A fagyási sérülések szövetsérüléssel járhatnak, főként a láb- és a kézujjakat, a kiálló testrészeket, a fület és az orrot érintik. A fagyási sérülések négy fokozatba sorolhatóak. Ha létrejött a sérülés, fontos, hogy a visszamelegítést orvos felügyelje, hogy komplikációk és amputáció nélkül gyógyulhasson a fagyási sérülés.

A fagyás a termikus traumák közé tartozó sérülés, és az égéshez hasonlóan súlyossága függ a hatást okozó hőmérséklettől, valamint a hidegben tartózkodás idejétől. A hideg szervezetre gyakorolt hatását fokozza a nyirkos, párás levegő, a légmozgás, a nedves öltözék, és minden olyan tényező, amely rontja a vérkeringést. Ezek közé tartozik a szoros ruházat és az érszűkület is.

A szövetsérülés kétféle mechanizmussal jöhet létre. Egyrészt lehet a hideg hatásának közvetlen következménye, melynek feltétele, hogy a külső hőmérséklet jelentős mértékben a fagypont alá süllyedjen. Ennek mechanizmusa, hogy az igen alacsony hőmérséklet hatására a sejtekben található víz megfagy, ezzel azok azonnali pusztulását okozza. Az esetek döntő többségében azonban nem így alakul ki a fagyási sérülés.

Sokkal gyakoribb, hogy a hideg hatására a szervezet reflexes védekezőmechanizmusai érszűkületet hoznak létre, oxigénhiányos területek alakulnak ki, a vér sűrűbben folyóvá válik, amely végül is a hajszálerekben vérrögök kialakulásához, azok elzáródásához vezet. Ez a szöveti vérkeringés megszűnése révén szövetelhalást idéz elő. Ehhez a folyamathoz azonban nem szükséges, hogy a külső hőmérséklet fagypont alá kerüljön. Ez a sérülés néhány órás behatás után jöhet létre.

Az egyes testtájak fagyási sérülései közül a láb sérülései állnak az első helyen. Itt is az I-es és a II-es ujjak fagyása a leggyakoribb. Ezt követi a kézujjak, illetve a kéz, majd a kiálló testrészek, az orr, illetve a fülek fagyása. A különböző szövetek eltérő módon reagálnak a hideghatásra. A legellenállóbbak a csontok és az izompólyák, míg a harántcsíkolt izmok és az idegek nagyon érzékenyek. Ugyancsak nagyon sérülékenyek az erek is. Az érsérülés következménye a fagyott testrészek jellemző vizenyője.

A fagyási sérülés - az égéshez hasonlóan - négy fokozatba sorolható:

• az elsőfokú fagyás a bőr fehéres, sárgás elszíneződésével jár, zsibbadó, égő érzés kíséri, néhány óra múlva vizenyő jelentkezhet. Napok múlva a fagyott testrészt borító bőr hámlani kezd, ami hetekig tarthat.

• a másodfokú fagyást a bővérűség, a vizenyő, majd kb. 12 óra múlva a hólyagképződés jellemzi. A hólyagokban víztiszta vagy fehéres folyadék van, a hólyagokat vérbő szegély veszi körül. A vizenyő egy héten belül eltűnik, a hólyagok 2-3 hét alatt beszáradnak és helyükön fekete pörk alakul ki. A pörk leválása után sérülékeny, vékony bőr marad vissza. Jellemző, hogy a bőr érzőműködése megszűnik, fonákérzés, illetve fájdalom jelentkezik.

• a harmadfokú fagyás esetén a bőr teljes vastagságában sérül, de érintett lehet a bőralja is. A viaszos színű területről zavaros váladék szivárog, a sérült terület határán hólyagok alakulnak ki. Az egész fagyott testrész megdagad. Napok alatt kialakulhatnak a mélyebb szövetek elhalására utaló tünetek is, fekete, kemény, száraz pörk alakul ki, ami végül leválik és a bőrön fekélyek képződnek. A harmadfokú fagyást kifejezett lüktető, nyilalló fájdalom kíséri.

• a negyedfokú fagyás esetén a bőr, az izomszövet és a csont is elhal. Üszkösödés indul, a sérült szövet fekete, száraz, mumifikált.

A fagyás felismerése az ismertetett tünetek és a történtek ismerete alapján általában nem okoz problémát. Lényegesen nehezebb az első vizsgálatkor a sérülés súlyosságáról, annak kiterjedéséről, mélységéről, valamint a várható prognózisról nyilatkozni.

Az azonnali ellátás során fontos a vérkeringés mielőbbi helyreállítása, illetve javítása. Ennek érdekében a szorító ruházatot meg kell lazítani. A sérült testrész hóval vagy ruhával történő dörzsölése a hideg környezetben inkább káros, mint hasznos, mivel csak újabb lehűlést eredményez, de a mechanikus dörzsölés, masszázs is további szövetkárosodást idézhet elő.

A sérültet meleg helyiségbe kell vinni, ahol a legelső tennivaló a fagyott testrész gyors visszamelegítése. Ehhez a 32-40 °C-os vízfürdő az ideális. A kályhánál, nyílt tűznél, radiátornál történő visszamelegítés a fennálló érzéskiesés miatt igen komoly égési sérülésekkel járhat, ezért kerülendő.

Itt kell szólni a fagyási sérüléssel néha együtt előforduló általános lehűlésről, és a visszamelegítés által okozott veszélyekről.

Lehűlésről akkor beszélünk, ha a végbélben mért, úgynevezett maghőmérséklet 35 °C alá süllyed. A lehűlés során kimerült, életfolyamataiban meglassult betegnél döntő a szervezet mielőbbi visszamelegítése. Azonban ilyenkor felborul a szervezet anyagcseréje, a vércukorszint leesik, megbomlik a só-víz háztartás egyensúlya, ami könnyen szívritmuszavarok, ingervezetési zavarok kialakulásához vezet. Ezért az ilyen betegek felmelegítését lehetőleg kórházban, intenzív háttér mellett kell végezni.

A fagyott sebek helyszíni ellátásakor elegendő a fertőtlenítés és a steril fedőkötés felhelyezése. A tetanuszoltás adása ilyenkor is kötelező. Érdemes tudni, hogy a végső sebellátást a sebész igyekszik minél későbbre halasztani, hiszen az elhalt és életképes szövetek közötti határ csak 1-2 héttel a sérülés után válik nyilvánvalóvá. Ezért nem szokták elsietni az első vizsgálatkor még elhaltnak tűnő szövetrészek eltávolítását vagy az ujjak, esetleg a végtag amputációját.

Az alsó végtag sérülése esetén kötelező az ágynyugalom, a felső végtag esetén a kar felkötése. Ez elősegíti a vizenyő felszívódását. A súlyosan károsodott szöveti keringést tovább rontó dohányzás tilos.

Dr. Kraszny Erika