Hirdetés

Az epilepszia

Talán meglepő, hogy Szent Valentin nemcsak a szerelmesek védőszentje, hanem az epilepsziásoké is. Dr. Káposzta Zoltán segítségével összefoglaltuk, mit tudunk ma az epilepsziáról, amely egy jól kezelhető idegrendszeri betegség. Szakértőnk a Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház - Rendelőintézet Neurológiai Osztályának vezető főorvosa.

Hirdetés
Hirdetés

Az epilepszia egy krónikus idegrendszeri betegség, amely a népesség 0,5-1 százalékát érinti. A felnőtteknél a második legsűrűbben előforduló, míg a gyermekeknél a leggyakoribb agyi megbetegedés. Jellegzetes tünete az epilepsziás roham, amely valamelyik agyi működés hirtelen és időszakos felerősödésével vagy kiesésével jár.

Milyen epilepszia?

Az epilepszia nem egységes betegség. Okát tekintve két csoportra oszthatjuk.

A szimptómás (tüneti) epilepszia esetében valamilyen szervi eltérés található az agyban - például daganat, sérülés, központi idegrendszeri rendellenesség -, amelynek környezetében működési zavar támad.

A másik csoport az úgynevezett primer epilepszia: ekkor az agyban semmilyen szervi eltérés nem mutatható ki, inkább valamilyen genetikailag meghatározott, sejtszintű működési zavarról van szó.

Az epilepszia

Az epilepsziák egy másik csoportosításának az adhatja az alapját, hogy az agy melyik részében támad működési zavar. Ha ki lehet mutatni egy vagy több konkrét gócot, akkor gócos vagy fokális epilepsziáról van szó. Ha ezzel szemben az elváltozás nagy területen, mindkét agylebenyben érzékelhető, akkor általánosult vagy generalizált epilepsziáról beszélünk. Mindez leginkább a fő tünet, a rohamok megjelenési formáiban érvényesül. Így tehát léteznek fokális, illetve generalizált rohamok is.

Rohamok

Ahogyan az epilepszia maga, úgy a rohamok sem egységesek. A leginkább ismert rohamtípus a grand mal, azaz az epilepsziás nagyroham. A környezet számára ez ijesztőnek tűnhet, hiszen eszméletvesztéssel, artikulálatlan hangokkal, elvágódással, rángásokkal, elsötétedett arccal jár. Súlyos, életveszélyes állapotnak tűnik, ám a görcsroham egy-két percen belül megszűnik. Ezután átmeneti zavartság is kialakulhat, majd 20-30 perces, alvásszerű állapot következik. Később a beteg sok esetben amnéziás: nem is emlékszik a történtekre.

A rohamok második típusát a petit mal, azaz a kis roham jelenti. Ez sokkal kevésbé látványos, mint a nagyroham: a beteg a beszédben vagy az adott tevékenységben éppen csak egy kis időre áll meg, hamarosan folytatni tudja azt. Ezt a rohamtípust abszensznek is hívjuk, hiszen úgy tűnik, mintha a beteg néhány percig "hiányozna".

Olyan roham is létezik, amelyet a külső szemlélő egyáltalán nem is észlel: az illető helyénvalónak tűnő cselekvést végez, és semmi nem utal arra, hogy agyának egy részében kóros elváltozás észlelhető - ezt csupán valamely képalkotó eszköz mutatná ki.

Diagnózis

Éppen amiatt, hogy az epilepszia ennyire sokszínű betegség, a diagnosztika is sokrétű. A vizsgálatok során nem csupán az epilepszia tényét kell megállapítani, hanem lehetőség szerint a típusát is, hogy minél jobban megválaszthassák a gyógyszeres kezelést. Magyarországon az epilepszia diagnózisára vonatkozó szabályokat az Ideggyógyászati Szakmai Kollégium irányelvei határozzák meg.

Először is fel kell venni a kórelőzményt. Mivel előfordulhat, hogy egy-egy rohamot maga a beteg nem vagy nem teljesen tudatosan él át, a beteggel együtt élők beszámolóira is szükség lehet. Ezután neurológiai vizsgálat következik, amely azonban sokszor nem mutat ideggyógyászati góctüneteket.

Az epilepszia

Az epilepszia diagnózisának három fő pillére létezik. Az első az MRI-vizsgálat, amely magát a szervet vizsgálja, és részletekbe menően feltárja az agyi károsodásokat.

A második pillér az EEG- (elektroencefalográf) vizsgálat, amellyel az agy elektromos tevékenysége figyelhető meg. A kapott görbéken epilepszia esetén jellegzetes, meredek hullámok utalnak kóros összehangoltságra, azaz arra, hogy nagy mennyiségű szomszédos idegsejt egyszerre lép működésbe. Ám ez a jelenség nem minden betegnél és nem minden esetben fordul elő, tehát megeshet, hogy a rutin EEG hamis negatív eredményt mutat. Éppen ezért érdemes megismételni, illetve speciális EEG-vizsgálatot végezni.

A harmadik pillér a neuropszichológiai vizsgálat. Ez a központi idegrendszer és a mentális funkciók kapcsolatával foglalkozik, többek között a memóriát, a gondolkodás tempóját, a gondolkodás tartalmi elemeit vagy a beszéd jellegzetességeit vizsgálja.

Tünetmentesítés

Az epilepszia legfontosabb terápiája a folyamatos gyógyszeres kezelés, amely tüneti terápia. A jelenlegi gyógyszerekkel a betegek kétharmad részénél a rohamok tartósan megszüntethetők, illetve megelőzhetők. Ám sajnos még megfelelően beállított gyógyszerszedés mellett is előfordulhatnak rosszullétek.

Egyes epilepsziáknál szóba jöhet a műtéti megoldás is. Ez olyan esetekben lehetséges, ahol a rohamok kiinduló területe meghatározható, körülírható, és az agy olyan részét érinti, amely jelentősebb funkcióvesztés nélkül eltávolítható. Ilyen például a halántéklebeny-epilepszia. Ha a gyógyszerszedés már több mint két éve tart, és nem ért el rohammentességet, akkor érdemes megvizsgálni a műtét lehetőségét.

Epilepsziásnak lenni

Az epilepsziának felelősségtudattal kell párosulnia - olyasmivel, mint amiről a cukorbetegség kapcsán szoktunk beszélni. A betegnek együtt kell élnie azzal a kötelezettséggel, amit a rendszeres gyógyszerszedés jelent, időnként ellenőrzésre kell járnia, tanácsos figyelnie a megfelelő mennyiségű alvásra, óvakodnia a stressztől, visszaszorítania az alkoholfogyasztást.

Az epilepsziával meg kell tanulni együtt élni: ahogyan a betegnek, úgy a környezetének is. Fontos tudatosítani, hogy az epilepszia nem fertőző, hogy a beteg nem tud kárt okozni a környezetében, hogy a tünetmentes epilepsziás személy számos munkakört elláthat, és szinte teljes értékű életet élhet.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend