Hirdetés
Dr. Krasznai Péter: A szülő nőket fel kell készítenünk!

Dr. Krasznai Péter: A szülő nőket fel kell készítenünk!

A tanár urat a Patika Tükör olvasói már jól ismerhetik, hiszen évek óta szerepel szakértőként a lapban. Kevés szerényebb és kedvesebb orvossal találkoztam, mint ő - miközben szakmai múltja igencsak tiszteletreméltó. Hogy csak egy dolgot említsek: több ezer babát segített a világra...

Hirdetés
Hirdetés

Miért választotta az orvosi hivatást?

Kora gyerekkoromtól fogva biztos voltam abban, hogy orvos szeretnék lenni. Otthon is a szakma volt a levegőben: apám belgyógyász volt, anyám gyermekgyógyász. Ráadásul a testvérem is orvos lett, ő gyermekpszichiáter. Nem mellesleg nyolc gyermeket szült! (Ha egyszer egy érdekes interjút szeretne készíteni, ajánlom figyelmébe...)

Hogyan indult a pályája?

1966-ban szereztem általános orvosi diplomát Budapesten, summa cum laude minősítéssel. A feleségemmel csoporttársak voltunk, együtt végeztünk (ő reumatológus lett), és a fiunk a diplomázás évében született.

Végzés után először az Orvostovábbképző Intézet sebészetére kerültem Kun Miklós osztályvezető professzor úr csapatába. Több mint három évet töltöttem ott, le is tettem a szakvizsgát sebészetből. Megtanultam alkalmazni a "blikkdiagnosztikát": az öreg professzorok szinte ránézésre meg tudták mondani, ki az a beteg, akinek súlyos az állapota, akivel rögtön foglalkozni kell.

Dr. Krasznai Péter: A szülő nőket fel kell készítenünk!

Később sikerült az Újpesti Kórház szülészetére kerülnöm. Döbbenettel figyeltem fel arra, hogy míg a sebészetben szinte teljes fájdalomcsillapításra törekedtünk, addig a szülészeten ez egyáltalán nem volt szempont! Úgy láttam, a nők óriási szenvedések árán hozzák világra a gyermeküket. Nem értettem, miért kell ennek így lennie, hiszen akkoriban már nagyon jó fájdalomcsillapító szerek és módszerek álltak a rendelkezésünkre. Időközben jelenlegi munkahelyemre, a Péterfy Utcai Kórházba kerültem, és szülészetből is szakvizsgát tettem. Behatóbban kezdtem foglalkozni az aneszteziológiával is - ebben szerencsére nagyszerű főnököm, Forgách József tanár úr teljes mértékben támogatott. Így született meg a harmadik szakvizsgám, aneszteziológiából. Mi kezdtük az országban először alkalmazni a szülészeti epidurális érzéstelenítést, disszertációt és könyvet is írtam erről.

1990-ben osztályvezető főorvos lettem. Külföldi útjaimon - például Amerikában, Svédországban - azt láttam, hogy a legjobb szakmai központokat nem tekintélyelvű módon vezetik, bárki kérdezhet, mindenkinek a véleményét meghallgatják. Ezt igyekeztem én is megvalósítani, és mondhatom, az osztály szinte baráti társaságként működött. Közel húsz évig voltam osztályvezető, egy éve nyugdíjba mentem, de természetesen még ma is dolgozom. Sőt, most többet tudok foglalkozni a betegekkel.

Meg van elégedve az úttal, amit eddig bejárt?

Az ember soha nincs megelégedve. Aki ebben a szakmában azt mondja, soha nem szembesült kudarccal, az hazudik. Ráadásul ért néhány szakmai kísértés az évek során: kint maradhattam volna például Amerikában. Nemzetközi szinten talán több mindent elérhettem volna, de vonzottak az itthoni lehetőségek is, és hazajöttem. Azt hiszem, az embernek el kell döntenie: kis hal akar lenni egy nagy tóban, vagy nagy hal egy kis tóban... Most már mindegy. De meg kell mondanom, hogyha a magyar egészségügyet nem tudják átszervezni, akkor a katasztrófa felé rohan. Aggódunk: minket ki fog majd gyógyítani? Magyarországon kiváló orvosokat képeznek, de teljesen meg tudom érteni azokat a fiatalokat, akik nem itt, nem ennyi pénzért akarnak dolgozni, miközben boldogan hazajönnének, ha megfelelőek lennének a körülmények!

Ön egyetért azzal, hogy ma a szülészetben többnyire az orvos és a páciens között is egyfajta hierarchia érvényesül? A nők gyakran érzik úgy, hogy a fejük felett döntenek...

Így van! Nálunk még csak most kezd elterjedni az az elv, hogy mindent meg kell beszélni a pácienssel. Az, hogy eddig ez nem nagyon működött, nem csak az orvosok hibája, hiszen ők amúgy is túlterheltek. Persze jó lenne, ha az ő szemléletük is változna: a pácienst partnernek kellene tekinteni. Az is igaz, hogy külföldön például a szülő nők sokkal tájékozottabbak, mint nálunk. A partnerséghez ez is fontos lenne! A nőknek a kilenc hónap alatt lenne idejük felkészülni arra, hogy mi vár rájuk, hogy körültekintően választhassanak intézetet és orvost. Éppen ezért több könyvet is írtam a terhességről, a szülésről és a szülészeti ellátásról. Ezért is tartunk például szülés-előkészítő tanfolyamot a feldebrői Károlyi-kúriában. (Ugyanitt rehabilitációs központot is működtetünk, többek között emlő- és nőgyógyászati műtét után lábadozók számára.)

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend