Hirdetés
Élet a Parkinson-kórral

Élet a Parkinson-kórral

A Parkinson-kór a második leggyakoribb degeneratív idegrendszeri betegség: világszerte több mint hatmillió embert érint. A kór előrehaladása nem állítható meg, de a korai felismerés megkönnyítheti a beteg és a környezete életét. Szakértőnk dr. Káposzta Zoltán neurológus szakfelügyelő főorvos.

Hirdetés
Hirdetés

Normális esetben akkor mozdulunk meg, amikor akarunk. A mozgásunkért az agyunk szubsztancia nigra nevezetű területén található idegsejtek a felelősek, amelyek dopamint termelnek. A dopamin az a hírvivő molekula, amely elengedhetetlen a vázizmok sima, remegés nélküli működésének szabályozásában.

A dopamint termelő idegsejtek száma az életkor előrehaladtával normális esetben is csökken, ám a Parkinson-kór csak akkor alakul ki, ha ezek az idegsejtek nagy számban károsodnak vagy elpusztulnak.

Tünetek

Remegés (tremor). A Parkinson-kór fő tünete a beteg akarata ellenére történő, finom remegés. A remegés nyugalmi helyzetben jellemző, de amikor célzott cselekvésről van szó, akkor megszűnik. Ha például megkérjük a beteget, hogy a mutatóujjával érintse meg az orrát, akkor megszűnik a kézremegés, és végre tudja hajtani a feladatot.

Élet a Parkinson-kórral

Izommerevség. Fokozódik az izomtónus. Ha megpróbáljuk mozgatni az ízületeket, ellenállásba ütközünk.

Meglassultság. A beteg lassabban végzi el a megszokott mozdulatokat is. A mozgások elkezdése, a felállás, az elindulás a legnehezebb.

Lárvaarc. A mimikai izmok csökkent aktivitása miatt merevebb lesz az arckifejezés.

Megváltozott járás. A beteg görnyedtebben tartja magát, aprókat lép, járása csoszogóvá válik, beszűkül a végtagok mozgása.

Alvászavar. A betegség korai szakaszában gyakori probléma. A háttérben az áll, hogy az alvás-ébrenlét szabályozásáért is a dopaminstruktúrák a felelősek. Később súlyosbodhat a helyzet, főleg, ha a beteg félni kezd az éjszakai mozgásnehezítettségtől.

A hang megváltozása. A beteg hangja halkabb, erőtlenebb, beszédét nehezebben lehet megérteni.

Vérnyomásesés. Főleg ülésből való felálláskor érzékelhető.

Szexuális zavarok. Csökkenhet a szexuális vágy, amit a nehezebb mozgás és a pszichés nehézségek egyaránt okozhatnak.

Depresszió. A Parkinson-kóros betegek fele idővel depressziós lesz. Nem csoda: ép tudattal kell megélniük fizikai képességeik csökkenését.

Demencia. Nem törvényszerűen, de a betegség késői stádiumában gyakran fejlődik ki demencia. Romlik a memória és a belátás képessége is.

Okok

A kór pontos oka ma még ismeretlen. Ám bizonyos tényezőkről tudjuk, hogy fokozzák a betegség kialakulásának esélyét.

Genetika. A kutatók feltételezései szerint bizonyos gének hozzájárulnak a kór létrejöttéhez. A beteg első fokú rokonai (szülő, testvér, gyermek) nagyobb eséllyel betegszenek meg.

Életkor. A Parkinson-kór jellemzően az idős kor betegsége. Ritkán fiatalon is kialakulhat, de átlagosan hatvanéves kor felett jelenik meg. Az életkor emelkedésével nő a kockázat.

Nem. A férfiaknál egy kicsit gyakrabban alakul ki a betegség, mint a nőknél.

Csökkent ösztrogénszint. Az alacsonyabb ösztrogénszint kis mértékben növeli a Parkinson-kór előfordulásának veszélyét. A menopauza után tehát a nők is veszélyeztetettebbek (ha nem részesülnek hormonpótló kezelésben).

Gyógyszerek. Bizonyos, hosszú ideg, nagy dózisban szedett gyógyszerek Parkinson-kórt idézhetnek elő. Főleg a pszichiátriában alkalmazott pszichotróp készítmények ilyenek, hiszen ezek is dopaminhiányos állapotot idéznek elő.

Diagnózis

Ha valakiben saját magával vagy egy hozzátartozójával kapcsolatban felmerül a Parkinson-kór gyanúja, akkor célszerű a háziorvoshoz fordulni. Ő egy egyszerű fizikális vizsgálattal megállapíthatja, hogy szükséges-e felkeresni a területileg illetékes ideggyógyászatot részletesebb vizsgálatok elvégzése céljából.

A neurológus izomtónus-vizsgálatot végez, és megfigyeli az akaratlan mozgásokat. Képalkotó vizsgálattal (jellemzően MRI-vel) megtekinti az agyállományt, ami különösen indokolt akkor, ha intellektuális hanyatlás is jelentkezett. Így megállapítható, hogy bekövetkezett-e valamilyen sorvadás az agyban.

Egy drága és speciális vizsgálattal a dopaminreceptorok megfestése is lehetséges egy izotóp segítségével. Az eredmény alapján lehet következtetni a receptorsűrűségre, tehát arra, hogy mennyire lehet előrehaladott a Parkinson-kór.
Ha beigazolódik a betegség gyanúja, akkor a beteget gondozásba kell venni, ami élethosszig tart, hasonlóképpen a cukorbetegség gondozásához.

A Parkinson-kór esetében egy olyan központi idegrendszeri károsodásról van szó, amely mindenképpen halad előre. A betegséget tehát lehetetlen visszafordítani, de van esély a kór súlyosbodásának késleltetésére és a tünetek enyhítésére.

Kezelés gyógyszerrel

A gyógyszerek enyhíthetik a mozgással kapcsolatos tüneteket és a remegést.

A Parkinson-kór alapgyógyszerének számító szer hatóanyaga a dopamin előanyaga, amely a természetben is megtalálható. Ezt az anyagot az idegsejtek képesek dopaminná alakítani, a dopaminszint emelkedése pedig enyhíti a tüneteket.

Élet a Parkinson-kórral

A gyógyszerek másik típusát a dopaminutánzók képezik. Ezek nem alakulnak át dopaminná, hanem annak hatását utánozzák az agyban. Az idegsejteket olyan működésre ösztönzik, mintha jelen lenne a dopamin.

A gyógyszerek harmadik csoportjának hatásmechanizmusa azon alapul, hogy gátolják a dopaminbontó enzimek valamelyikét.

A gyógyszereknek számos mellékhatásuk lehet. A terápia elején általában látványos javulás következik be, ám az évek múlásával csökken a szerek hatékonysága, és kiszámíthatatlanná válnak. A gyógyszer a szervezet egészséges területeire is eljuthat, és túlstimulációt okozhat. A tünetek megjelenése hullámzó lehet. A készítmények hányingert, hallucinációkat, álmosságot, önkontrollvesztést is okozhatnak. Ennek ellenére akár hosszú éveken keresztül is lehetővé teszik a Parkinson-kóros emberek számára a normális életvitelt.

Fontos! A gyógyszerek adagolását időnként hozzá kell igazítani a beteg aktuális állapotához. A betegnek célszerű mozgásnaplót vezetnie, amelyben feljegyzi az úgynevezett freezing (szó szerinti jelentése: lefagyás), azaz a mozgáselakadás jelentkezését. Ehhez kell igazítani a gyógyszerek dózisát.

Kezelés műtéttel

Bizonyos esetekben a műtéti megoldás is szóba jöhet. Ha a kezelőorvos úgy ítéli meg, hogy a gyógyszeres kezeléssel nem tudják helyreállítani vagy utánozni a dopamintermelést, akkor felmerül az agy mechanikus stimulálásának lehetősége, ami az ideggyógyász és az idegsebész szoros együttműködését igényli. A beavatkozás kockázatos, ráadásul nem biztos, hogy beváltja a hozzá fűzött reményt.

Az egyik műtéti megoldás az agy egy bizonyos részének, a talamusznak vagy a pallidumnak a részbeni eltávolításával jár. Az operáció következtében azonban a beszéd elkentté válása, koordinációs zavarok, gyengeség vagy látászavarok jelentkezhetnek, különösen, ha mindkét oldalon elvégzik a beavatkozást. Ezért gyakran csak az egyik oldalt operálják meg, igaz, így a javulás is féloldalas lesz.

Egy másik, egyre elterjedtebb módszer szerint egy szívritmus-szabályozó műszerhez hasonló készüléket ültetnek a mellkasba, amely elektromos vezetékekkel ingerli az agy mélyebb részeit. Az operáció következtében ritkán stroke vagy fertőzés következhet be, és az elemcsere miatt néhány évente újabb műtétre van szükség.

Továbbá…

A kezelésben a fentieken túl egyes életmódbeli változtatások is fontos szerepet játszanak.

Tévedés azt hinni, hogy jobb, ha a beteg ki sem mozdul otthonról. Természetesen kerülje a balesetveszélyes helyzeteket, de a lehetőségekhez mérten mozogjon rendszeresen! Jó hatású a fizioterápia, amely fokozza a mozgásképességet és csökkenti az izmok merevségét. Sokaknál a logopédus segítségével enyhíthetők a beszéd zavarai is.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend