Az injekció és infúzió története
Az angol William Harvey (1576-1657) vérkeringésről szóló tudományos munkássága vetette meg az injekciós terápia elvi alapjait. Intravénás injekciót először Christopher Wren alkalmazott 1656-ban, amikor bor, sör és ópium tinktúra keverékét fecskendezte a kísérleti kutyák vénájába, és megfigyelte az elegy narkotikus hatását. Néhány évvel később Johann Major kieli professzor az intravénás injekciót már emberen alkalmazta gyógyító célzattal.
Az injekciók fokozott tisztaságára vonatkozó követelmények csak azután vetődtek fel, hogy Leuwenhoek a maga készítette mikroszkópján meglátta a mikrobákat, illetve Pasteur felfedezte a baktériumokat.
Mivel kezdetben a sterilezés nem volt ismert, így csak az injekciók beadása után gyakran fellépő súlyos mellékhatások hívták fel a figyelmet a nem megfelelő készítési módra. Jelentős áttörést hozott az injekciók biztonságos előállítása vonatkozásában, hogy Scheele 1782-ben leírta a ma is használt gőzsterilezési eljárást.
Újabb mérföldkőnek számít Sidney Ringer angol farmakológus munkássága, aki izolált békaszíven végzett kísérleteket, melyet testen kívül próbált meg életben tartani tápoldat segítségével és arra a következtetésre jutott, hogy a testnedvekkel azonos anyagot tartalmazó oldattal lehet a legjobb eredményt elérni. Az általa alkalmazott oldatot - "Ringer oldat" - ma is széles körben alkalmazzák az általános orvosi gyakorlatban. Ringer tudományos felismerésével letette az infúziós terápia alapját, mely a XX. században rohamos fejlődésen ment keresztül.
Az orvostudomány legjelentősebb eredményei közé tartozik, hogy tisztázta a vér- és szövetnedvek ionkoncentrációinak biológiai fontosságát, a szervezet fehérjeháztartásának mechanizmusát, valamint az aminosavak élettani szerepét. A kutatók hosszú évek kitartó munkájával kidolgozták a modern folyadék- és elektrolit terápia alapjait, a parenterális táplálás, a vér- és volumenpótlás, a belső miliő helyreállításának érdekében adott víz- és elektrolitszubsztitúció kiterjedt lehetőségeit.
A klinikák a gyógyszeriparral és a kórházi infúziós laboratóriumokkal szoros együttműködésben számos olyan speciális infúziós készítményt fejlesztettek ki, amelyek célzottan, a megfelelő időpontban alkalmazva életmentő jelentőségűek. A számtalan elméleti megállapítás és gyakorlati tapasztalat eredményezte azt, hogy az infúziós terápia annyira jelentőssé vált, amilyennek ma az orvostudomány minden ágában ismerjük.
Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek
