Afta - volt, nincs

Afta - volt, nincs

Az afták, azaz a szájban kialakuló szürkés-fehér közepű, gyulladt szélű fájdalmas fekélyek igen sok embernek keserítik meg az életét. Vizsgálatokként változó az érintettek arány, 5% és 66% közé teszik a gyakoriságát. Ma már tudjuk, hogy paleolit táplálkozással örökre megszabadulhat tőle.

Az afták, azaz a szájban kialakuló szürkés-fehér közepű, gyulladt szélű fájdalmas fekélyek igen sok embernek keserítik meg az életét. Vizsgálatokként változó az érintettek arány, 5% és 66% közé teszik a gyakoriságát. Az afta oka ismeretlen, a kiváltó tényezők általában a száj nyálkahártyájának apró sérülései, amelyeket akár egy kemény falat, fogkefe vagy a fogak harapása okoz (Scully és mtsi., 2003). Az afták már gyermekkorban is elkezdődhetnek, de jellegzetesen felnőtt korban gyakori.

A cöliákia betegséget bár régóta ismerték, a gabonafélékben található glutén, pontosabban az alfa-gliadin szerepét a kialakulásában csak az ötvenes években ismerték fel. A cöliákia vagy lisztérzékenység és az afták kapcsolatát már az 1970-es években felvetették. Wray és munkatársai 1975-ben a visszatérő aftára panaszkodók körében 5%-os gyakoriságúnak találta a lisztérzékenységet (Wray és mtsi., 1975). Fergusson és munkatársai 1976-ban a visszatérő aftára panaszkodók 24%-nál mutatta ki a cöliákia betegséget (Ferguson és mtsi., 1976). Az újabb vizsgálatok messzemenően alátámasztják, hogy az aftára való hajlam és a cöliákia betegség összefüggésben áll. Campisi és munkatársai 2008-ban a cöliákia betegek 23%-nál találtak gyakori aftákat (Campisi és mtsi., 2008). A vizsgálatban a cöliákiás betegeknek a kontrollokhoz képest 4.3-szer gyakrabban volt aftája. Sedghizadeh és munkatársai lisztérzékeny betegek 41%-nál talált gyakori aftákat (Sedghizadeh és mtsi., 2002).

Az afta és a cöliákia betegség kapcsolata minden kétséget kizáróan fennáll. A vizsgálatok eredményeinek értelmezéséhez fontos megjegyezni, hogy ezekben a vizsgálatokban a cöliákia betegséget szigorú kritériumok szerint vették, azaz pl. bélbiopsziával igazolható elváltozások meglétéhez kötötték. Az ilyen megközelítése rendkívül módon beszűkíti azok körét, akiknél a gluténfogyasztás oka lehet az aftáknak. A gluténérzékenység azonban sokkal tágabb fogalom, s igen sok ember reagál különféle bélrendszeri, idegrendszeri tünetekkel, vagy éppen aftákkal a glutén fogyasztásra. A gluténérzékenység fogalmát elsősorban a diagnosztikus módszerekkel igazolható esetekre tartja fenn az orvostudomány, de már ebben a kérdésben is régen meghaladott, pontatlan módszer a vérminta elemzése, bár a napi gyakorlatban még ezt alkalmazzák. Az USA-ban Kenneth Fine kidolgozott egy módszert, amely a székletben vizsgálja a glutén ellenes immunválasz jeleit, s ennek alapján az emberek 30-40%-a reagál a gluténre (Braly és Hoggan, 2002). A gluténérzékenység mai beszűkült szemléletét alapvetően kikezdi az a 2011-ben lefolytatott vizsgálat, amelyben Irritábilis Bélszindrómában szenvedő betegek annak ellenére javultak a gluténmentes étrendre, hogy gluténérzékenység semmilyen módszerrel nem volt igazolható náluk (Biesiekierski és mtsi., 2011).

A glutén és az afta kapcsolatát természetesen azok a vizsgálatok igazolják leginkább, amelyek gluténmentes étrend hatását vizsgálták visszatérő afták esetében. Campisi és munkatársai vizsgálatában 53 cöliákiás és egyben aftás betegből 46 vállalta a szigorú gluténmentes étrendet, ennek hatására 33 teljesen aftamentessé vált, 4-nél az afták gyakorisága és súlyossága erősen lecsökkent, 9-nél nem történt változás (Campisi és mtsi., 2008). a cikk folytatásához és a teljes cikk elolvasáshoz kattintson ide