Hirdetés
Amíg lemegy a láz...

Amíg lemegy a láz...

Hőmérőtörténet: Galileo Galilei, a híres olasz csillagász és fizikus találmányát, a lázmérőt 1612-ben alkalmazták először a test hőmérsékletének meghatározására. A lázmérő használata egy páduai orvos, Sanctorius nevéhez fűződik, aki úgy gondolta, hogy a test hőmérsékletének változása különböző betegségek tünete lehet.

Hirdetés
Hirdetés

A ma már kissé bonyolultnak tűnô használat mellett az eredmény sem sikerült mindig tökéletesen. Száz évvel késôbb, 1714-ben Gabriel Fahrenheit német fizikus fejlesztette ki a ma is használatos lázmérônk alapját, a higannyal töltött hômérôt, amely végleges, általunk is ismert formáját akkor nyerte el, mikor a higanyoszlopba egy úgynevezett kapilláris szűkületet iktattak közbe. Ez a szűkület meggátolta a higany azonnali visszajutását a tartályba és ezzel lehetôvé tette, hogy az, a hômérô "lerázásáig" folyamatosan mutassa a test hômérsékletét.

Mária Terézia orvosa, Van Swieten volt az, aki azon tételt, hogy a test hômérsékletének változása különbözô betegségek tünete lehet, igyekezett igazolni. Kísérletei során elsôsorban egészséges emberek testének hômérsékletét mérte. Kutatásainak eredményét már rögzíteni lehetett: az egészséges testhômérséklet hónaljban mérve 36-37 °C, szájban és végbélben valamivel magasabb. Az egészséges és normál testhômérséklet meghatározása után különbözô betegségekben szenvedôknél is rögzítették a hômérséklet emelkedésére vonatkozó adatokat. Van Swieten hosszú és fáradságos munkájának köszönhetôen születtek azok a megfigyelések, amelyek tisztázták az egyes betegségek és a hômérséklet emelkedések közti összefüggéseket, melyek ma is a betegségek diagnosztikájának alapját képezik.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend