A tejcukor lebontási zavara

A tejcukor lebontási zavara

A tejcukor-érzékenység, azaz a tejcukor lebontási és felszívódási zavara a lakosság jelentős részét érinti. A haspuffadás és a hasi fájdalmak egy részének hátterében ez a probléma áll. A lehelet hidrogéntartalmának meghatározásából megállapítható a tejcukor-érzékenység, a tejcukor lebontásához szükséges enzimet a mai korszerű készítményekkel pótolni lehet.

A magyar felnőtt lakosság jelentős része küzd tartósan haspuffadásos panaszokkal. A mai gyakorlat ilyen esetekben valamilyen hasnyálmirigyenzimet tartalmazó készítmény bevétele, holott a háttérben az esetek jelentős részében a tejcukor lebontási zavara áll.

A tejcukor (laktóz) eredeti formájában az ember számára nem hasznosítható tápanyag. A vékonybélben található laktázenzim azonban a kettős cukormolekula lebontása által teszi felszívódásra alkalmassá, hasznos energiaforrássá. A kettős cukorból egyszerű cukrokká alakulva, a szőlőcukor a véráramba kerülve azonnal hasznosítható, míg a galaktóz a májban alakul át használható szőlőcukorrá.

A tejcukrot bontani nem tudó (tejcukorérzékeny) emberek két csoportba sorolhatók. A szerencsésebb csoportba tartozóknál a tejcukor lebontása nem tökéletes, de ez erőteljes panaszokkal nem jár. Ezt az állapotot laktóz-malabszorpciónak nevezzük. A másik csoport tagjai számára a laktóztartalmú étel elfogyasztása klinikai tüneteket okoz, amelyek pl. hasfájás, haspuffadás, hasmenés, erős bélkorgások, hányinger, émelygés lehetnek.

A tejcukor felszívódási zavara a tápanyag-felszívódási zavarok leggyakoribb formája. Átmenetileg csaknem minden embernél előfordul élete folyamán például bélfertőzés, hasmenés hosszan tartó antibiotikus kúra után. A háttérben ilyenkor a laktázenzimet termelő bélhámsejtek sérülése áll. A kiváltó ok megszűnésével rendszerint gyorsan rendeződik, ritka, amikor ehhez néhány hétnél több idő szükséges. A hámsejtek regenerálódását természetesen elősegíti, ha a terhelés csak fokozatosan következik be, vagyis a laktázenzim mennyiségét egyre csökkenő adagban pótoljuk.

Az élőlények között az ember az egyetlen, aki a tejcukorbontó készségét megőrzi a csecsemőkoron túl is. Ennek jelentősége a szoptatás időszakában a legnagyobb, ugyanis az újszülöttek és a csecsemők csak a tejcukrot képesek megemészteni. Ez a tejcukorbontó képesség az életkor előrehaladtával csökken, és a különböző népcsoportoknál - más és más időben - szűnik meg. Az enzimműködés leállásának gyakoriságában a világ népei között nagy különbségek mutatkoznak. Míg a skandináv népeknél a tejcukorérzékenyek aránya 5-15, addig Japánban 58-90 százalék.

A magyar felnőttek jelentős része küzd tartósan haspuffadásos panaszokkal. A mai gyakorlat ilyen esetekben azonnal valamilyen hasnyálmirigy-enzimet tartalmazó készítmény adása, holott a háttérben az esetek nagy részében a tejcukor felszívódási, illetve lebontási zavara áll. A klinikai tünetek igen változóak: az enyhe émelygéstől a súlyos hasfájásig, hasmenésig terjedhetnek. Néhány esetben csak a tejjel szembeni averzió az egyetlen tünet. A tejcukor-érzékenység oka lehet visszatérő, ismétlődő hasi fájdalmaknak is.

A tejcukor lebontásának zavarát a tej táplálékból történő megvonására megszűnő, majd visszaadására ismét jelentkező tünetek észlelésével lehet elsődlegesen megállapítani (terheléses próba). A legegyszerűbb és legbiztosabb műszeres diagnosztikus próba a lehelet hidrogéntartalmának meghatározása, ami egyszeri, fájdalmat nem okozó, könnyen kivitelezhető vizsgálat, amelyet reggel, éhgyomorra kezdenek. A testsúllyal arányos mennyiségű laktóz elfogyasztása után bizonyos időközökben mérik a kilélegzett levegő hidrogéntartalmát. A diagnózis felállítása fontos, hiszen ismert enzimhiány esetében a pótlás ma már egyszerűen megoldható.

A tejcukor-érzékenység legkisebb gyanúja esetén is forduljon orvoshoz a pontos diagnózis felállítása érdekében! A hiányzó enzim biztonsággal és egyszerűen pótolható!

Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek