Hirdetés
Gyógyulásom története: „Számolom, hány emberen segíthettem”

Gyógyulásom története: „Számolom, hány emberen segíthettem”

A focirajongók bizonyára ismerik Erős Gábor nevét, hiszen játékvezetőként ott van a pályán a legnagyobb nemzetközi megmérettetéseken is. Az ő története bizonyíték arra, hogy a rák nem válogat: még egy olyan embert is ledönt a lábáról, aki világéletében sportolt és sosem ismert semmilyen betegséget.

Hirdetés
Hirdetés

Még mielőtt késő lenne

„2010 szeptemberében még a dél-afrikai labdarúgó világbajnokság eufóriájában égtem, amikor hazaérve úgy éreztem, mintha szétrepedne a hasam. Nem tudtam eldönteni, hogy húzódás vagy szakadás, ezért orvoshoz fordultam, aki az ultrahang vizsgálat után rögtön szakorvoshoz küldött. Azt én is láttam a felvételeken, hogy van ott valami 6,3-szor 7,5 centiméteres dolog, de álmomban sem gondoltam volna, hogy rák. Dr. Bagheri Fariborz vesespecialista közölte velem először, hogy ez bizony egy daganat, ami a vesén helyezkedik el, és minél előbb meg kell műteni, mert ha áttöri a burkot, akkor a vese azonnal szétszórja a rákot az egész szervezetemben. Nem akartam elhinni, úgyhogy még négy másik orvos véleményét is kikértem, de mindegyik ugyanezt a diagnózist állította fel.

Gyógyulásom története: „Számolom, hány emberen segíthettem”

Visszamentem Bagheri Fariborz és Buzogány István doktorurakhoz, és kértem őket, hogy csak januárban műtsenek meg, mert akkor lesz vége a bajnokságnak. Ám véleményük szerint akkor márkéső lett volna... Szerencsére a családom is meggyőzött arról, hogy itt nem szabad halogatni, úgyhogy október 12-én megműtöttek laparoszkóppal. Ez nekem különösen fontos volt a sport miatt, mert ha felvágnak, valószínűleg sose térhettem volna vissza a sportéletbe.”

Mélypontok

„Az intenzív osztályon ébredtem, minden testrészemből csövek lógtak ki, és hallottam a gépek hangját. Elsírtam magam... Akkor nagyon mélypontra kerültem. Aztán, amikor felkerültem az osztályra, jobban lettem, mert jöhetett a család: Viktória, a párom és három gyerekünk, akik ma már 20, 18 és 13 évesek.

Két napra rá azonban újabb mélypont következett, mert kiderült, hogy ki kellett venni az egyik  vesémet. A doktor úr biztosított róla, hogy egy vesével is ugyanolyan életet élhetek, mint kettővel, csak néhány sporttal kell felhagynom, vagy legalábbis óvatosabban kellene sportolnom.. Nagyon elszomorodtam, de akkor a kislányom odaült az ágyam szélére, és azt mondta: apa, te vagy a legerősebb, minden rendben lesz! Akkor tudtam, hogy nem tehetem meg, hogy feladom, hiszen itt már nem csak rólam szól a történet, hanem róluk, a családról is. A kórházban sokat segített Emese nővér, akire mindenben számíthattam, nap mint nap eszembe jutatta a család fontosságát!

Négy és fél hónappal a műtét után már edzettem, és májusban már ott voltam a gyepen a Barcelona-Menchester meccsen a Bajnokok Ligája döntőjében. Már-már a felejtés útjára léptem, amikor decemberben a kontroll vizsgálaton egy ötcentis cisztát találtak a pajzsmirigyemen. Ismét kés alá kellett feküdnöm, de a legrosszabb az a tíz nap volt, amíg vártunk az eredményre, hogy vajon jó vagy rosszindulatú sejteket találtak benne. Gyönyörű karácsonyi ajándék volt a negatív eredmény!”

Ez a betegség nem válogat

„Akkor elgondolkodtam azon, lehetek én bármilyen ügyes, erős, kitartó, a betegség nem válogat. Sok temetésen jártam már az idén is, sok fiatal ismerőst ragad el ez a kegyetlen kór, és olyankor mindig összeszorul a gyomrom.Ha valaki szembesül a rákkal, akkor a legfontosabb dolog az, hogy ne dőljön be semmiféle hókuszpókusznak. Mindig gondolkodjon pozitívan és nézzen előre! Nagyon fontos bízni a családban, mert minden gyógyszernél többet ér egy erős családi kötelék. És ami még nagyon lényeges, hogy bízzunk az orvosunkban! Én szerencsés vagyok, hiszen Dr. Bagheri Fariborz és Dr. Buzogány István személyében két szaktekintély kezei alá kerültem. A mai napig mindenben számíthatok rájuk és ez hihetetlen erőt ad a jövőre nézve.

Azt, aki egészséges pedig arra biztatom, hogy évente egyszer menjen el egy teljes kivizsgálásra: vérvétel, vizeletvizsgálat, alhasi ultrahang, tüdőröntgen. Az nem kifogás, hogy sokat kell várni, mert már hónapokkal előbb be lehet jelentkezni. Ne sajnáljuk azt a pár órát! Mert ha időben elkapják, a rák gyógyítható, a túlélési esélyek megsokszorozódhatnak.”

Miért pont én?

„Biztos van valami a lelki okokban. Én nem voltam soha stresszes ember, viszont sok mindent magamban tartottam, nem beszéltem ki, inkább rágódtam rajta. Ennek biztosan köze lehet a betegséghez. De a mai napig ott van bennem a kérdés, hogy miért pont én? Úgy gondolom, hogy a sors talán példát akar mutatni velem, azt akarja, hogy segítsek olyan embereken, akik hasonló helyzetbe kerülnek. Én sokáig nem beszéltem a betegségemről, de aztán az orvosom biztatására - aki szerint kell a pozitív példa -, elkezdtem beszélni. Ma már számolom azt, hogy hány emberen segíthettem ajánlatokkal, tanácsokkal, néhány jó szóval. Úgy 30 körül járok. Azt hiszem, kicsit olyan vagyok, akár egy hírnök vagyok, akinek ezt a feladatot adták: add hírül, hogy van élet a rák után!”

TE IS MEGKÜZDÖTTÉL A RÁKKAL? ELMESÉLNÉD TÖRTÉNETED?

Korábbi gyógyulástörténetek:

"Jobb minőségű életet élek a rák óta"

Gabi: "Legnagyobb küzdelmem az önszeretet"

Erika: "Gyurci már a pocakomban is daganatos lehetett"

Icó: "Lelki békére találtam"

Kriszta: "7 hónap után eltűnt a daganat a fejemből"

Andrea: "Az én anyukám nem kopasz"

Éva: Fél évet adtak, és még itt vagyok

Imre: "Meglátom-e még az unokámat?"

Zsuzsi: „A végstádiumból tértem vissza"

Kriszta: „A szeretni akarás tartott itt”

Hajni: "Magamat betegítettem meg"

Ági: "Két évvel a kemó után estem teherbe"

Gyuri: "A rák nagyrészt lelki betegség"
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend