sűrűbb, színe sötétebb, illata, íze erősebb, a benne lévő cukor hajlamos a kikristályosodásra is. Ha ez a használat során zavaró, meleg vízbe állítva hamar ismét folyékonnyá tehetjük.

A különféle mézfajták nemcsak gazdagíthatják ünnepi asztalunk kínálatát, hanem sokféle értékes anyaguk révén egészséges táplálkozásunk részei is. Váljék egészségükre!

Dr. Vetter János, egyetemi tanár

Hirdetés
Hirdetés
Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó betegségek
Hirdetés
Pirula Trend