Inzulin: "a hormonok királya"
Hogyan csúszik hiba a cukorbetegeknél az inzulintermelésbe, illetve a sejtek inzulinnal való ellátásába? Hogyan pótolható az inzulin? A válaszokat dr. Blatniczky László segítségével találtuk meg, aki a Szent János Kórház Budai Gyermekkórház telephelyének endokrinológus, diabetológus osztályvezető főorvosa.
Kapcsolódó írások
Kapcsolódó betegségek
Kapcsolódó gyógynövények
A cukorbetegség komplex anyagcsere-betegség, amelynek hátterében a vércukorszint emelkedése áll, de az összes anyagcsere-folyamatot érinti. Mai tudásunk szerint nem gyógyuló állapot, amely kezeletlenül súlyos betegség, ám bizonyos életmódbeli előírások betartásával, szükség esetén kiegészítő gyógyszeres kezeléssel, illetve inzulinpótlással jól egyensúlyban tartható.
Az 1-es típus
Az inzulinhiányos, elsősorban a gyermekeket és az ifjakat érintő betegséget ma 1-es típusú cukorbetegségnek nevezzük. Tény, hogy a gyerekkorban kezdődő cukorbetegség 98 százaléka 1-es típusú. A betegség egyre többeket és egyre fiatalabb korosztályt érint. Százezer azonos korú gyermeklakosra ma 17-18 friss eset jut évente, ami azt jelenti, hogy az elmúlt 30 évben háromszorosára nőtt az előfordulás gyakorisága.
A betegség kialakulásának pontos oka ma még nem ismert. A háttérben genetikai hajlam áll, amelyhez különféle környezeti tényezők - például vírusfertőzés, szabadgyökök és egyéb mérgek - járulnak. Tulajdonképpen egy autoimmun megbetegedésről van szó: a szervezet idegennek érzékeli a saját inzulintermelő sejtjeit, és egy speciális védekezési vonalat indít el ellenük Az inzulintermelő sejtek elpusztulnak, ezért nem termelődik a szervezetben elegendő inzulin. Ebből következik, hogy a megoldás az lenne, hogy le kellene állítani az immunrendszer hibás reakcióját, de erre ma még nincs lehetőség. Amit addig is tehetünk: a megfelelő inzulinpótlás.
A 2-es típus
Ez a betegség általában felnőtt- vagy idősebb korban alakul ki, melegágya az elhízás. Inzulinrezisztenica jellemzi: a szervezet termel ugyan inzulint, de a megfelelő sejtek elveszítik az érzékenységüket az inzulinra, így az nem fejti ki a hatását. Később az inzulintermelő sejtek "elfáradnak", és már nem termelnek elegendő mennyiséget, a megfelelő ritmusban. Amíg van saját inzulintermelés, nagyon sokat segíthet az életmódváltás: a fogyás (túlsúly esetén), a rendszeres fizikai aktivitás, az egészséges táplálkozás. Lehetőség van gyógyszeres kezelésre is, amely a megfelelő sejtek inzulinérzékenységét hivatott helyreállítani. Amikor azonban már lecsökkent, vagy leállt a saját inzulintermelés, akkor kívülről kell pótolni ezt a hormont.
Inzulin-történelem
A cukorbetegséget már az ókori Egyiptomban, Kínában és Indiában is ismerték, ám egészen az 1920-as évekig halálos betegségnek számított. Szerencsére ez ma már nem így van, s ebben igen nagy a szerepe az inzulin felfedezésének, valamint az inzulinadagolás egyre korszerűbbé válásának.
Mint szakértőnk mondja, a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben található béta-sejtek által termelt inzulin a hormonok királya: nem csupán a vércukorszintet szabályozza, hanem számos anyagcsere-folyamatban játszik rendkívül fontos szerepet. Elnevezése a latin insula, azaz sziget szóból származik.
A Langerhans-szigeteket Paul Langerhans írta le 1869-ben. Húsz évvel később két francia kutató érdekes kísérletet végzett: két kutyának kiirtották a hasnyálmirigyét, majd kimutatták az állatokban a vércukorszint megemelkedését. Két kanadai orvos tulajdonképpen a fenti kísérletet ismételte meg 1921-ben, majd hasnyálmirigyből készült kivonattal injekciózták be az állatokat. A vércukorszint hirtelen lecsökkent. Az eredmény igazolta, hogy a hasnyálmirigy által termelt vegyület, az inzulin a véráramba jutva valóban képes a vércukorszint csökkentésére. Később sikerült szarvasmarhák hasnyálmirigyéből is kivonni az inzulint. Az első inzulininjekció beadása 1922-ben szenzációs eredményt hozott: egy 14 éves fiú felébredt a diabéteszes kómából. (Mindez 1923-ban orvosi Nobel-díjat eredményezett.) Hála a kutató orvosok önzetlenségének, akik nem védték le az inzulin szabadalmát, az inzulinkezelés gyorsan elterjedhetett az egész világon.
Hatvan évig sertések és szarvasmarhák hasnyálmirigyéből vonták ki az inzulint, ám az 1980-as években sikerült szintetikusan előállítani a humán inzulint. A fejlődésnek köszönhetően ma igen sokféle és hatásában a humán inzulinhoz hasonló, úgynevezett analóg inzulinkészítmény áll rendelkezésre.
Inzulinpótlás
Az inzulin nem adható szájon át, hiszen - lévén fehérje természetű hormon - a gyomor megemésztené. Kizárólag injekció formájában adható be, és a bőr alatti kötőszövetbe kell bejuttatni. A korabeli eszközöket mára fokozatosan felváltották az egyszer használatos, tűvel egybeépített, holttér nélküli fecskendők, majd ezek modern változata: az inzulintoll (pen). A pen olyan, kisméretű inzulinadagoló eszköz, ami egy nagyon vékony tű segítségével, viszonylag kis kellemetlenséget okozva juttatja a megfelelő inzulinmennyiséget a bőr alá. Az OEP-támogatásnak köszönhetően a penek bárki által elérhetőek. Ma már memóriával rendelkező inzulintoll is létezik, amely megjegyzi a legutóbbi néhány inzulindózis nagyságát és a beadás pontos idejét, így a terápia egyetlen gombnyomással követhető és betartható. Az érintettek gyakorlatilag bárhol, az otthonukon kívül is egyszerűen és diszkréten alkalmazhatják.
Ma az inzulinpumpa a legkorszerűbb adagoló eszköz, amely előre meghatározott módon óráról órára pontosan adagolja a megfelelő mennyiségű ultrarövid hatású inzulint. Maga a készülék egy mobiltelefonra hasonlít a leginkább, amelyet a betegek - egy-egy rövid időszak kivételével - állandóan magukon viselnek. Az OEP-támogatásnak köszönhetően a 18 éven felülieknek az ár 20 százalékának, a 18 év alattiak az ár 2 százalékának megfizetésével juthatnak hozzá a közel másfél millió forint értékű pumpához.
