Az 1-es típusú cukorbetegség

Az 1-es típusú cukorbetegség

Az 1-es típusú diabéteszt inzulinfüggő cukorbetegségnek is hívjuk, hiszen a betegek a kívülről bejuttatott inzulin nélkül csak korlátozott ideig lennének életben tarthatók. A betegség egyre többeket és egyre fiatalabb korosztályt érint. A részletekbe dr. Blatniczky László endokrinológus, diabetológus főorvos avatott be.

A szervezet sejtjeinek energiára van szükségük a működéshez, amit többek között szőlőcukorból (glukózból) nyernek. A szőlőcukor az inzulin nevű hormon segítségével jut be a vérből a sejtekbe. Egészséges emberekben – bonyolult szabályozás eredményeképpen – a megfelelő ütemben és mennyiségben termelődik az inzulin, amelyet a hasnyálmirigy állít elő.

Inzulintermelés

A hasnyálmirigy (pancreas) egy hosszúkás, keskeny szerv, amely a gyomor mögött, a patkóbél ívébe illeszkedve, vízszintesen helyezkedik el, valamivel a köldökünk felett. Hossza egy arasznyi, súlya 80-110 gramm.

Az 1-es típusú cukorbetegség

A pancreas külső és belső elválasztású mirigyekből áll. Fő tömegét külső elválasztású mirigyek alkotják, amelyek mintegy húszféle emésztőenzimet állítanak elő: ezek a vékonybélbe jutva fejtik ki emésztést segítő szerepüket.

A hasnyálmirigy állományában azonban elszórva más természetű sejtcsoportok is találhatók: ezek az úgynevezett Langerhans-szigetek, amelyeket Paul Langerhans német orvos 1869-ben írt le. Ezek a belső elválasztású mirigyek két – a cukoranyagcserére közvetlenül ható – fehérje természetű hormont termelnek: az inzulint és a glukagont.

Étkezés után, amint az emésztés megindul, a bélből szőlőcukor kerül a vérbe. Bonyolult folyamatok révén a Langerhans-szigetek sejtjei érzékelik az emelkedő vércukorszintet. Ennek eredményeképpen fokozódik az inzulintermelés. Az inzulin a vérben kering, majd kikerül onnan, megkötődik a sejtek falán, és áteresztővé teszi ezt a membránt a cukor számára. A vérből tehát a sejtekbe áramlik a glukóz, ami a vércukorszint csökkenését eredményezi.

Mivel nincs azonnal szükség a felvett teljes szőlőcukor-mennyiségre, a felesleget glikogén formájában a máj tárolja. Ha újból energiára van szükség, akkor a glikogént visszaalakítja szőlőcukorrá, és kibocsátja a raktárból. Ezt a folyamatot irányítja több más hormon mellett a glukagon hormon.

Számos egyéb szabályozó tényező mellett az inzulin és a glukagon összehangolt hatása eredményezi az optimális vércukorszintet.

Inzulintermelés a betegeknél

Ez a rendszer azonban nem mindenkinél működik zökkenőmentesen. Az 1-es típusú cukorbetegek szervezetében nem termelődik inzulin! Ugyanis egy autoimmun folyamat eredményeképpen a szervezet idegennek érzékeli a saját inzulintermelő sejtjeit, és egy speciális, immunológiai reakciót indít el ellenük, aminek következtében elpusztulnak az inzulintermelő sejtek. Mivel így nem termelődik elegendő inzulin, hiába halmozódik fel a vérben a szőlőcukor, nem tud bekerülni a sejtekbe. Ezt jelzi a magas vércukorszint. Eközben a szervezet éhezik, és a szükséges energiát a szőlőcukor helyett a zsírok és a fehérjék (izomból történő) lebontásával biztosítja. Nem csoda, hogy a beteg fáradékony lesz és lefogy.

Okok

Rengeteg kutatás folyik a témában, de az 1-es típusú cukorbetegség pontos oka ma még nem ismert. A háttérben genetikai hajlam áll, amelynek talaján különféle környezeti tényezők – például vírusfertőzés, szabad gyökök, egyéb káros anyagok – indítják el az inzulint termelő sejtek pusztulását eredményező autoimmun folyamatot. Ez a fals védekezési mechanizmus egyébként olyan erős, hogy ha később hasnyálmirigy-transzplantációt hajtanak végre, a támadás újraindul. (Ilyen műtét ma azoknál jöhet szóba, akiknek vesetranszplantációra is szükségük van: a két szerv átültetését egyszerre végzik el.)

Az 1-es típusú cukorbetegség

A friss esetek az elmúlt 30 év viszonylatában háromszoros gyakoriságnövekedést mutatnak.

Tünetek

Bőséges vizeletürítés, cukros vizelet, szájszárazság, sok folyadék fogyasztása, fáradékonyság, előrehaladott esetekben aromás, gyümölcsre emlékeztető illatú (acetonos) lehelet utalhat az 1-es típusú cukorbetegségre.

A betegség általában hirtelen jelentkezik. Fontos, hogy hamar felismerjük a tüneteket, mert a pici gyermekek akár 2-3 nap alatt is életveszélyes állapotba kerülhetnek! Figyeljünk fel tehát arra, ha a kicsi sokat eszik, sokat iszik, sokat pisil (még éjszaka is), illetve ha rövid időn belül több kilót fogy. A háziorvos által elvégzett vizeletvizsgálat alapján kiderülhet, ha baj van, és a gyerek minél hamarabb a gyermek-cukorbetegközpontok valamelyikébe kerülhet.

Kezelés

Az inzulintermelés helyreállításához az immunrendszer hibás működését kellene megszüntetni, de erre ma még nincs megoldás. A megfelelő inzulinpótlásra azonban van lehetőség. Ennek beállítása nagyon fontos feladat, hiszen ahhoz a bioritmushoz kell igazodnia, ami a természetes inzulintermelődést is jellemezné.

A szervezet ugyanis két fázisban termel inzulint. A hasnyálmirigy folyamatosan termel bizonyos mennyiségű inzulint – ez a bázisinzulin. Az étkezésekhez kapcsolódó hirtelen vércukor-emelkedés pedig gyors inzulintermeléshez vezet, amelynek 2-3 órán keresztül érvényesül a hatása. Ez a bólusinzulin.

A cukorbetegek kezelése során ennek a két típusú inzulinnak a termelési ritmusát kell utánozni. A gyerekek esetében tovább bonyolítja a helyzetet az, hogy ők naponta akár hatszor is esznek!

Inzulinpótlás a gyakorlatban

Az inzulint csak injekció formájában lehet pótolni. A hagyományos kezelés azt jelenti, hogy a rövid (az étkezések számától függően 2,5-3 órás vagy 4-6 órás) hatású inzulint kombinálják a 24 órás bázisinzulinnal.

Ma a legkorszerűbb inzulinadagolási módszer az úgynevezett inzulinpumpa-kezelés. Az inzulinpumpa ultrarövid hatású inzulinnal működik, és előre meghatározott módon egy-egy órára vonatkozóan adagolja az inzulint, ezzel „maszkírozva” a bázisinzulin-ritmust. Ugyanezzel a készülékkel adagolható a diéta szénhidrátmennyiségéhez kalkulált bólusinzulin is.

Maga a készülék egy mobiltelefonra hasonlít a leginkább, amelyet a betegek – egy-egy rövid időszak, például fürdés vagy intenzív sportolás kivételével – állandóan magukon viselnek. Az OEP-támogatásnak köszönhetően a 18 év alatti gyerekek az ár 2 százalékának megfizetésével juthatnak hozzá a csaknem egymillió forint értékű pumpához.

Az 1-es típusú (inzulinfüggő) cukorbetegek kezelésében olyan, fejlesztés alatt álló pumpák jelenthetik a jövőt, amelyek szöveti vércukorszint mérésére is képesek, és ez alapján számítják ki a szükséges, adagolandó inzulin mennyiségét.

A vércukormérésről

Az inzulinnal kezelt cukorbetegek életéhez hozzátartozik a napi rendszerességgel végzett vércukorszintmérés. A vércukorszintmérő eszközök megvásárlásához a tb támogatást nyújt az inzulinnal kezelt betegek részére. A modern készülékeknél már egyetlen vércsepp is elegendő a méréshez. A készülék azon az elven működik, hogy kémiai reakció játszódik le a vérben található cukor és a tesztcsíkban lévő reagens között.

Az étkezés előtt mért érték a bázisinzulin hatékonyságáról ad visszajelzést. Az a jó, ha ez az érték 4-7 mmol/l között van. Az étkezés után egy vagy két órával mért érték pedig a rövid hatású inzulin és az étrend együttes hatásáról nyújt felvilágosítást. Ennek egy órával az étkezés után mért optimális maximuma 9-10 mmol/l.

A fix inzulinkombinációt használó betegeknek napi egy vagy két mérés javasolt, míg bizonyos esetekben szükség lehet a három-ötszöri mérésre is: például terhesség, szokatlan stressz, fokozott fizikai igénybevétel vagy időzónákat is átlépő utazás esetén.

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek