Hirdetés
Egy kis ágy... Nyugalom!

Egy kis ágy... Nyugalom!

Ajánlják az orvosok, amikor a menetrendszerűen érkező, őszi-téli náthás, influenzás időszakban szipogva, rekedten, könnyező szemekkel, a köhögéstől fuldokolva próbálunk beszámolni nekik panaszainkról. Vagyis arról, hogy "mint derült égből a villámcsapás", jött, látott, győzött, azaz kiterített bennünket az ilyentájt szokásos kór.

Hirdetés
Hirdetés

Hogy is fogalmazhatnánk meg egyértelműen, ám mégis szalonképesen, hogy úgy érezzük magunkat ilyenkor, mint akin átment az úthenger.

Minden bizonnyal maradandó élményt nyújtanánk egy ilyen érzékletes leírással, ám a doktorból aligha idéznénk elô részvéttel teli pillantásokat. Sokkal inkább számíthatnánk összevont szemöldökre és konkrét (jogos!) kérdésekre arra vonatkozóan, hogy merre is tekeregtünk a "nyavalya" kitörésének elsô pillanataiban, s vajon miért nem tettünk semmit a betegség megfékezése érdekében azon nyomban, már a legelején. Ellenkezô esetben az ártalmatlannak tűnô megfázás különféle szövôdmények formájában visszaköszönhet.

A legnagyobb baj az, hogy sokan úgy ítélik meg, hogy nincs idejük a betegeskedésre, nem engedhetik meg maguknak, hogy néhány napot náthájuk, influenzájuk kikúrálására fordítsanak. Pedig ha képesek lennének egy kis idôre "kivonulni a társadalomból" és elôbbre helyezni egészségüket (és embertársaik iránti felelôsségérzetüket) a napi hajszánál, e légúti betegségtôl gyorsan, komplikációk nélkül megszabadulhatnának.

Gyakran egy könnyű nátha útján üzeni meg a szervezetünk: szüksége van a figyelemre, törôdésre, pihenésre. Próbáljuk megadni számára, amit követel, azaz igyekezzünk betartani a meghűlés megelôzésével, kezelésével kapcsolatos aranyszabályokat.

Vagyis: egy kis ágy... Nyugalom!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend