Hirdetés
Cseh László: Éhes vagyok a sikerre!

Cseh László: Éhes vagyok a sikerre!

Olimpiai ezüstérmes úszónkat a reggeli úszás és az erőnléti edzés között sikerül elcsípnem egy rövid időre. Visszafogott, de élénken csillog a szeme. Kedves, de határozott. Szerény, de tisztában van az értékeivel. Óvatos, de céltudatos. Szóval olyan, mint a legnagyobbak.

Hirdetés
Hirdetés

Azt olvastam rólad, hogy gondjaid vannak az alvással.

Igen, mostanában elég rosszul alszom. De keresem a probléma gyógymódját, mert szeretném, ha rendesen tudnék pihenni.

Ez nagyon fontos!

Igen, különösen azért, mert az edzések miatt minden reggel korán kelek, és elfáradok. Ezt napközbeni alvásokkal kompenzálom… Egyszerűen muszáj! Szerencsére megengedhetem magamnak, hogy ebéd után szunyókáljak egy-másfél órát.

Nem magányos egy kicsit a te sportágad? Amikor egyedül rovod a hosszokat a medencében…

Magányosnak tűnhet, de nem az! Egyedül valóban rossz lenne edzeni, de a többiekkel együtt tréningezünk. Állandóan versengünk, és ez jó, mert motiváljuk egymást. Egyébként is jó a csapatélet.

Mi mindenre tanított meg az élsport?

Kitartásra, küzdeni tudásra, önfegyelemre. Meg egyfajta tűrésre: úgy érzem, mind a fizikai, mind a lelki fájdalmat képes vagyok az átlagnál jobban elviselni.

Néha az a benyomásom, hogy a magyar közönség csak az aranyérmet értékeli, pedig a többi eredmény mögött is rengeteg munka van. Te hogyan látod ezt?

Igen, szerintem is így van, vagy legalábbis sokáig így volt. De azt fedeztem fel, talán pont az én három ezüstérmem után, hogy végre elkezdtünk örülni az aranyon kívüli sikereknek is. Jó lenne mindenkiben tudatosítani, hogy már az is óriási dolog, ha valaki kijut egy világversenyre.

Cseh László: Éhes vagyok a sikerre!

Az az igazság, hogy a világon tulajdonképpen csak egy-két ember tudja jobban azt, amit én tudok. Ezen a szinten át kellene értékelni az elvárásokat, és örülni akár az apróbb sikereknek is.

Te is tudsz örülni ezeknek?

Persze! Ráadásul nem feltétlenül az egyén hibája, ha egy adott versenyen nem úgy teljesít, ahogyan azt elvárják tőle. Nem vagyunk egyformák, nem vagyunk mindig ugyanolyan állapotban, olykor hibázunk is.

Meg aztán jó lenne, ha az emberek látnák az egész folyamatot. Akár a tizenhatodik helyezés hátterében is rengeteg munka, lemondás és szenvedés áll.

Pontosan mennyi is az a szenvedés?

Nagyon sok. Tizenkét-tizenhárom éves korom óta minden reggel van egy két és fél órás edzésem, amelyen 6-7 kilométert úszom. Ez délután négytől hatig megismétlődik.

Mi a cél Londonban?

A legjobb formámat hozni, és nyerni. Más érem már nem hiányzik a gyűjteményemből, így hát aranyéremre pályázom. Ezért most mindent beleadok. Új elemeket viszünk az edzésbe, más szisztéma szerint erősítek. Azon dolgozunk, hogy az esetleges gyengeségekből erősségeket faragjunk.

Szerinted te miben vagy más, jobb, mint a vetélytársaid?

Azt hiszem, én éhesebb vagyok a sikerre. Remélem, ez lehet az a plusz, amellyel le tudom győzni őket.

Követed a riválisok pályafutását?

Igen, figyeljük a versenyeredményeket, ami a mai modern világban igazán könnyű. Egyébként az uszodán kívül nem tekintem őket ellenfeleimnek. Valójában minden úszót kedves, rendes embernek tartok, egyáltalán nem vagyunk mi olyan mogorva alakok! Attól még, hogy a vízben „halálra gyilkoljuk” egymást, jó viszonyban vagyunk.

Mi jár a fejedben, amikor versenyen úszol?

Amikor beugrom a vízbe, már csak arra gondolok, hogy úgy végezzem el a feladatot, ahogyan azt az edzővel kigondoltuk. Persze ehhez előzetesen kell egy pontos terv.

Hogyan készülsz lélekben?

A lelki edzés nagyon fontos. Ha szükséges, meglátogatjuk a sportpszichológusunkat, Vura Mártát. Mentális tréningjeink is vannak. Például fejben leússzuk a távot. Olykor az a feladat, hogy el kell képzelnem: hátul vagyok, a többiek megelőztek. Ez azért fontos, hogy ha ilyen helyzet valóban előfordulna, akkor nem blokkolna le az ismeretlen szituáció, hanem józan fejjel tudnék cselekedni.

Mi óv meg attól, hogy elszállj?

Így neveltek a szüleim, és nem tartanám helyesnek, célravezetőnek, ha elszállnék. De azért hozzá kell tennem, hogy bennünk, élsportolókban van egy kis egoizmus: a nélkül nem is működne a versenysport!

Az utóbbi években a technikai újítások, a szuperdresszek jelentős változást hoztak az úszósportban.

Igen, ezek eléggé félre is vitték az úszósportot. Szerencsére egyes szuperdresszeket betiltottak, így alapvetően nem ezeken múlnak az eredmények. Egy-két újításnak azért örülök. A rajtköveken például mostanában van egy olyan rajtblokk, amelyen megtámaszthatom a hátsó lábamat, és indulásnál sokkal jobban el tudok rugaszkodni. Persze ez az előny mindenki számára ugyanúgy adott.

Hány úszógatyád van?

Nagyon sok! Sima fürdőnadrágból van vagy húsz. Ezeket néha el is hagyom. Versenynadrágból négyet-ötöt használok, de ezeket folyamatosan pótolni kell, mert két-három úszás után kénytelen vagyok kidobni őket, ugyanis megváltoznak a szövet tulajdonságai.

Hogy van az asztmád?

Még mindig küzdök vele, de jól vagyok. Az úszás nagyon jót tesz. Az asztmás gyerekeknek csak ajánlani tudom, hogy kezdjenek el úszni!

Van magánéleted?

Nem sok minden fér most bele az életembe az úszáson kívül. Néha arról ábrándozom, hogy két-három napig ne kelljen semmit sem csinálnom, otthon lehessek, és azt tehessem, amihez csak kedvem van. De aztán mindig eszembe jut, hogy van egy célom, amiért küzdök, és ennek szükséges velejárója némi lemondás.

Négy és fél éve van barátnőm. Neki sem lehet könnyű, sok kitartást kíván tőle a helyzetem, de támogat engem.

Mi a hobbid?

Ez is a vízhez kötődik: szeretek horgászni, bár most nincs időm rá. Majd egyszer.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend