Hirdetés

Második esély

A transzplantáció története évezredekre nyúlik vissza. Egy XV. századi festmény például megörökíti azt a második századbeli eseményt, amikor egy templomszolga beteg lábát egy halott ember levágott lábával pótolják. A szervátültetésről dr. Langer Róbert professzorral, a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikájának igazgatójával beszélgettünk.

Hirdetés
Hirdetés

A szervátültetést sokan az űrhajózáshoz hasonlítják. Vajon miért? - Évente 15-20 űrhajós jut ki a világűrbe, miközben emberek milliói repülnek át naponta egyik városból a másikba - kezdi egy szemléletes összehasonlítással a professzor. - Az űrhajózás jelentősége mégis óriási, többek között azért, mert nagyban hozzájárul a technológia fejlődéséhez. Elég, ha arra gondolunk, hogy nem lenne kvarcóránk, nem használnánk teflon serpenyőket vagy nem végezhetnénk CT-vizsgálatot, ha ezeket a felfedezéseket nem hozza magával az űrhajózás. A transzplantáció is olyan terület, amely bár kevesebb embert érint, "húzóágazata" az orvostudománynak. Számos orvosi felfedezést köszönhetünk neki, amelyekért egyébként többen is Nobel-díjat kaptak. Ráadásul a transzplantáció sok egyéb területre - a gyógyszeriparra, a jogra vagy akár a filozófiára - is hatással volt.

Élő donorok

Szervátültetés csak az úgynevezett szolid szervek, tehát a szív, a tüdő, a máj, a hasnyálmirigy és a vese esetében jöhet szóba. Ahhoz, hogy valaki új szervet kaphasson (ő a recipiens), donorra, azaz szervadományozóra van szükség, aki lehet élő vagy halott személy is. Élő hozzátartozó vagy ismerős az említett páros szervek felét vagy páratlan szerve - a mája - egy részét adhatja oda.

A magyarországi szabályozás szerint az egyenes ági genetikai rokonon kívül csak az adományozhat szervet, akit érzelmi kötelék fűz a beteghez. Természetesen még közeli rokonként vagy barátként sem egyszerű meghozni egy ilyen döntést. A donor hosszas kivizsgálásokon esik át, amelyek legalább hat hétig, de akár hónapokig is tarthatnak. Vállalhatja-e, hogy ennyi időre kiessen a munkából? Még ha nagyon kicsi is a műtét során a komplikáció esélye, mindenkiben felmerülhet: "ha elaltatnak, fel fogok-e ébredni?" Az is sokak fejében megfordul, hogy ha a természettől fogva két vesénk van, az biztosan nem véletlen, még akkor sem, ha eggyel is boldogulunk. Mi lesz, ha évek múlva egy baleset miatt a donor szorul majd új szervre? Ezek nehéz kérdések. Nem véletlen, hogy élő donációra csak tizennyolc év felett lehet vállalkozni. A professzor tapasztalata röviden mégis csupán ennyi: ha nagyon szeretik azt a személyt, akinek új szervre van szüksége, a donorok nem mérlegelnek.

Agyhalottak

A halottdonoros szervadományozás is rendkívül összetett problémakör. Először is: ki számít halottnak? A szervátültetések történetében fontos állomás, hogy az 1950-es években bevezették az agyhalál fogalmát. - Tudjuk, hogy ha három percig nem jut oxigénhez, akkor "elmegy az agy" - magyarázza dr. Langer Róbert. - Gépek segítségével néhány napig fenn lehet ugyan tartani a légzést és a szívműködést, de valóban élő, gondolkodó ember sajnos már nem válhat ebből a vegetatív lényből. A nyugati világ felfogása szerint az agyhalott személy szervei átültethetők. De ezt nem mindenhol gondolják így, a vallási-kulturális különbségekből fakadóan Japánban például egészen addig élő embernek számít valaki, ameddig dobog a szíve. A muzulmán világban elfogadják ugyan az agyhalál fogalmát, de a szívet ebben az esetben sem tartják átültethető szervnek.

A halál megállapítását törvény szabályozza: az agyhalált háromtagú orvosi bizottság állapítja meg, akik függetlenek mind a szerv eltávolítóitól, mind az átültetést végzőktől. A halált egy kötelezően előírt megfigyelési periódus végén, ismételt vizsgálatot követően lehet megállapítani.

Mi magunk is beleszólhatunk a szerveink halálunk után történő felhasználásába. Magyarországon - a legtöbb európai országhoz hasonlóan - az előzetes tiltakozó nyilatkozat hiánya beleegyezésnek számít. Kiskorúak esetében a szülők engedélye szükséges a szervadományozáshoz.

Ki kap új esélyt?

Ha agyhalottat jelentenek, egy sebészcsapatot riadóztatnak, akik eltávolítják az egészséges szerveket. Ezeket lehűtik, majd kettős falú zacskóba csomagolva, jégkása között szállítják. Szorít az idő: a szívet 4, a tüdőt 5 óráig, a májat és a hasnyálmirigyet 12-18 óráig, a vesét legfeljebb 30 óráig lehet konzerválni. A szívet egyébként 45 éves korig használják fel, ám a vese akár idős donorból is átültethető. A máj esetében sincs "korhatár", ám itt más probléma merülhet fel: ritka az egészséges májjal rendelkező agyhalott. Ám ha a máj egészséges, a kivétel után, a műtőasztalon akár két működőképes részre is hasítható, így biztosítva, hogy egyszerre több recipiens is új életet kezdhessen.

Időközben ellenőrzik az országos várólistát, hogy kiválaszthassák, ki kapjon új szervet. Alapvetően a donor tulajdonságai döntenek: a legfontosabb az immunológiai hasonlóság, amely többek között a vércsoport azonosságát is magában foglalja. A transzplantációs tipizáló laborokban immunológiai szempontból összeállítják a betegek sorrendjét, és ajánlást tesznek.

A klinikai centrumokban egyeztetik a donor és a lehetséges recipiens egyéb paramétereit.

Ilyenkor sok minden számít: a várakozási idő, a földrajzi távolság, az életkor (egy hetvenéves ember veséjét nem ültetik gyermekbe), a testméretek (egy elhízott férfi máját nem ültetik egy törékeny nőbe) és a szervre váró beteg aktuális egészségi állapota is: aki éppen náthás, annak pechje van. Sürgősen behívják a lehetséges recipienst, és a szükséges vizsgálatok után végül megszületik a döntés, hogy megkaphatja-e a szervet. A gyermekek minden esetben előnyben részesülnek.

Már ennek a folyamatnak az áttekintéséből is látható, milyen sok szakember működik együtt: a sebészeken kívül belgyógyászok (nefrológus, hepatológus, kardiológus, pulmonológus) és immunológusok összehangolt munkájára van szükség, hogy csak néhány orvosi szakma képviselőjét említsük. Rajtuk kívül számos asszisztens, nővér és kardiotechnikus is dolgozik a sikerért.

Rutin?

Egy vesetranszplantáció - nagyon vázlatosan - a következőképpen zajlik: az eredeti, már nem működő veséket a helyükön hagyva, a sebészek behelyezik az új, harmadik vesét. Az artériáját és a vénáját a kismedencei erekhez varrják, a húgyhólyag és a húgyvezeték között pedig új szájadékot képeznek.

- Kívülről nézve, a technikai megvalósítás tekintetében egy transzplantációs műtét talán nem is különbözik sokban egy általános sebészeti beavatkozástól - mondja a professzor. - Ám amíg egy "sima" operáció esetében a beteg kilátásai 90 százalékosan megjósolhatóak, addig egy transzplantáció - még a leggondosabb eljárás mellett is - bármilyen eredménnyel zárulhat. Nagyon sok a csapda. Az egyik legnagyobb veszélyt az immunrendszerünk működése jelenti, amelynek az idegen anyagok elleni küzdelem a feladata. Szerencsére a mai orvostudomány már ismeri az úgynevezett immunszupresszív, azaz az immunrendszert gyengítő szereket, amelyek abban segítenek, hogy a szervezet "megbarátkozzon" az új szervvel. Sajnos ezzel együtt is előfordulhat, hogy a szerv kilökődik. Ha ez a műtét után perceken belül megtörténik, hiperakut kilökődésről beszélünk. Ezt az előzetes keresztpróbával - a kompatibilitás vizsgálatával - ki lehet küszöbölni.

Második esély

Akut a kilökődés, ha az operációt követő napokon, heteken belül következik be. Ám a szerv elvileg későbbi s, bármikor kilökődhet. Ez a folyamat szerencsére ma már gyógyszeresen befolyásolható, gyógyítható. A kilökődés lehet krónikus is: ez azt jelenti, hogy a szerv lassan, évek alatt veszíti el a funkcióját, nyilvánvaló ok nélkül, befolyásolhatatlan módon. Hogy ez minél kisebb eséllyel következhessen be, a betegnek sűrű kontrollvizsgálatokra kell járnia.

A lélek dolgai

A transzplantáció interdiszciplináris terület. - Egy kicsit mindenhez értenünk kell a belgyógyászattól a nőgyógyászatig, a lélekről nem is beszélve - magyarázza dr. Langer Róbert. - Egy érző ember bizonyára elgondolkodik azon, hogy a műtét után egy másik ember egy részét fogja magában hordozni. Hogy valóban létrejön-e a két ember között valamiféle spirituális kapocs, ahogyan sokan hiszik? "Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom." Ez egy transzcendens kérdés, amelyre mindenkinek megvan a saját válasza.

Számok

Magyarországon évente csaknem 500 szervátültetést végeznek: ebből 300 vese-, 50 máj-, 20-30 szív- és tüdő, 10-15 pedig hasnyálmirigy-átültetés. Ezekkel a számokkal hazánk az európai középmezőnyben foglal helyet. Spanyolországban végzik a világon a legtöbb szervátültetést: kétszer annyit, mint nálunk.

Esélyek veseátültetéssel

A dialízisre szoruló vesebetegek 20 százalékánál jöhet szóba a transzplantáció. Magyarországon hatezer beteg jár dialízisre, hatszázan vannak várólistán, és évente háromszázan kaphatnak új vesét. (2010-ben közülük 42-en élő személytől kapták az új szervet.) A szakemberek szerint a betegnél akkor érhetők el a legjobb eredmények, ha már akkor új vesét kap, amikor dialízisre kezd járni.

Eurotransplant

Reményeink szerint a közeljövőben hazánk is csatlakozik ahhoz a szervezethez, amelynek tagjaként hét európai országból kaphatnak majd szívet, vesét és májat a kórházak. Cserébe természetesen Magyarország is átadja a hazai várólistákon lévők számára alkalmatlan szívet, májat, vesét a más országokban várakozóknak. A betegeknek tízszer nagyobb esélyük lesz arra, hogy megfelelő donort találjanak.

Az 2011-ben két olyan gyermek is kapott májat, akiknek napokig hiába kerestek szervet Magyarországon. Az Eurotransplant segítségével külföldről egy nap alatt sikerült életmentő májhoz jutni. A Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikájának ugyanis kétoldalú együttműködési szerződése van a bécsi transzplantációs központtal tüdő és máj-transzplantációra. Ez tette lehetővé, hogy szervet kapjon a két magyar rászoruló.

Kattintson ide és Prof. dr. Langer Róberttel olvashat interjút

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend