Hirdetés
Csodálatos csontjaink

Csodálatos csontjaink

Egy átlagos felnőtt férfi csontváza 10 kilót nyom. Ez a 10 kilónyi különleges anyag teszi lehetővé, hogy helyet változtassunk, hogy különböző finom mozgásukat végezzünk, és egyáltalán: hogy testünk alakot öltsön. A legfontosabb tudnivalókat e különleges szervrendszerünkről dr. Elek Emil ortopéd szakorvos, patológus segítségével foglaltuk össze.

Hirdetés
Hirdetés

A csont a gerincesek vázát alkotó kemény szerv. Latin neve: os, többes számban: ossa. Csontjaink határozzák meg testünk alakját és méretét. Szilárd vázat alkotnak, miközben védik belső szerveinket. A vérképzésben is fontos szerepet játszanak. Az emberi test mozgásában passzívan vesznek részt.

Csontalkotók

Az egyes csontokat az alakjuk szerint szokás elkülöníteni. A csöves csontok többsége végtagjaink alkotóelemei. Ilyenek az alkar, a felkar, a lábszár csontjai, amelyek hosszúkásak és belül üregesek. A lapos csontok - mint például a koponyacsontok vagy a bordák - két szilárd külső rétege egy szivacsos állományú belső réteget fog közre. A köbös csontok - többek között a kéztő csontjai - rövidek. Vannak egyedi formájú csontok, amelyek nem sorolhatók egyik csoportba sem. Ilyen például az arckoponya, ami azért is különleges, mert olyan üregeket fog közre, amelyek jelentős szerepet játszanak a hangképzésben.

A csontszövet egytizede víz. Szárazanyag-tartalma 35 százalékban szerves anyagokból (például kollegénből), 65 százalékban szervetlen anyagokból (főleg hidroxilapatitból, ezen kívül többek között kalcium-karbonátból, magnézium-karbonátból, kovából és alkáli sókból) áll. Az emberi élet során az összetevők aránya a korral és bizonyos állapotokkal változik.

A csontszövetet az oszteoblasztok (csontképző sejtek), az oszteociták (csontsejtek) és az oszetoklasztok (csontfaló sejtek) alkotják. A csontképző sejtek a csont növekedéséért és átépüléséért felelősek. A csontsejtek tulajdonképpen a csontszövet belsejében rekedt csontépítő sejtek, amelyek a csont ásványianyag-szállítói. A csontfalósejtek tevékenysége nyomán a csont felszívódik.

Építés és bontás

A csontsejtek koncentrikus köröket alkotva, több rétegben helyezkednek el a csontban, így képezik az oszteont, a csontgerendát. Belül a sejteket ellátó erek futnak.

A csontot kívülről a csonthártya borítja, amelyet sűrűn behálóznak az erek és az érzőidegek. (Ha egy ütés fáj, akkor a csonthártya "üzenetét" érezzük.) A csonthártya rendkívül jelentős szerepet játszik a csontépítésben. Egy csonttörés esetén például a csonthártya az, ami újraépíti a hiányzó részt.

Csontrendszerünk egyébként sem egy statikus mészszerkezet: a csontszövet állandó változásban van, a szervezetünkben folyamatos csontépítés és -bontás zajlik. (Gyermek- és ifjúkorban a csontépítés dominál. Körülbelül harmincéves korunkra a csontszövet eléri maximális sűrűségét és ásványianyag-tartalmát: ezt nevezzük csúcs-csonttömegnek. Ezután lassan eltolódik az építő-bontó egyensúly, és minden évben egy-két százalékos csontvesztés jelentkezik.)

A folyamatos átépítést szervezetünk nagyon bölcsen intézi: a csontgerendázat ugyanis mindig az adott csont fizikai igénybevételének megfelelően épül ki, a folyamat a nyomási és a húzási erővonalak irányában zajlik. A mozgás tehát csontépítést generál - ezért is nagyon fontos, hogy a gyerekek, illetve a csontritkulás által veszélyeztetett személyek sokat mozogjanak!

Törésveszély

A csontszövet teherbírása rendkívüli - mind az összenyomással, mind a szakító-nyíró erőkkel szemben igen ellenálló. Nem csoda, hogy az emberi csontot kiváló anatómus professzorunk, Szentágothai János a vasbetonhoz hasonlította.

Ennek ellenére előfordulhat, hogy eltörik a csontunk. Ilyenkor az erek is megsérülnek, és a kiáramló vér törési hematómát, azaz vérömlenyt hoz létre. A csont gyógyulásában biológiai reparációs képességünk segít. Ennek köszönhető, hogy azonnal beindul a törésgyógyulás bonyolult folyamata. Először egy kötőszövetes rögzítés alakul ki a törés környékén, majd ez a puha, teherbíró képességgel még nem rendelkező szövet - amelyet csonthegnek is nevezünk - fokozatosan alakul át érett, ásványi anyagokat is felhalmozó, immár húzó és nyomó szilárdsággal is bíró, az eredetivel megegyező tulajdonságokkal rendelkező csontszövetté.

Nagyon fontos, hogy a tört végek megfelelően illeszkedjenek egymáshoz, hiszen a rosszul illeszkedő végek között sokszor csak tökéletlen átépülés következik be, sőt az is előfordulhat, hogy szerencsétlen esetben csak rossz minőségű, kötőszövetes "gyógyulás" következik be, ami fájdalmas álízület létrejöttével járhat.

Sok őskori és középkori ásatási lelet utal arra, hogy egy-egy csonttörés után elődeink számos esetben rosszul vagy csak részlegesen gyógyult csontokkal voltak kénytelenek leélni hátralévő életüket. Természetesen a modern orvostudomány korában már minden eszköz rendelkezésre áll a megfelelő töréskezelésre, legyen az külső rögzítés (például gipsz) vagy sebészi eljárást igénylő, - lemez, csavar vagy célirányosan megtervezett fémanyagok alkalmazásával végzett - belső csontrögzítő műtét.


Csontbetegségek

Ahogyan más szerveinket, úgy a csontjainkat is érinthetik különféle betegségek. Egyes fertőzések a véráram útján a csontállományba is eljuthatnak, szerkezetének akár teljes pusztulását is okozva. A betegség már korai szakaszban is járhat fájdalommal, de az is előfordulhat, hogy csak minimális panaszt okoz. Ilyenkor figyelmeztető jel lehet, ha a csont banális, azaz normális esetben semmilyen gondot nem okozó erőbehatásra is eltörik. Ezt a jelenséget patológiás (kóros) csonttörésnek hívjuk, amelynek gyanúja esetén a beteget sürgősen ki kell vizsgálni, és a törés kezelése mellett az alapbetegségét is el kell látni.

A daganatos megbetegedések sem kímélik a csontjainkat. A magából a csontszövetből kiinduló elsődleges daganat - a szarkóma - viszonylag ritka. Sokkal gyakoribbak a csontokban másodlagosan kialakuló daganatok, azaz a csontáttétek: ezek különösen az emlő-, a tüdő- és a pajzsmirigyrákkal állnak összefüggésben. A daganat gyanúját heves fájdalom, spontán csonttörések és különféle torzulások vethetik fel, de a diagnózis felállításához röntgenvizsgálatra, csontbiopsziára és kórszövettani vizsgálatra is szükség van.


Izom- és vázrendszer

A mozgás csak a csontozat és az izomzat együttes, egymásra utalt működésével jöhet létre. A csontvázat alkotó csontok és az összeköttetésüket biztosító ízületek mozgásszervünk passzív részei. Az izmok és az őket a csontokhoz rögzítő inak a mozgásszerv aktív részei. Az ízesülő kapcsolatokat a szalagok rögzítik, a csontok felszínét pedig a porcok védik meg az elkopástól.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend