Hirdetés
Létezem, élvezem

Létezem, élvezem

Diószegi Ádámmal beszélgettem, aki szerint a jóga nem misztikus út, de megtanít jobban szeretni magunkat és általa könnyebb tisztán élni, mint azt gondolnánk.

Hirdetés
Hirdetés

 

Sokszor láthatunk téged a médiában, komoly rajongótborod van a Facebook-on. Úgy tűnik, nagyon elfoglalt vagy.
Igen, sok változás, pozitív dolog történt mostanában velem. Egy éven belül két teltházas jógaoktató képzést szerveztem, a nyári táboraim hetvenfősek lettek, nemrégiben megnyitottam a jógastúdiómat és én is új lakásba költöztem. Van feladat bőven, de élvezem.

Ez komoly siker. Hogyan ér el idáig egy jógi?
A siker egyik oka az önismeret, ezt nagyon fontosnak tartom. Az emberek többsége viselkedésmintákat követ, amit a médiában, környezetében lát, miközben nem tudja ki ő valójában és igazából mit akar. Kevesen tudják mi az, amit a szívük diktál. Én szívből gyakorlom és adom áta jógát.

Mit ad a jóga neked, illetve mit adhat másoknak?
A jóga hatezer éve létezik, nem véletlen. Tudatosságra tanít, ez a lényege, ez hatja át a táplálkozást, kapcsolatainkat, a magunkról alkotott képünket, általa a tudatalatti tartalmak tudatossá válnak. A jóga nem csak mozgásforma, filozófia. Megtanít szabadon élni. Erősíti, nyújtja az izmokat, de ezen kívül sok egyéb hatása is van. Pozitívan befolyásolja a hormonháztartást, a keringést, az emésztést és lassítja az öregedést. Az órákon tudatosan figyeljük, mi történik a testünkkel, merre mozdul az izom, a gerinc, hol van feszülés, hol kell jobban feszíteni vagy éppen oldani. A testen kívül ott van a figyelem, ezért hatásos. Sok orvos mondja, hogy a betegségek pszichoszomatikusak. Vannak olyan álmaink, vágyaink, amiket megélünk, és vannak olyan részeink, amiket elfojtunk, mert nem tudjuk mi lesz az eredménye, tehát ismeretlen. Ezektől pedig félünk. Ha álmainkat elfojtjuk, az fizikai szinten is megjelenik. A betegség erre hívja fel a figyelmet. Az ember, amikor beteg, gyógyszereket vesz be, fájdalom esetén fájdalomcsillapítót, hogy megszűnjön a tünet, ahelyett, hogy figyelne magára. A jógában az ászanák (pózok) analógok a lelkünkkel. Fontos elfogadni, ha nem tökéletes a póz. Ha az ember képes magát elfogadni és szeretni egy jógapózban, megtanulhatja szeretni azt a részét, amit esetleg nem fogad el magában. Az önszeretet pedig gyógyít.

Hogyan hat ez a tudatosság a mindennapokra, például a táplálkozásodra? Van valami tiltólistán?
Az én fejemben semmi nincstiltólistán. Nem vagyok híve annak, hogy valaki bármilyen diétát kövessen. Hitrendszereket követni a könnyebbik út, de az valami/valaki más megélése. Mindenkinek meg kell találni, ami neki működik, ez pedig munka. Ki kell próbálni a glutént, majd hetekig mellőzni és megfigyelni a szervezet reakcióját. Így végigmenni a különböző típusú ételeken, majd eldönteni mi jó és mi nem. Én egy évig teszteltem magam, mire kitapasztaltam, mire van szüksége a szervezetemnek és mit mellőzzek. A cukor, tejtermék nekem nem tesz jót. Kevés húst eszem, halat szoktam két-három hetente. Azt tanácsolom, senki ne kövesse az én étkezési szokásaimat, tapasztalja ki a sajátját. A táplálkozás nagyon soktényezős, szubjektív dolog.

Nagyon kiegyensúlyozott, harmonikus vagy. Mindig tudtad, hogy ez lesz a te utad?
Nem, nekem is volt vakvágány az életemben. Informatikusnak készültem tíz évvel ezelőtt, mert népszerű, jó szakma, könnyű vele elhelyezkedni. Az mellékes volt, hogy ezt az ész mondatja velem. Végül úgy alakult, hogy nem végeztem el, mert egy komoly kartörés közbeszólt, amitől fél évre lebénult a bal karom. Előtte hat évig karatéztam, sportos életet éltem, soha nem volt sérülésem. Kétszer műtötték a karom, a másodiknál el kellett vágni az ideget. Hiába jártam fizikoterápiára nem javult, de a jóga segített. Korábban mélyebben nem foglalkoztam a jógával, csak nyújtásként vettem át belőle néhány gyakorlatot a karate mellé. A törés utáni időszak nagyon nehéz volt. Egyrészt nem tudtam sportolni, egy kabátot sem tudtam felvenni a karomra, másrészt akkor lett vége a kapcsolatomnak életem első szerelmével, meghalt apukám és kimaradtam az egyetemről. Rendkívül elkeseredett voltam, az élethez se volt kedvem.

Létezem, élvezem

 

Mi lendített át a nehézségeken?
Lett egy célom. Rátaláltam a Mandala Jógastúdiók oktatói képzésére, amit az árvasági segélyemből fizettem ki. Hétköznap Nyíregyházán a Lego gyárában dolgoztam, először legókat válogattam, később tolmácsoltam a gyáron belül. Ekkor fordítottam AdvaitaBodhaDeepika, „A kettősség nélküli tudás lámpása” című könyvet, ami a Filosz kiadó gondozásában jelent meg. Hétvégenként pedig felutaztam Pestre és részt vettem a tanfolyamon. Egy évig így éltem, és ezalatt nem volt kétségem, hogy jó úton járok.

Elvégezted a képzést, eltelt kilenc év, és most saját stúdiód van.
Igen, de amikor felköltöztem a fővárosba 50 forint volt a zsebemben és egy hitel a hátam mögött. Akkor találkoztam Gangával, az advaita mesterrel, aki nagy hatással volt rám. Új tapasztalatok, benyomások értek. Ezt követően beadtam az önéletrajzomat pár jógastúdióba és elkezdtem oktatni. Később a Mandalában is tartottam órákat, náluk hat évig dolgoztam. Képzéseken vettem részt, majd én tartottam képzéseket, táborokat.

Idén nyáron is táboroztok, kik jelentkeznek hozzád? Gyakorlott jógázók vagy kezdők is?
Két tábort szervezek, az egyik külsősöknek, akik még nem voltak nálam. Oda bárki jelentkezhet, az alapoktól kezdjük. A belsős azoknak szól, akik voltak az előző táboromban. Azért jó ez a pár nap elvonulás, mert a gyakorlás mellett olyan részeit tudom megmutatni a jógának, amit az óra kereteiben nem lehet. Ehhez nem kell fizikai felkészültség, a mélységét, a fókuszáltságát gyakoroljuk az ászánák mellett.

Hogyan tervezed a jövőt? Mit hoz az elkövetkező néhány év?
Vannak ugyan konkrét céljaim, főleg néhány vállalkozásötlet megvalósítása, de igyekszem inkább nem arra figyelni, hogy mi hiányzik még, hanem arra, hogy hálás legyek azért, amim már van.

Meg tudod fogalmazni, mi kell a boldog élethez?
Első lépés az önismeret, második az önmegvalósítás. Ez a két kulcseleme, de a sorrendet nem lehet felcserélni. Amint az önismeret megvan az életemben, tudom mi tesz boldoggá. E nélkül nincs origója az embernek. Szerintem 20-25 éves korig tapasztalatokat kellene gyűjteni, utazni, kipróbálni magunkat, utána levonni a konzekvenciát, és elkezdeni ennek megfelelően élni.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend