Hirdetés
Dr. Kohári György: Segítek megtalálni az utat

Dr. Kohári György: Segítek megtalálni az utat

Olvasóinknak ismerősen csenghet ez a név: dr. Kohári György rendszeresen válaszol a kérdésekre honlapunkon. Traumatológusként kezdte az orvosi pályát, míg elkezdte foglalkoztatni a gondolat: miért van az, hogy egyes emberek sérülése könnyebben, gyorsabban gyógyul, másoké pedig nehézkesen, lassabban? Vajon milyen lelki folyamatok befolyásolják a gyógyulást? Így fordult érdeklődése egyre inkább a lélek felé: ma pszichoterapeutaként dolgozik.

Hirdetés
Hirdetés

Hogyan lettél orvos?

A pályaválasztásom idején nagy presztízsnek számított orvosnak lenni. Éreztem, hogy a szüleim pártolnák, ha ezt a hivatást választanám, bár a családban csak a távoli rokonok között akadt orvos. Mindig is jellemző volt rám egy segítő attitűd. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy orvos legyek. Jászberényi születésű vagyok, de az egyetemet Pécsen végeztem. Édesanyám dél-dunántúli: így közelebb lehettem az anyai nagyszüleimhez.

Miért a traumatológiát választottad?

Apai ágon több asztalos is volt a családban, így a fúrás-faragás, a kézművesség beépült az életembe: a traumatológia is igényli ezt a kézügyességet. Abban az időben ráadásul traumatológusként viszonylag könnyű volt állást találni. Időközben a lelki háttér is elkezdett érdekelni, így elvégeztem a pszichoterapeuta-képzést is.

Talán nincs mindenki tisztában azzal, mi a különbség a pszichológus, a pszichiáter és a pszichoterapeuta között?

A pszichológus bölcsész végzettségű, és munkaeszköze a beszélgetés. Teszteket is végez, sokszor készségeket mér fel. Pszichoterapeuta valamilyen szakvizsgával rendelkező orvos vagy klinikai szakpszichológus lehet, további három év tanulás után. Tulajdonképpen nem folytat gyógyszeres terápiát, inkább olyan terápiát, amelyekben a páciensnek is aktív szerepet kell vállalnia. A pszichiáter szintén orvos, aki pszichiátria szakvizsgával rendelkezik. Klinikai nomenklatúrában szereplő betegségeket kezel, és menedzseli a terápiát. Gyógyszeres kezelést is irányíthat, illetve a beszélgetést is alkalmazhatja. Pszichoterápiát tehát mindhárom szakember folytathat.

Egyszer említetted, hogy akad olyan páciens, aki direkt férfi terapeutát keres?

Igen, általában a férfiak. Gondoljunk egy olyan problémára, mint a korai magömlés. Egy férfi erről még egy másik férfival is nehezen beszél, nemhogy egy nővel. Ráadásul a társadalom is azt sugallja, hogy egy férfinak mindig erősnek kell lennie. De nem lehet mindig az, és egy férfi előtt ezt könnyebb beismerni.

Jellemző, hogy a női páciensek beléd szeretnek?

Előfordul. Ilyenkor többnyire meg kell szakítani a terápiát, hiszen a páciens már nem azért jön, hogy önmagát, a problémáit megismerje és fejlődjön, hanem "randevúra".

Gondolom, a munka során nagy önismeretre is szert tettél.

Inkább a képzés maga vitt előre ezen az úton: az oktatás mintegy harmada erről szólt! Három dolgot tartok a legfontosabbnak, aminek egy terapeutának birtokában kell lennie. Az első az empátia: minél jobban bele kell képzelnünk magunkat a páciens helyzetébe. A második a feltétel nélküli elfogadás. Nem szabad elítélnem semmilyen tettét, még akkor sem, ha esetleg büntetendő cselekményt követett el. Inkább beszélgetni kell róla! A harmadik a kongruencia: légy következetes! Amit a páciens kívülről lát rajtam, és amit belül érzek, annak fednie kell egymást. Ha őszinte vagyok, ő is őszinte lesz.

Hogyan hat rád a sokféle emberi történet?

Változóan. Számomra az a legfrusztrálóbb, amikor az adott problémára már adott lenne a megoldás, de a páciens még nem tart ott önismeretben, hogy felismerje azt. Nem mondhatom meg, mit kell tennie, neki magának kell rájönnie. Lehet, hogy még tízszer kell találkoznunk ahhoz, hogy ő is felismerje a megoldást. De az is előfordulhat, hogy én gondolok ugyan egyfajta megoldásra, de három alkalom múlva kiderül, hogy egy másik út válik be! Nem az a feladatom tehát, hogy egy megadott irányba tereljem a pácienst, hanem hogy segítsek megtalálni azt az utat, ami neki jó.

Megeshet, hogy néha nincs kedved egy terápiás beszélgetéshez?

Előfordul. Ilyenkor az egyik lehetőség, hogy a terapeuta lemondja a találkozót. De én azt gondolom, hogy a pszichoterapeutának el kell sajátítania egyfajta szakmai hozzáállást, amibe az is beletartozik, hogy pihenten és lelkileg is felkészülten érkezik egy beszélgetésre. Én sokszor relaxálok egy-egy találkozás előtt, ez fokozza a kapacitásomat. Ha van egy kis szünetem, fényképnézegetéssel vagy zenehallgatással töltődöm fel.

A magánéletben is pszichoterapeuta vagy?

Az ember a saját életében természetesen ugyanúgy megküzd a megoldásokért, mint bárki más.

Hiszel abban, hogy a fizikai tünetek hátterében lelki okok állhatnak?

Teljes mértékben! Erre statisztikai adatok is vannak. A háziorvoshoz fordulók 40-60 százaléka lelki problémák okozta fizikai tünetek miatt keresi fel a doktort.

Könnyen rászánják magukat az emberek arra, hogy felkeressenek egy pszichoterapeutát? Egy tablettát mégis egyszerűbb bevenni

Ennek van egy anyagi vetülete is: pszichoterápiára járni mindenképpen megterhelőbb, mint bekapni egy gyógyszert. Ráadásul az, hogy beveszünk egy tablettát, mintha egy bűn megváltása lenne: "lenyelem ezt a bogyót, és feloldozást nyerek az alól, hogy túl sokat eszem, elhíztam, magas lett a vérnyomásom és tönkrementek az ízületeim".

A pszichoterápia arra nevel: fel kell vállalni a sorsunkat, a felelősséget az életünkért. Aktívan részt vehetünk és részt is kell vennünk az alakításában.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend