Hirdetés
Ember vagyok, mert főzök

Ember vagyok, mert főzök

Magától értetődő, hogy főtt ételt eszünk nap, mint nap - egy új tudományos elmélet szerint azonban a főzés sokkal jelentősebb állomás az emberiség történetében, mint eddig gondoltuk. A főzést, mint az emberréválás kulcsát propagáló elmélet egyik képviselője, a Harvardon tanító Richard Wrangham professzor szerint az eddig uralkodónak számító nézet nem kielégítő és egy nagyon fontos elemet kihagy az emberréválás folyamatából.

Hirdetés
Hirdetés

A professzor és több tekintélyes kollégája által kifogásolt elmélet szerint őseink fejlődésében a legjelentősebb szerepet a húsfogyasztás játszotta, hiszen az emberi agy mérete így vált egyre nagyobbá és így volt képes egyre komplexebb feladatok ellátására. Őseink a húsfogyasztásnak köszönhetően nyertek rengeteg időt, hiszen a napjuk nagyobb részét már nem a zöldségek és gyümölcsök rágásával és megemésztésével kellett tölteniük, ahogy azt, például a csimpánzok is teszik ma, mivel a húsban kocentráltan volt megtalálható jóval több energia, mint hasonló mennyiségű növényi táplálékban. A hús miatt nagyobbra nőtt agy pedig magasabb intelligenciát eredményezett, ami lehetővé tette a fejlettebb társadalmi struktúrák megjelenését, a kevesebb táplálék megemésztésének igénye pedig kisebb emésztőrendszert, amely a felegyenesedő ősember számára nagyobb mozgásszabadságot jelenetett.

Wrangham professzor szerint azonban a hús felfedezése még nem magyarázat önmagában a modern ember evolúciójára. A szakember szerint nem elsősorban a táplálékunk összetételének változása lehetett az emberréválás motorja, hanem a táplálék elkészítésében bekövetkezett változások voltak felelősek ezért a folyamatért. A tudós úgy véli, a főzés tudománya az, ami a legnagyobb minőségi ugrást jelentette az ember történetében - az első megsütött hús valószínűleg a tűzbe véletlenül beleejtett húscafat lehetett, amit megkóstolva őseink úgy gondolták, finom az íze, ez pedig egy egészen új irányba terelte az emberiséget.

Zöldségtől a húsig

Az Ausztralopitekusznak még olyan nagy bélrendszere volt, amely a nagy mennyiségű növényi táplálék emésztéséhez elengedehetetlen volt. A fő tápláléknak számító levelek, termények elrágásához pedig nagy, lapos fogak voltak szükségesek. Ez a majomszerű ősünk azonban az afrikai szavannákon már állatokat is elejtett és elkezdett húst is fogyasztani, ez pedig nagy anatómiai változásokhoz vezetett.

Ember vagyok, mert főzök

Nagyjából 2,3 millió évvel ezelőtt az evolúciós folyamatok e távoli ősünkből egy a mai formánkhoz inkább hasonlító lényhez vezettek, a Homo Habilishez, aki élesebb, kisebb fogakkal és 30%-kal nagyobb agytérfogattal rendelkezett. A legfontosabb változás azonban 1,8 millió évvel ezelőttig váratott magára, amikor az első igazán emberi ősünk, a Homo Erectus színre lépett. A Homo Erectus már még nagyobb aggyal, még kisebb és élesebb fogakkal, és kisebb állkapoccsal rendelkezett, alakja hasonló volt a mai emberéhez, emésztőrendszere pedig már nyomokban is alig emlékeztetett az egykori, nagyméretű zöldségfeldolgozó bélrendszerre, amellyel ősei éltek - ennek köszönhetően pedig nagyobb mozgásszabadságot élvezett, nem csak felegyenesedve járni, de futni is tudott.

Ősünk tehát nem csak okos volt már, de gyors is - és Wrangham professzor szerint ezek mellett egy nagyon fontos titknak is birtokában volt: tudott főzni. A főzés változtatta az emberi emésztőrendszert még kisebbé - véli a tudós - mivel az egyébként sok energiát igénylő emésztést a főtt ételek sokkal hatékonyabbá változtatták. A kisebb emésztőrendszer működtetésével az ember energiát takarított meg, így több utóda is lehetett és a túlélési esélyei is nagymértékben megnőttek.

Zsugorodó emésztőrendszer

A Liverpooli John Moores Egyetem professzora, Peter Wheeler és kollégája, Leslie Aiello is osztja Wrangham professzor nézeteit, kutatásaik alapján biztosak abban, hogy a főzésnek köszönhetően még kisebbé vált emésztőrendszerünk tette lehetővé, hogy az agyunk nagyobbá váljon. A főzés során ugyanis az étel sejtjei már elkezdenek lebomlani, így a gyomrunknak kevesebb dolga akad az étel feldolgozásával, így gyorsabban, kevesebb energia ráfordítással jut szervezetünk a megfelelő tápanyagokhoz. Wheeler professzor szerint az így felszabadult energiát az emberi szervezet a nagyobb agy működtetésére fordította, amit az agyméretben bekövetkezett változás is tükröz - az emberi agy éppen olyan arányban növekedett meg, mint amilyen arányban az emésztőrendszer csökkent: 20%-kal.

Az Alabamai Egyetem professzora, Stephen Secor szintén olyan adatok birtokába jutott kutatómunkája során, amelyek az emberi fejlődéstörténetben a főzés szerepét az eddiginél jelentősebb fényben tüntetik fel. Az amerikai professzor pitonokon végzett vizsgálataival bizonyította, hogy a főtt étel nem csupán több energiát juttat a szervezetbe, de a szervezetnek is kevesebb energiára van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza. A pitonok esetében ismert, hogy amint táplálékhoz jutnak, azt követően hosszú ideig mozdulatlanul emésztenek, ez a folyamat akár 6 napig is eltarthat a zsákmány méretétől függően. Éppen ezért ideális modellek voltak Secor professzor kutatásaihoz, mivel ilyenkor minden energiájukat az emésztésre fordítják. A kísérletek során kiderült, hogy a pitonokat főtt hússal etetve az állatok 24%-kal kevesebb energiát fordítottak emésztésre.

Az eredmények ismeretében már érthető, hogy az emberréválás folyamatában miért volt kiemelkedő szerepe a főzés felfedezésének, hiszen ezzel olyan előemésztett ételeket juttattak őseink a szervezetükbe, amely nem csak kevesebb energiát igényelt az emésztőrendszer részéről, de plusz energiát is biztosított az agyba - vagyis, az energiagazdálkodás fő eleme már nem az emésztőrendszer volt, hanem az agy. A kutatók szerint nem véletlen, hogy az emberek nem csupán a legokosabb élőlények a bolygónkón, de az egyetlen faj is, amelyik főz.

Forrás: Medipress

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend