Hirdetés
Fekély a fekvés miatt

Fekély a fekvés miatt

A felfekvés hazánkban elterjedt latin neve, a dekubitusz, a decumbere - lefekszik - szóból ered. Vagyis a szó - elvileg - nem utal a például tartósan tolókocsiba kényszerülőkön, hanem csak az ágyban fekvőkön kialakult sebekre. Az angol nyelvterületen használt orvosi szakkifejezés, a nyomási fekély talán pontosabb, és a betegség kialakulását elősegítő mechanizmust is sejteti.

Hirdetés
Hirdetés

A dekubitusz - vélhetően - az emberiséggel egyidős probléma. Már egyiptomi múmiákon is találtak a felfekvés kialakulására utaló nyomokat. Ennek ellenére a szakirodalom mindössze csak 200 éve foglalkozik a problémával. Érdekességként nem árt megemlíteni, hogy nem csak az emberi fajt sújtja a betegség: a vékony, csontos afgán agár szintén hajlamos rá.

A kórkép legfőbb oka a testsúlyból eredő, a bőrre és az alatta fekvő szövetekre gyakorolt nyomás.

Hogyan alakul ki?

A szöveteket oxigénnel és tápanyaggal ellátó nagyobb verőerek kisebb ágakra, majd a bőrben, a bőraljában, izom- és kötőszövetekben hajszálerekre, úgynevezett kapillárisokra oszlanak. Ezekben a hajszálerekben 32 higanymilliméteres vérnyomás uralkodik. Ha a szövetekre eső külső nyomás ezt, a kapillárisokban lévő töltőnyomást meghaladja, a hajszálerek összenyomódnak, bennük a vér nem tud áramolni, és a nyomásnak kitett helyeken a szövetekben oxigénhiányos állapot jön létre. Mindössze kétórányi időtartam elegendő ahhoz, hogy a felfekvés vagy a nyomási fekély kialakuljon.

De ha ez így van, miért nem ébredünk mindannyian egy-egy mély és hosszú álomból ilyen sebekkel, fekélyekkel? Nos, azért, mert létezik szervezetünkben egy tudat alatt működő, akaratunktól független védekezőmechanizmus, ami a szöveteket károsító hatás fellépése esetén arra késztet minket, hogy akár éberen, akár alvás közben egy idő után elmozduljunk a bőrünk számára veszélyes testhelyzetből, és az adott bőrterületre eső nyomást ezáltal megszüntessük. A szövetekben az oxigénhiányos állapot következtében fájdalominger keletkezik, ami reflexes izomműködést, vagyis testhelyzetváltozást idéz elő.

Azok az emberek azonban, akiknek az érző- vagy a mozgatórendszere nem működik tökéletesen, például egy agyvérzés vagy egyéb idegrendszeri betegség, netán sérülés következtében erre a védekezésre nem képesek, hiszen nem alakul ki bennük nyomás- és fájdalomérzet, vagy éppen izombénulás következtében nem tudnak önállóan elmozdulni, az ágyban megfordulni.

A felfekvés kialakulását elősegítő további kockázati tényezők: az alultápláltság, illetve a hiányos táplálkozás, a vékony, sérülékeny bőr, a vizeletelcsepegés miatt felázott bőr, a szövetek egyéb vérkeringési zavara, például érszűkület következtében kialakuló rossz vérellátása, a sebek baktériumok okozta felülfertőződése.

Veszélyeztetett testtájak

Azt sem árt tudni, hogy hosszan tartó, viszonylag kis nyomás (kis testsúly) ugyanúgy képes felfekvést előidézni, mint a rövid ideig tartó nagy nyomás. A nyomóerőkön kívül az úgynevezett nyíróerők igen rövid idő alatt képesek hasonló fekélyeket kialakítani. Ezért az ágyban helytelenül mozgatott, segítséggel feljebb húzott betegnél is kialakulhat dekubitusz.

A felfekvés leggyakoribb kialakulási helyei a csontos alap feletti bőrterületek. Így hanyatt fekve - például - a keresztcsont tájéka, a sarkak területe, a lapocka, könyök, tarkó feletti bőr is gyakorta érintett, de testhelyzettől függően, például oldalfekvésben a térd, a tomportáj, a kül- vagy belbokák területén, vagy a fül mögött is kialakulhat.

 

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend