Hirdetés
Az alvászavarok

Az alvászavarok

Az életünk 1/3-át kitevő alvás rendellenességei megronthatják közérzetünket, teljesítőképességünket, életminőségünket, messzemenően befolyásolhatják egészségünket.

Hirdetés
Hirdetés

A szükséges alvás mennyisége életkoronként változik.

  • Csecsemőkorban napi 20-22 órát alszunk, alvás és ébrenlét egész nap és éjszaka folyamán váltogatja egymást.
  • A gyermekkorban az alvás mennyisége fokozatosan csökken, kialakul a napi egyepizódos éjszakai alvás és a napi egyepizódos nappali ébrenlét.
  • Felnőttkorban átlagosan 8 órát alszunk, de az alvásszükséglet ettől jelentősen eltérhet anélkül, hogy ez betegséget okozna, vagy annak jele lenne.
  • Idősebb korban kissé csökken az alvásigény, jellemző a korai ébredés, valamint a felületesebb, ébredésekkel megszakított alvás és a nappal kissé csökkent éberség.

Az alvás lassú hullámú és REM fázisokra tagolódik. E két alvástípus sajátosságai, kísérő testi és agyi jelenségei nagymértékben különböznek, szinte két különböző létállapotról van szó. A különböző élettani jellemzők - ismereteink szerint -, a két alvástípus eltérő funkcióinak felelnek meg: a lassú hullámú alvás inkább a testi helyreállítás időszaka, míg a REM alvás az agy, a lélek feldolgozófolyamatainak ideje - ilyenkor álmodunk is.

Az alvásfázisok periodikus váltakozása alvásciklusokat hoz létre, egy az éjszakai alvás 4-5 alvásciklusból épül fel szabályos szerkezetet létrehozva. Így az alváshoz kötött funkciók szabályszerűen valósulhatnak meg. Ilyen alváshoz kötött funkciók többek között egyes vegetatív és hormonális működések, az emlékezetrögzítés, gondolkodási, lelki folyamatok rendezése stb.

A szabályos, kielégítő mennyiségű alvás után képzelhető csak el a tartós nappali éberség és a megfelelő minőségű szellemi és testi aktivitás. Ezért éjszakai alváspanasz vagy nappali aluszékonyság esetén célszerű tisztázni, mi a zavar pontos jellege és oka, hogy mielőbb helyreállítható legyen az egészséges alvás.

A nemzetközi alvásosztályozási rendszer közel száz alvás-rendellenességet különböztet meg. Ezeket a rendellenességeket négy fő csoportba sorolják:

Dyssomniák: az alvás mennyisége, napszaki megoszlása változott meg (a leggyakoribb álmatlanság, a nappali aluszékonysággal járó rendellenességek és a megváltozott alvás-ébrenléti ritmussal járó zavarok tartoznak ide)

Parasomniák: alvás alatt rendellenes mozgási, magatartási jelenségek figyelhetők meg (az alvajárás, az éjszakai bevizelés, az éjszakai félelmes felrettenés, a fogcsikorgatás, az alva evés jellegzetes példák)

Az alvászavar valamilyen egyéb, testi vagy lelki betegség tünete (a leggyakrabban pszichiátriai betegségek, korai szellemi hanyatlással járó állapotok, fájdalmakkal vagy éjszakai fulladással járó állapotok zavarják meg az alvást)

Az alvás-rendellenesség pontos besorolása még nem lehetséges.

A narkolepszia

A dyssomniák csoportjába sorolt alvás-rendellenesség, amely az úgynevezett narkolepsziás tetrád egy vagy több tagjával jellemezhető:

  • Nappali aluszékonyság: nem, vagy alig leküzdhető álmosság és rövid elalvások nappal; vagy folyamatos nappali álmosság
  • Kataplexiás rosszullétek: erős érzelmi ingerre bekövetkező hirtelen elgyengülés, amely a beteg összeesését vagy a végtagok, az arc, a szemhéjak váratlan erőtlenségét eredményezi (hívják Lachschlagnak - nevetési roham; vagy affektív tónusvesztésnek is)
  • Elalvás, ébredés, álmosság idején fellépő érzékcsalódások; a legtöbbször álomszerű képek formájában
  • Alvási bénulás (ébredés után 1-2 perces mozgásképtelen, bénult állapot, amely szólításra vagy spontán oldódik)

A felsorolt tünetek közül a nappali aluszékonyság lényegében mindig jelen van; a kataplexiás rosszullétek hiányozhatnak; felismerésüknek a narkolepsziában diagnosztikus értéke van.

A betegség további gyakori tünetei a töredezett, szaggatott éjszakai alvás; az automatikus cselekvések (a beteg alvás közben, félig vagy egészen öntudatlanul tovább tevékenykedik) és az elhízás.

A tünetek hátterében a központi idegrendszer orexin nevű anyagának hiánya, vagy az orexinnel kapcsolatos működések elégtelensége áll. Emberben ritkák az örökletes formák, a betegség gyakrabban szerzett, autoimmun vagy degeneratív eredetű.

A mechanizmus jobb megismerése révén egyre hatékonyabb és kevesebb mellékhatást okozó gyógyszeres kezelésekre van mód, ezért a - Magyarországon mintegy 4-10000 beteget érintő - zavar felismerése a kezeletlen betegek életminőségének jelentős javulását ígéri.

Alvászavarral előszőr a háziorvoshoz forduljunk, szükség esetén ő irányíthat specialistához.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend