Hirdetés
Gerendás Péter, a lélekmentő

Gerendás Péter, a lélekmentő

Akárkinek mesélem, hogy Gerendás Péterrel fogok interjút készíteni, mindenkinek felderül az arca, és üdvözletét küldi. Sokan szeretik, olyanok is, akik az ő számára idegenek. Szeretetből pedig valószínűleg egyébként sincs hiánya egy kilencgyermekes apának…

Hirdetés
Hirdetés

Mindenki tudja, hogy sok gyermekem van. Szoktam is arra a bibliai bölcsességre gondolni, hogy „gyümölcseiről ismerszik meg a fa”.

Milyenek ezek a „gyümölcsök”?

Édesek, kívül-belül, mindenféle szempontból.

Milyen értékeket szeretne nekik átadni?

Leginkább azt, hogy a belső értékek a legfontosabbak. Nem az számít, kinek milyen autója, ruhája vagy órája van, inkább a tudás és az érzelmek jelentik az igazi gazdagságot. Sosem a pénzért csináltam, amit tettem, hanem azért, hogy meglegyen minden, amire szükségünk van. Persze a kamaszgyerekeim most éppen abban a korszakban vannak, amikor igenis számít, hogy milyen márkajelzés van a nadrágjukon…

Ön milyen apa?

Nem tartom magam jó apának. Inkább olyan apa vagyok, aki igyekszik jó lenni. Minden gyerek megérdemelné, hogy naponta két órát együtt legyünk, csak vele. Ez nálunk nem lehetséges. Mindenesetre azt gondolom, hogy szerencsések a gyerekeim. A három legidősebb talán kevésbé, hiszen elváltak a szüleik. De ők is jó légkörben nőnek fel. A hat kisebb pedig egy nagy, teljes családban élhet.

Mi a jó házasság titka? Úgy tűnik, hogy a feleségével önök tudnak valamit.

A házasság olyan, mint egy virág: naponta vízhez kell jutnia. Ha egy napig nem kap vizet, bizony hervadni kezd. Ha két napig, akkor összeesik, ha három napig, akkor pedig elszárad. Előfordulhat, hogy az ember későn kap észbe, és csak a második napon locsolja meg a virágot. A lényeg, hogy nem szabad elszalasztani azt a pillanatot, amikor még meg lehet öntözni. Én azt gondolom, hogy a legfontosabb pillért – még az igen kimondása előtt – maga a döntés jelenti: összeházasodunk. Ha jó a döntés, és a két ember összeillik, ha jó együtt lenniük, ha figyelmesek, ha toleránsak, akkor úgy megy minden, mint a karikacsapás.

Gerendás Péter, a lélekmentő

Persze meg kell jegyeznem, hogy „szerelem ellen nincs orvosság”, ahogy mondják. Mi van, ha a feleségem váratlanul beleszeret egy huszárhadnagyba, és ellovagol vele, én meg, mondjuk, az angol királynőbe? Ezt muszáj hozzátennem, már csak kabalából is… Valójában nem lehet elveket felállítani. Oda kell figyelni egymásra.

Ön másokra is nagyon odafigyel.

Igen, az előbb is egy kétségbeesett barátom hívott, akit rendszeresen pátyolgatok. Amolyan amatőr lélekmentőként működöm. Úgy látszik, az emberek megérzik, hogy ilyen apaszívű vagyok. Előfordult, hogy egy vadidegen ember kért tőlem tanácsot magánéleti ügyben, akit egy külföldi úton ismertem meg. Hiszek abban, hogy segítő kezet kell nyújtani annak, akinek szüksége van erre. Igaz, az embereket sokszor önmaguktól a legnehezebb megmenteni. De soha nem bocsátanám meg magamnak, ha valami szörnyűség történne valakivel, akit nem hallgattam meg.

Honnan az a bölcsesség, amellyel másoknak segít?

Nem bölcs vagyok, hanem öreg. Ha az ember sok időt eltölt a Földön, akkor felismeri, hogy valójában mindig ugyanazok a történetek fordulnak elő, csak más-más szereplőkkel. Úgy gondolom, ismerem a dolgok következményét. Kész forgatókönyveim vannak, amelyek rendre beigazolódnak. Magamat inkább csak tapasztaltnak nevezném, ellenben édesapámról állítom, hogy bölcs volt, a születése pillanatától. Azt hiszem, a született intelligencia fontosabb, mint a szerzett.

Azt mondják egyébként, hogy addig vagy gyerek, amíg élnek a szüleid. Én már sajnos felnőttem. Ha hátranézek, már nem látok senkit a hátam mögött.

Ön optimista?

Mivel hipochonder vagyok, valószínűleg nem vagyok optimista. De, mégis! Különben nem lenne ennyi gyerekem. Többféle mentalitás is megfér bennem. Családi vonás, hogy a líraiság és az optimizmus, a humor nálunk mindig is együtt járt. A humor nagyon fontos dolog: szörnyű pillanatokban is ki tudja húzni az embert a slamasztikából, időnként életet is menthet.

Vigyáz az egészségére? Azt mondják, a hipochonderek egészségesek.

Sehogy nem vigyázok rá. Nincsenek káros szenvedélyeim: megúsztam az alkoholt és a cigit (persze gyerekként azért zugdohányosként kipróbáltam). Az egyetlen rossz szokásom az evés. Egyszerűen képtelen vagyok keveset enni! Addig eszem, amíg van előttem étel. Tudok diétázni: egy napig vagy egy óráig. Tudom, hogy nem ártana jobban odafigyelnem, de nem értem, hogyan is lehetne salátával pótolni, mondjuk, egy finom, szezámmagos császárzsemlét. Nagyon nehéz szójából jó gulyást, tofuból pacalpörköltet készíteni… Karácsonykor is ér majd egy-két gasztronómiai trauma, például halászlé és mákos guba formájában.

Hogyan telik az ünnep?

Már azt a Jingle Bells-hangulatot is szeretem, amellyel ilyenkor megtelik a város. Itthon is jóleső érzéssel tölt el az a pezsgés, az a nyüzsgés, azok az illatok, amelyek a lakásban uralkodnak. Igyekszünk megvalósítani, hogy karácsony első napján az összes gyermekemmel együtt legyünk: ez fontosabb, mint az ajándékok.

Az interjú 2011 karácsonyán készült


Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend