Festett kenyerek
A barna vagy félbarna kenyér lisztje a kenyérgabona magvait teljes egészében tartalmazza. Teljes kiőrlésű lisztből készül, melynek készítése úgy történik, hogy nem csak a mag belsejét, hanem az egész magot lisztté őrlik. Ezért egészségesebb, mint a szénhidrátban gazdag fehér kenyér. A barna kenyerek fogyasztása egészségesebb, ezért egyre többen vásárolják. Sokan nem is tudják, hogy a barnának hitt kenyér valójában álbarna, azaz malátaalapú színezékkel festett fehér kenyér.
Egészséges táplálkozás, fogyókúra ide vagy oda, én bizony nyáron sokkal több kenyeret eszem, mint az év más szakaiban. Egyfelől sokkal fárasztóbb 30 fokban a tűzhely mellett állni, mint télen, másfelől ilyenkor megszaporodnak a kirándulások (szendvics!), a grillpartik, a szalonnasütések. Persze én is, mint oly sokan mások, szeretnék egészségesen táplálkozni. Ezért ha már sok kenyeret eszem, főleg a barnák közül választok. Az egészségesebb, legalábbis azt hisszük.
A barna vagy félbarna kenyér nem csak abban tér el fehér társától, hogy másféle gabona lisztjéből készítik. Sokkal fontosabb szempont, hogy a búza, a rozs vagy bármely más kenyérgabona magvait teljes egészében tartalmazza a liszt.
A magok ugyanis tápegészt képeznek, ami azt jelenti, hogy minden egyes piciny magocskában benne van az összes fontos tápanyag (fehérjék, vitaminok, ásványi anyagok, enzimek, olajok stb.). Ezek azonban a mag különböző részeiben találhatók meg. A mai módszerek szerint azonban, hogy a korpától szabaduljanak, csak a mag belső részét őrlik lisztté. És így csak a szénhidrátban dús és ezért igen hizlaló belső részt hasznosítják.
Sajnos nincs ez másként a barna kenyereknél sem. Elvileg a barna kenyér attól barna, hogy a liszt, mely legfontosabb alkotóeleme, teljes kiőrlésű, tehát nem csak a mag belsejét, hanem az egészet megőrlik. Az ilyen lisztből sütött kenyér pedig, bármilyen gabonát tartalmaz, valóban sokkal egészségesebb, mint fehér társai. Külleme azonban nem felel meg a mai elvárásoknak.
Hosszú évtizedek óta (mióta a kis pékségek helyét átvették a kenyérgyárak, a nagyüzemi termelés) a magasra kelt, lyukacsos szerkezetű kenyerek népszerűek. Valamiért ezeket hisszük jó minőségűnek. Holott ezt a jelleget a kenyérnek már rég nem a magyar búza magas sikértartalma adja meg, hanem azok az állományjavító és térfogatnövelő szerek, melyeket a készítés során a tésztához kevernek.
Ez a tendencia 20 éve jelen van a magyar sütőiparban, és az adalékanyagok mennyisége egyre nő: 1973-ban 26 tonnát, míg 1999-ben már 3-4 ezer tonnát használtak fel hazánkban. Ha ehhez még hozzávesszük azt a tényt, hogy a boltokban barna- vagy félbarnaként árusított kenyerek nagy része álbarna, egészen elkeserítő képet kapunk.
Hogy mit értek műbarna vagy álbarna alatt? Nos, a festett kenyereket. Éppen azért, mert egyre többen keresik (az egészséges táplálkozás terjedésével) a barna kenyereket, a pékek a fehér (szénhidrátgazdag) lisztből készült kenyértésztához malátaalapú színezéket adnak.
Így a gyakorlatilag fehér kenyérből egyszerűen és gyorsan barna lesz. Ez az eljárás sokkal egyszerűbb, mint a teljes kiőrlésű liszt használata, hiszen így megúszható a hosszabb kelesztési idő, a sok pepecselés. Az így készült kenyér azonban semmivel sem egészségesebb, mint a fehér.
Természetesen itthon is kapható igazi barna. Meg is lehet különböztetni a műbarnát az igazitól. Jó ha tudjuk, hogy a valódi barna kenyerek, melyek teljes kiőrlésű lisztből készülnek, mindig sokkal tömörebbek, sűrűbbek. Ha elvágunk egy ilyen kenyeret, akkor láthatjuk a sötétebb korpaszemcséket. A valódi barna kenyerek általában több napig (5-6 nap) is eltarthatók. Ha a barnának nevezett kenyér nagyon laza, héja tejeskávészínű és belseje nem szemcsés szerkezetű, akkor biztosan festett kenyeret tartunk a kezünkben. Ezek általában egy-két nap alatt tönkre is mennek, vágás közben szétmorzsolódnak (ez az adalékanyagok jelenlétét is mutatja).
A barna kenyér eredete
Eleink mind barna kenyeret ettek. Nagy pazarlás lett volna a gabonaszemek külső részét eldobni, így hosszú időn keresztül mindenki teljes őrlésű lisztből készült kenyeret fogyasztott. A búza kultusza az ókori Rómából indult, és Európa nagy részén uralkodó kenyérgabonává vált. Eleinte csak a módosabbak, majd később a mezőgazdaság fejlődésével egyre népesebb rétegek jutottak hozzá a búzaliszthez. Az őrlési technikák fejlődésével vált egyre fehérebbé a búzaliszt s ezzel együtt a belőle sütött kenyér. Az északi népeknél azonban, ahol a búza nem termett meg, mind a mai napig inkább a rozs- és zabkenyerek népszerűek.
Forrás: práger
Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek
