Hirdetés
Itt fáj, ott fáj – sportolhatok?

Itt fáj, ott fáj – sportolhatok?

Számtalanszor olvassuk, halljuk, hogy a rendszeres mozgást be kellene iktatnunk a mindennapjainkba. Igen ám, de ez nem mindig egyszerű, különösen, ha az ember különféle egészségügyi problémákkal küzd. Mit tegyünk? Dr. Dobos Márta ortopéd szakorvost kérdeztük.

Hirdetés
Hirdetés

Milyen sportágat válasszunk? Milyen intenzitással mozogjunk? Konzultáljunk a kezelőorvosunkkal, és kérjünk egy kivizsgálást!

Szívbetegek

Az, akinek már volt egy szívinfarktusa, olyan mozgást válasszon, amely nem terheli meg a keringést. Számára nem megfelelőek azok a sportok, amelyek sok hirtelen megindulással és megtorpanással járnak, mint például a tenisz vagy az intervall edzések. Az intervall edzések lényege, hogy terheléses és pihenő szakaszok váltakoznak egymással. A pihenés sem jelent teljes leállást, csak a mozgás intenzitásának csökkenését. A terheléses szakaszban újból nagyobb fordulatszámra kapcsolunk.

Itt fáj, ott fáj – sportolhatok?

A szívbetegek számára jók lehetnek az enyhe és egyenletes terheléssel járó mozgásformák, mint például a biciklizés, az úszás vagy a gyaloglás.

A sportos életmód megkezdése előtt érdemes részt venni egy terheléses állapotfelmérésen. A szobabiciklihez hasonló eszközön tekerő páciens mellkasára egy EKG-szerű szívvizsgáló készüléket rögzítenek, amely a pulzust méri. Így megfigyelhető, hogy az ellenállás (a terhelés) növelésével hogyan változik a szív munkája.

Dohányosok

Akik dohányoznak, azok nem bírják a hirtelen nagy megterhelést. Ám ha leszoknak, napról napra nő a teherbírásuk. Először kevésbé intenzív sportot válasszanak, például gyalogoljanak! Később növelhetik a terhelést.

A rendszeres mozgás megkezdése előtt érdemes légzésfunkciós vizsgálatot végeztetni. Egy egészséges ember átlagos tüdőkapacitása 3,6 liter (egy mély légvétellel ennyi levegőt tudunk beszívni a tüdőnkbe). A légzésfunkciós vizsgálat során mérik a beteg belégzési tüdőkapacitását, majd egy másik méréssel az erőltetett kilégzés során kifújt levegőmennyiséget, az első másodpercben kifújt levegőmennyiséget és a csúcsáramlási sebességet. Az eredményt a beteg korának, nemének, testsúlyának és magasságának figyelembevételével kell értékelni, és ennek függvényében választható ki a megfelelő sportág.

Elhízottak

A zsírréteg igen jól ellátott kapillárisokkal. A pici ereken azonban csak nagy nyomással lehet átpréselni a vért, ami megterheli a szívet. A kamra fala megvastagodik, hogy bírja az erőfeszítést, emiatt azonban beszűkül a belső térfogata. Az erek fala is megvastagodik, elmerevedik.

Ha leadjuk a felesleget, a kapillárisok terhelése is csökken. Érdemes kardioedzést, azaz a pulzusszámot megemelő edzést (például biciklizést), majd súlyzós edzést is végezni: kis súlyokat emelni nagyobb ismétlésszámmal.
A heti egyszeri mozgás sajnos nem sokat ér: sportoljunk kétnaponta! Ne felejtsünk el bemelegíteni!

Cukorbetegek

A cukorbetegeknek nagyon körültekintően kell elkezdeniük a sportolást: mindenképpen konzultáljanak a kezelőorvosukkal! Arra kell vigyázni, hogy ne zuhanjon le túlságosan a vércukorszint – ugyanis a mozgás bizonyítottan csökkenti a vércukorszintet, ami jó. Ám mozgás előtt, után és közben gyakrabban kell ellenőrizni a vércukorszintet. A biztonság kedvéért legyen a betegnél szőlőcukor.

A cukorbetegeknek az állóképességet javító mozgást érdemes végezniük, például kocogjanak vagy gyalogoljanak!

Daganatos betegek

A mozgás egyik legfontosabb célja daganatos betegeknél, hogy megelőzze az izmok leépülését. Ám a betegek sokszor depresszióval is küzdenek, ami a mozgástól is elveszi a kedvet. Ha a beteg mégis hajlandó mozogni, bármilyen keveset is, az nagyon jó. Már egy félórás könnyed séta is aranyat ér! Egyes tévhitekkel ellentétben a mozgás nem fokozza az áttétképződést, javítja a beteg hangulatát, és így erősíti a megküzdési stratégiát.

Csontritkulással küzdők

Fontos tudni, hogy a mozgás fejleszti a csontot. Az izmok a csonton tapadnak, az összehúzás-elernyedés ritmusa pedig javítja az érintett csontszakasz keringését és anyagcseréjét.

Mint szakértőnk mondja, a csontképződés ingere a direkt tengelyirányú mozgás, magyarul az álló helyzetben, sima talajon végzett mozgás. Ha naponta sétálunk egy félórát, az már remek. Az úszás ebben az esetben nem a legjobb választás. Ne súlyzós edzést végezzünk!

Több csontritkulásos beteg azért nem mozog, mert fél attól, hogy elesik. Leginkább a csípő környéke, a gerinc deréktáji szakasza és a csukló veszélyeztetett. Jó tudni, hogy létezik olyan, nadrág alá vehető „bugyi”, amelynek csípőtájékon kiképzett kagylószerű része elvezeti az ütés erejét egy esetleges eleséskor. Ezt az eszközt szakorvos receptre is felírhatja. Viseljünk jól tapadó cipőt, nehogy elcsússzunk.

Ízületi problémáktól szenvedők

Az ízületi gyulladás vagy egy-egy sérülés azért is veszélyes, mert ha nem mozgatjuk az ízületeket, azok hamar elkopnak.
Könyök esetében jó a gyógytorna és az úszás, vállsérülés után azonban nem javasolják az úszást a kartempók 180 fokos fordulatai miatt.

Itt fáj, ott fáj – sportolhatok?

A térd és a csípő kezdődő kopásánál nem javasolt az állva végzett mozgás, kivéve a tajcsit és a mediballt: ezek hajlított térddel végzett hullámzó mozgások, ezért kifejezetten javítják az ízületi porcok anyagcseréjét. A tehermentesített mozgások a legjobbak: ilyen az úszás és részben ilyen a biciklizés, akár a szobabiciklizés is.

Ha a nyaki gerinc kezdett el kopni, akkor tilos a mellúszás úgy, hogy kint van a fejünk a vízből, hiszen ezzel nagyon megterheljük ezt a gerincszakaszt: pont ott, ahol a legnagyobb igénybevételnek van kitéve.

Ne felejtsük el, hogy egyes ház körüli teendők – mint például egy nagytakarítás – is megterhelhetik az ízületeinket. Ne mulasszuk el a bemelegítést ekkor sem!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend