A törések fajtái

A törések fajtái

A csontok alkotják testünk stabil vázát. Az egészséges csontok igen ellenállóak a fizikai behatásokkal szemben, viszont ha valamilyen okból meggyengültek - például csontritkulás következtében - könnyen eltörhetnek. A töréseknek több típusa van. Írásunkban a csonttörések leggyakoribb fajtáiról és ellátásukról olvashat.

A szervezet stabil vázát a csontrendszer alkotja. A csontok élő csontszövetből és a bennük lerakódott szervetlen állományból, jórészt kalciumsókból állnak.

A csontokat alakjuk, szerkezetük szerint lehet csoportosítani.

A hosszú csöves csontok elsősorban a végtagokban találhatók. Lapos csontok például a koponya csontjai. Köbös csontok a csigolyák, a kéz- és lábtőcsontok.

Minden csontnak van egy - csontonként változó vastagságú - tömör külső kéreg- és belső szivacsos állománya. A hosszú csöves csontok egy részében ezenkívül a velőűrnek nevezett üreg is megtalálható. A szivacsos állományt és a velőűrt csontvelő tölti ki. Ez a szövettípus vesz részt a vérképzésben, a vér sejtes elemeinek a termelésében.

Az egészséges felépítésű és összetételű csont igen ellenálló a fizikai behatásokkal szemben, míg a beteg csontállománynak (pl. csontritkulás esetén) ez a teherbíró képessége lényegesen lecsökken.

A csontokban a külső erők hatására kialakuló sérüléseket töréseknek nevezzük. A beteg csontokban igen kis fizikai terhelésre bekövetkező töréseket kóros vagy patológiás törésnek hívják.

A töréseket sokféleképpen lehet csoportosítani.

A tört csontvégek eredeti helyükön maradhatnak, vagy egymáshoz képest elmozdulhatnak. Ez utóbbiak az elmozdulással járó törések. Az elmozdulás iránya lehet oldalirányú: a tört csontvég a tengelye mentén elfordulhat, a csont eredeti tengelyéhez képest szöglettörés alakulhat ki benne. Ezek a törések általában a végtagok hosszú csöves csontjaira jellemzőek.

Ha a csontvégek úgy mozdulnak el, hogy a törött csont vége átszúrja a bőrt, akkor nyílt, egyébként zárt törésről van szó. Baleseti sebészeti szempontból az is nyílt törésnek számít, ha a töréshez közeli területen nem a törött csontvég sérti a bőrt, hanem például az esés, gázolás következtében alakul ott ki valamilyen seb.

A törés lehet vonalas jellegű, ilyenkor vékony törésvonal húzódik át a csonton. Lehet egyszeres vagy többszörös, annak megfelelően, hogy például a hosszú csöves csont két vagy több, egymástól távol eső területen sérül-e. Darabos a törés, ha egy adott területen a csont több apró darabkára törik.

Speciális esete a csonttöréseknek az úgynevezett zöldgally-törés. Ez a gyermekkorban előforduló törésfajta attól különleges, hogy a csont eltörik ugyan, de a rugalmas, erős csonthártya nem szakad el. Ez összetartja az eltört csontot. (Egy fiatal, rugalmas faágat sem lehet könnyedén kettétörni.)

Csigolyáknál gyakori az úgynevezett összenyomatásos vagy kompressziós törés, amikor a csigolyatest puha, szivacsos állománya a függőleges irányú erők (pl. magasból történő esés) hatására összeroppan, a csigolya magassága kisebb lesz, esetleg ék alakúvá válik.

A lapos koponyacsontokon a vonalas törés a gyakori, vagy az, hogy a koponyát érő nagy, külső erő hatására a koponyacsont beszakad, és a kitört darab az agyállomány felé benyomódik.

A törések - elsősorban végtagtörések - legjellegzetesebb tünetei a sérülés helyén fellépő fájdalom, duzzanat, elmozdulásos törésnél a végtag alakjának megváltozása, deformálódása (csukló-, alkartöréseknél gyakori), illetve a kóros helyen (vagyis nem az ízületben) kialakuló mozgathatóság.

A fenti tünetek közül csak az utóbbi kettő a törés biztos jele.

Duzzanat és fájdalom ízületi rándulás, zúzódás jele is lehet. Ugyanakkor nem biztos, hogy ha csak ezek a tünetek tapasztalhatóak, akkor nincs törés.

A törést egyértelműen csak röntgenvizsgálattal lehet kimutatni. A röntgenfelvétel nemcsak a törés tényét igazolja, hanem megmutatja annak jellegét, a törvégek helyzetét, azok elmozdulását, az elmozdulás nagyságát is.

Törés gyanúja esetén a törött végtagot a talált helyzetben kell rögzíteni. Ez azt jelenti, hogy bármilyen, arra alkalmas eszközzel (faág, szerszámnyél, vonalzó, stb.) és pólyával, sállal, fáslival meg kell akadályozni a törvégek elmozdulását. A törött kart fel kell kötni, a lábat felpolcolni, mentőt kell hívni, vagy baleseti sebészeti szakrendelésre, illetve traumatológiai osztályra kell vinni a sérültet.

Koponya- és gerincsérülés gyanúja (gázolás, autóbaleset, magasból történő esés) esetén különös gonddal kell eljárni, hisz a sérült óvatlan mozdításával súlyos agy- vagy gerincvelő-sérülést okozhatunk. Ha mód van rá, a mentők érkezéséig ne mozgassuk meg a beteget, kivéve akkor, ha az alapvető életfunkciók (átjárható légutak biztosítása, légzés, vérkeringés) pótlására ehhez feltétlenül szükség van.

A törések kezelése a tört csontok külső (gipsz vagy vízre megkeményedő, műanyag rögzítőkötés) vagy belső (csavarok, lemezek, szegek) stabil rögzítése. A csonttörés gyógyulási ideje függ - többek között - a törés típusától és az egyéni gyógyhajlamtól. A gyógyulás heteket, hónapokat vehet igénybe, és ezt követően sokszor még hónapokig tartó gyógytornára, rehabilitációra van szükség.

Dr. Kökény Zoltán

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek