Hirdetés

Az éltető étel

A különféle fertőzések kialakulása nem csak a kórokozók számától és virulenciájától, hanem a szervezet ellenálló-képességétől is függ. Már Hippokratész is megfigyelte, hogy a rosszul táplált emberek fogékonyabbak a fertőző betegségekre. Ennek oka, hogy a hiányos táplálkozás következtében a szervezet nem rendelkezik azokkal a mikrotápanyagokkal - vitaminokkal, nyomelemekkel, ásványi anyagokkal - melyek az immunrendszer védőfunkcióját segítenék.

Hirdetés
Hirdetés
A nagy éhínségeket a történelem során mindig nagy járványok követték.

A táplálkozási zavarban szenvedőknél napjainkban is gyakoribbak a fertőzések, és a betegségek lefolyása súlyosabb. A lényeges tápanyagok marginális hiánya is nagymértékben hátráltatja a gyógyulást. A fertőzés pedig, bármilyen enyhe is, rontja a tápláltsági állapotot. A jól táplált egyén fertőzésekkel szembeni ellenállása nagyobb, és a betegségek lefolyása enyhébb.

A szervezet védekezése a testidegen anyagokkal szemben

Immunrendszerünk felismeri a "saját" és a "nem saját" struktúrát.

A "nem sajátot" veszedelmesnek tekinti, és az immunreakció során annak kiküszöbölésére, a "saját" antigénintegritás, a saját struktúra megőrzésére törekszik. A szervezetbe jutott élő kórokozókat, vírusokat, baktériumokat vagy azok termékeit semlegesíti és eltávolítja.

Ennek eredményeként jön létre a fertőző betegségek átvészelését követően, vagy a védőoltások hatására kialakuló védettség, az immunitás.

Táplálkozási tényezők hatása az immunrendszerre

Jól ismert, hogy a táplálkozási zavar, a súlyos fehérje-energia hiány károsítja a védekező- rendszert. Ez az oka annak, hogy a fejlődő országokban a gyermekkori fertőző betegségekben sokan meghalnak. Fehérjehiányos betegek esetében elsősorban a gyomor-bélrendszeri és a légzőszervi fertőzések szaporodnak meg.

A fejlett országokban igen gyakori elhízás is károsítja az immunrendszert, megnövelheti bizonyos betegségek kockázatát, beleértve a fertőzéseket és a daganatos megbetegedéseket is.

Az elhízottaknál - bizonyos tápanyagok túlzott bevitele mellett - gyakran mikrotápanyagok hiánya is kimutatható, pl. gyakori a vas és cink hiány, s ennek következményeként is károsodhatnak az immunfolyamatok.

A szakszerűtlen fogyókúra - mely általában a fontos tápanyagok nem megfelelő bevitelével jár együtt - az immunfunkciók további gyengülését eredményezheti. Ebben szerepe lehet még - a fogyókúra kapcsán - a zsiradékfogyasztás mennyiségi és minőségi változásának is.

Állatkísérletekben úgy találták, hogy ha az étrend sok zsírt tartalmaz, csökken az immunválasz és nő a fertőzés veszélye. Az immunválasz számos mutatójának javulását észlelték a zsírbevitel csökkenésekor. Az összzsírbevitel mellett a zsírsavaknak is fontos szerepük van a védekezésben, mivel azok részt vesznek a membran-struktúra kialakításában. Úgy tűnik, nem az abszolút mennyiség, hanem a kétféle zsírsav aránya fontosabb. A hazai táplálkozásban ez az arány kedvezőtlen.

Számos mikrotápanyagnak fontos szerepe van a szervezet védekezésében.

Az A-vitamin fertőzések leküzdésében játszott szerepét hamar felismerték, és már az 1920-as években "anti-infektív" vitaminnak nevezték. A fejlődő országokban, ahol ma is A-vitamin hiánnyal kell számolni, e vitamin pótlásával a gyermekhalálozást 20-30 %-kal lehetne csökkenteni. Különösen a kanyaró vírusfertőzés leküzdésében, az e betegségből adódó halálozások számának csökkenésében van jelentős szerepe.

A karotinoidok - pl. b-karotin - szintén erősítik a védekező rendszert.

Immunhiányos állapotokban a b-karotin pótlása jó hatású lehet, de egészséges, megfelelő b-karotin ellátású egyének esetében a többletfelvétel nem javítja a védekezést. (Idős embereknél azonban igen.)

Az E-vitamin hiánya rontja az immunfunkciókat. Egészséges, idős egyéneknél alkalmazott E vitamin (200 mg/nap) kiegészítés megnövelte a fertőzésekkel szembeni védekezést, és fokozta az idős kor miatt csökkent immunválaszt.

A C-vitamin szerepét számos vizsgálat kedvezőnek találta a meghűléses betegségek megelőzésében és leküzdésében. Mások úgy vélik, hogy a pótlás csak C-vitaminhiány esetén eredményes.

Nehéz fizikai terhelésnél (pl.maratoni futók) kedvező hatása általánosan elfogadott. A C-vitamin pótlásban részesülő sportolók feleannyi esetben szenvedtek el légúti fertőzést, mint azok, akik nem kaptak C vitamint.

A B6 vitamin védekezésben betöltött szerepére a 40-es években derült fény, ezért mi sem volt természetesebb, mint hogy az immunfunkciók növelésére B6-vitamin pótlással próbálkoztak. A B6 vitaminhiány korrekciója természetesen javítja a védekezést, de a szükségletet meghaladó, nagydózisú B6 vitamin bevitellel az tovább már nem növelhető.

A cink számos olyan enzim működéséhez nélkülözhetetlen, amelyek az immunfunkciókban játszanak szerepet. Ezért a cinkhiány a védelmi rendszert több ponton is gyengíti, csökkenti a fertőzésekkel szembeni ellenállást. A cinkhiány káros, de a cink túladagolása is rontja a védekezést.

A szelén fontos enzimalkotórész és - a C-, az E-vitaminhoz, és a b-karotinhoz hasonlóan - antioxidáns.

Kínában figyelték meg - elsősorban gyerekek és terhes anyák esetében, akik szelénhiányosan étkeztek -, hogy a Coxsackie vírusfertőzés szívizomgyulladást, ún. Keshan betegséget okozott. Szelénpótlás alkalmazása után - bár a vírus feltehetően továbbra is megtalálható a környezetben - a Keshan betegség eltűnt.

A cink és a szelén mellett a vas, a réz, a magnézium és a mangán is fontos szerepet tölt be a védekezőrendszer normál működésében, hiányos bevitelük esetén az ellenállás csökkenhet.

Az az elképzelés tehát, mely szerint, ha valamely tápanyag hiányának káros következményei vannak, akkor a többletbevitel csak jó hatású lehet, nem állja meg a helyét.

Egészséges emberek túlzott mikrotápanyag fogyasztása veszélyes szokás.

Dr. Barna Mária, tanszékvezető főiskolai tanár

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend