Hirdetés
A testsúly és a genetika

A testsúly és a genetika

Sokan irigykedve nézzük azokat az embereket, akik állításuk szerint bármiből bármennyit megehetnek, mégsem híznak. Ha megkérdezzük őket, miért van ez így, többnyire szerencsés adottságaikra, genetikai tényezőkre hivatkoznak. Vajon igaz-e, hogy a szerencsés genetikájú emberek testmozgás és diéta nélkül is képesek optimális testsúlyuk megtartására?

Hirdetés
Hirdetés

Hasi bőr alatti zsírraktárak változása rövid távú túlevéskor, sovány és elhízott férfiak esetében

A kanadai vizsgálatban 8 sovány, és 8 elhízott férfi segítségével keresték a választ arra, genetikai tényezőink segítenek-e egy-egy túlevés esetén.

A férfiak köldök alatti régiójából zsírmintát vettek, és megnézték genetikai profiljukat is. A túltáplálás kapcsán 45 gén volt érintett, és ebből hatnak a változása volt szignifikáns, de érdekes módon azonban csak a sovány férfiak esetében. Összegzésként megállapították, hogy e hat gén különböző megnyilvánulása védő mechanizmusként játszhat szerepet molekuláris szinten válaszolva az energiatöbbletre, tehát kapcsolatban állhat a túlsúly kialakulásával.

Bár a publikációkból kiderül, hogy vannak embertársaink, akik genetikai, vagy hormonális tényezőknek köszönhetően kevésbé hajlamosak az elhízásra, ne feledjük azonban, hogy a szükséges (és nem több) energiát tartalmazó, megfelelően összeállított, kiegyensúlyozott étrend és a mozgás a legfontosabb!

A fizikai aktivitás csökkenti a genetikai tényezők (hajlam) hatását a testtömegindex (BMI) és a derékkörfogat alakulására: egy ikervizsgálat tanulságai

A genetikai adottságaink nem csak testi jellemzőinket, pl. szemünk, vagy hajunk színét határozzák meg, hanem hatással vannak a túlsúly kialakulására, sőt a fizikai aktivitáshoz történő hozzáállásunkat, szokásainkat is befolyásolhatják. Kevés vizsgálat történt azonban az azonos génállománnyal, vagyis megegyező genetikai háttérrel rendelkező, mindemellett elhízott és fizikailag inaktív, hasonló körülmények között élő egyének - ikrek - részvételével.

Egy nemrégiben, finn szakemberek által elvégzett kísérletben pontosan ezt a bonyolult összefüggést vizsgálták, vagyis azt, hogy milyen mértékben képes befolyásolni a fizikai aktivitás a gének hatását a testtömegindex, valamint a legalább ilyen fontos metabolikus rizikótényező, a derékkörfogat alakulására.

A "FinnTwin16 Study" nevű vizsgálat során több mint 4300, 1975 és 1979 között született, a felmérés időpontjában átlagosan 25 éves fiatal felnőtt iker testtömegét, testmagasságát, derékkörfogatát és fizikai aktivitásának sajátosságait rögzítették. Valamint egy speciális teszt segítségével genetikai analízist is végeztek. Az örökletességet a BMI vonatkozásában a férfiaknál 79, míg a nőknél 78%-ra becsülték, ugyanez a derék körfogat esetében 56 illetve 71% volt, a fizikai aktivitás genetikai örökletességét pedig 55 illetve 54%-ra értékelték a szakértők.

A vizsgálat során fordított összefüggést véltek felfedezni a fizikai aktivitás mértéke és a derékkörfogat alakulása között a férfi és a női résztvevők esetében egyaránt, míg a nőknél a fizikai aktivitás mértéke a testtömegindex alakulásával is korrelált.

Összefoglalásként elmondható, hogy a fizikai aktivitás szignifikáns mértékben módosította az örökletes tényező befolyását a BMI és a derékkörfogat alakulására.

A genetikai predesztináció így nem lehet ürügy a túlsúly, elhízás kialakulására, hiszen a nagyobb genetikai kockázattal rendelkezők (pl. a szülők túlsúlya) a fizikailag aktív életmód kialakításával sokat tehetnek saját egészségük megőrzése érdekében. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által javasolt mozgásmennyiség felnőttek számára naponta legalább 30-60 perces közepes erőkifejtést igénylő aktivitás.

Az elhízás jellegének és a vér leptin szintjének közös genetikai gyökerei

Dán szakemberek által elvégzett vizsgálat során a genetikai tényezők azonos illetve különböző hatását figyelték meg a túlsúly jellegzetességeinek, valamint a vér leptin (a zsírszövetben keletkező fehérje, amely az agyban befolyásolja a táplálékfelvételt) szintjének alakulása szempontjából.

A vizsgálatban 625 egészséges felnőtt egypetéjű illetve azonos nemű kétpetéjű ikerpár vett részt. A folyamat során rögzítették az alanyok testtömegét, testmagasságát, derék és csípő körfogatát, bőrredő vastagságát és testösszetételét (zsírszövet és zsírmentes testtömeg), valamint vérük leptin koncentrációját. Az említett paraméterekből matematikai úton becsülték meg a genetikai meghatározottság mértékét.

A vizsgálat során szignifikáns mértékű összefüggést találtak a genetikai tényezők valamint az elhízás minden centrális és perifériás attribútuma (BMI, a zsírszövet tömege, derékkörfogat, bőrredő vastagsága a hason, csípőkörfogat, bőrredő vastagsága a végtagokon) között mindkét nem esetén.

A szakemberek feltételezése szerint bár vannak olyan genetikai faktorok, amelyek az elhízás minden típusában egyaránt érvényesülnek a túlsúly két jellegzetes megjelenési formájának (alma/centrális vagy körte/perifériás típusú) vannak egymástól eltérő, jellegzetes genetikai komponensei is.

"Energia-egyensúlyt szabályozó" hormonok (obestatin, ghrelin, leptin) hatása

A testalkat kapcsán gyakran hallhatunk olyan megjegyzéseket, mely szerint a soványság és a túlsúly genetikai, vagy hormonális kérdés, és nem csupán a táplálkozással, mozgással áll kapcsolatban. Ki ne mondta volna még jókat evő, mégis karcsú ismerősének, hogy ő milyen szerencsés alkat, vagy állította bármely, néhány plusz kilóval rendelkező barátja, hogy ő nem is eszik sokat, hanem a hormonok, vagy a genetika felelős a pocakjáért? Kérdés, miként befolyásolják a hormonok, vagy a genetikai háttér a testsúlyunkat.

Tudjuk, hogy vannak olyan hormonok, melyeknek szintje befolyásolja, befolyásolhatja az éhségérzetet. Emberek esetében azonban a helyzet nem ilyen egyszerű, ezért a Baltimore-i kutatócsoport azt tűzte ki célul, hogy megpróbálja megfejteni, a három étvágyfokozó hormon miként hat ránk. Mivel a túlsúly a szív-és érrendszeri megbetegedések fontos kockázati tényezője, ezért egy ezzel a megbetegedéssel kapcsolatos vizsgálat részeként ("Optimális Tápanyagbevitel a Szívbetegségek Megelőzéséhez) került sor a vizsgálatra. A résztvevők - akiket nem, kor, testtömegindex, fizikai aktivitás és dohányzási szokások alapján csoportokba osztottak - vérnyomása kissé magasabb volt, de egyéb tekintetben egészségesek voltak. Az energia-egyensúly szabályozásában közreműködő hormonokat górcső alá véve kiderült, hogy a túlsúlyos, vagy elhízott vizsgáltak esetében az obestatin és a ghrelin szintje alacsonyabb volt, mint normál súlyú társaiké. A leptin szintje ezzel ellentétesen mozgott; a BMI (testtömegindex) növekedése növelte a leptin szintjét. (5 egységgel nagyobb BMI 41,3% leptinnövekedést eredményezett).

A vizsgálatok megerősítették, hogy bizony az étvágyra ható hormonok szintje eltérő a normál súlyúak, és a túlsúllyal rendelkezők esetében!

Forrás: MDOSZ (Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége)

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend