Hirdetés
"A paleo diéta nem blöff, csak van, aki nem kedveli"

"A paleo diéta nem blöff, csak van, aki nem kedveli"

Tegnap jelent meg az Egészségtükör.hu-n Boldogkői Zsolt egyetemi tanár cikke a paleo diétáról. Ma Szendi Gábor paleo- teoretikus reagál az ott elhangzottakra!

Hirdetés
Hirdetés

Boldogkői Zsolt "A nagy étrendblöff" cikke először az index.hu-n jelent meg. Az Egészségtükör azt szeretné, ha mindkét fél megszólalna ebben a témában. Tegnap Boldogkői Zsolt írását jelentettük meg, amit ide kattinva olvashat el. Az alábbiakban Szendi Gábor válaszát olvashatják teljes terjedelemben:

Szendi Gábor: Nem, a paleo nem blöff, csak van, aki nem kedveli

Elöljáróban az Indexről csak annyit: az íratlan sajtóetika nevében elvárható lett volna, hogy Boldogkői írásával egyidőben, vagy azt követően a paleo oldal is kifejthesse álláspontját.

Boldogkői cikkére rátérve, először is örömteli, hogy már nem csak névtelen blogocskák foglalkoznak a paleóval, hanem az eljutott a tudomány fellegvárába is.

Kevésbé örvendetes a lekezelő, a tudományos érvelés alapszabályait is semmibe vevő stílus.

Paleo teoretikusként és gyakorló paleósként is érintett vagyok, az alábbiakban válaszolok a cikkben megfogalmazott állításokra.

Az orvostudomány valóban megtorpant a 70-es években és véleményem szerint pontosan azért, mert a mai napig képtelen evolúciós kontextusban szemlélni az embert. Rengeteg kutatás jelzi, hogy korunk emberének problémáit a mismatch, azaz az evolúciós össze nem illés okozza. Számos nyilvánvaló példát lehet említeni ennek illusztrálására.

A D-vitamin hiány miatt növekszik délről északra haladva a rák, a multiplex szklerózis vagy az 1-es típusú cukorbetegség és a szkizofrénia gyakorisága.  Vagy utalhatunk az utóbbi évtized nagy felismerésére, hogy a K2-vitamin étrendszintű hiánya magyarázza a nyugati ember érelmeszesedését és csontritkulását. Az 1980-as években született meg az a felismerés is, hogy „változatos, egészséges” táplálkozás mellett folsav vagy B12 hiány alakulhat ki és ez velőcsőzáródási problémákat okozhat a születendő gyermekekben.

A megtorpanást követően mégsem véletlen, hogy még az orvoslás figyelme is a 20. századra gyökeresen megváltozott étrendre terelődött, amikor pl. a hirtelen megnövekedett szívhalálozást próbálták megmagyarázni. A koleszterinhipotézis és a belőle következő közegészségügyi lépések rossz válasznak bizonyultak, a helyzet nem javult, hanem romlott. A népesség elhízása az új étrendi ajánlások hatására felgyorsult.

A nagy étrendblöff

A civilizációs betegségeket akár evolúciós nézőpontból, akár a nyugati étrend emberi szervezetre gyakorolt hatása szempontjából vizsgálták, nagyjából ugyanarra lyukadtak ki. A lowcarb vagy a mediterrán étrend tudományos irányzatai, vagy a  „sikerdiéták”, mint mondjuk az Atkins, az „alacsony glikémiás telitettség étrend”, a „gyulladásellenes étrend”, a „metabolikus étrend”, a „Rosedale étrend”, stb. mind arra következtetett, hogy a nyugati étrend fő problémája a finomított szénhidrátok nagy mennyiségű fogyasztása. A paleo annyiban lép tovább ezen étrendeknél, hogy evolúciós szempontokat érvényesít a táplálékok megválasztásába. A hangsúly az ajánláson van, mindenki eldöntheti, akar-e így táplálkozni, mely elveket nem tekinti betarthatónak.

Nem lehet elmenni amellett, hogy ezek a „csodadiéták” rengeteg ember egészségét visszaadták. Egy-egy étrend annál hatásosabb, minél pontosabban tükrözi vissza az emberi szervezet valódi működését és szükségleteit. A paleo sok olyan problémát is megold, amelyet a pusztán a makrotápanyagok arányaira koncentráló étrendek nem oldanak meg.

A szerző írásában nagyjából helytállóan foglalta össze, milyen betegségekről gondoljuk mi, hogy a táplálkozás okozza, de ebben aztán ki is merül egyetértésünk.

Rögtön azzal a többször megcáfolt tévedéssel kezdi, hogy a paleolit étrend modellje az ősember táplálkozása lenne. Nem az. Nyithatunk egy vitát a szerző által hiteles forrásnak tekintett Wikipédia szócikk fölött, de abból a vitából is az derülne ki, hogy még a szócikk névtelen szerzője sem állított olyat, amit tőle „idéznek”. Ott az áll, hogy a paleo teoretikusai szerint van egy tradicionális étrend (ami a források elolvasása alapján a természeti népek étrendje), amely feltehetőleg azonos a paleolit kori vadászó-gyűjtögetők étrendjével. (Proponents of this diet argue that modern human populations subsisting on traditional diets, allegedly similar to those of Paleolithic hunter-gatherers, are largely free of diseases of affluence.) Ha holnap kiderülne, hogy az ősember vajaskenyeret evett nutellakrémmel, akkor sem a tradicionális étrend borulna, csupán a feltételezett gyökerekkel szakadna meg a kapcsolat. Nekem birtokomban van Walter L. Voegtlin könyve, én tehát a forrás ismeretében jelenthetem ki, hogy még Voegtlin sem a régészeti leletekből, hanem a ma élő kőkori emberek étrendjéből rekonstruálta a paleo étrendet. Voegtlin tudós volt, nem népszerű diétaszerző. Betegei, akár a mai betegek, gyógyultak a paleóra.

Ugyancsak lerágott csont a tejhez való genetikai alkalmazkodás bizonyítékaként emlegetni, hogy az észak-európai népesség vagy a maszájok felnőtt korukra is megőrzik a laktózlebontás képességét. Ez egygénes mutáció, és az „alkalmazkodás” csupán azért volt lehetséges, mert az anyatej is laktózt tartalmaz, és egy meglévő képesség állandósult csupán a világ népességének töredéknyi részében. A finnek 98%-a meg tudja emészteni a laktózt, de talán éppen Finnországban a leggyakoribb az 1-es típusú cukorbetegség a világon, aminek egyik feltételezett oka a korai tejfogyasztás. A tejfehérjékre igen sok ember allergiás, csecsemőkorban a gyakoriság 2-3%-os, és ezeknél a gyerekeknél sok éves követés során az esetek több mint felében nem javulást, hanem romlást tapasztaltak (Cantani és mtsi., 2004). Talán mellékesnek tűnhet, de az aknék hátterében szinte mindig, az ekcémák hátterében pedig gyakran fedezhető fel kiváltó tényezőként a tej. Valódi alkalmazkodás esetén a tej nem okozna autoimmun betegséget, atópiás reakciókat és a benne rejlő növekedési faktorokat is tudnánk kezelni.

Nem foglalkozva a szerző stílusával („A paleolit táplálkozás alaptétele itt is elhasal, mégpedig kétszeresen.”), a keményítőbontó enzim génjének megtöbbszöröződése valóban arra utal, hogy a keményítő tartalmú gyökerek némely vidéken fontos táplálékká váltak a vadászó-gyűjtögetők között, azonban, mint a szerző helyesen rámutat, az elfogyasztott mennyiséggel van a baj. Azonban itt is az amyláz gén megtöbbszöröződéséről, azaz egy már létező tulajdonság felerősödéséről van szó, nem új képesség kialakulásáról. A természetben található keményítő tartalmú gyökerek rengeteg rostot tartalmaznak, ezért belőlük a keményítő lassan szívódik fel, azaz alacsony a glikémiás indexük. A hadzák pl. úgy esznek bizonyos gyökereket, hogy „kirágják” belőlük a tartalmat és kiköpik a rostokat.

A keményítőkhöz való valódi alkalmazkodás akkor következett volna be, ha az ember a nagyobb mennyiségű finomított szénhidráttól nem hízna el, nem válna cukorbeteggé és nem alakulna ki a metabolikus szindróma és a belőle kiinduló betegségek. Egy ilyen alkalmazkodás azonban többszázezer évet venne igénybe, de száz év alatt nem következhetett be. A civilizációs betegségek ugyanis az elmúlt száz-százötven év alatt váltak rendkívül gyakorivá, a 19. században még az emberek 1-5%-a volt elhízott, a cukorbetegség, az infarktus, az ischémiás szívbetegség rendkívül ritka volt, és a rákos halálozás is rendkívül alacsony volt.

A gyorsan felszívódó keményítőkön túl a gabonával más baj is van, pl. a glutén, amelyet egyre több immunológiai, idegrendszeri, gasztroenterológiai problémával hoznak kapcsolatba, demonstrálva, hogy alkalmazkodás nem történt a gabonafélék fehérjéjéhez.

A tűz evolúciós jelentősége nem vita tárgya, soha nem állította egy paleo teoretikus sem, hogy a paleo nyerstáplálkozást jelentene.

A „mosónők és az ősemberek korán halnak” típusú érvelés szembemegy az antropológiai és régészeti kutatásokkal. A modern adatok összegzése azt mutatja, hogy a kőkori körülmények közt élő természeti ember – ha túléli a gyermekkort- átlagosan 70-78 évig, s az adott törzs 20%-a még tovább él (Gurven és Kaplan, 2007).  Rachel Caspari és Sang-Hee Lee majd’ 800 emberi álkapocs rágófogainak elemzésével kimutatták, hogy a felső paleolit korra kétszer annyian haltak meg idős korukban, mint fiatalon. A megnövekedett élethossz evolúciós előnyt jelentett mind a szaporodás, mind a kultúra szempontjából. („there is a dramatic increase in longevity in the modern humans of the Early Upper Paleolithic. We believe that this great increase contributed to population expansions and cultural innovations associated with modernity.”) (Caspari és Lee, 2004). A menopausa evolúciója szintén azt bizonyítja, hogy szaporodási előnnyel járt a termékenység programozott megszűnése, és a nagymamaként való funkcionálás, ugyanis az anyai nagymamák növelik lányaik termékenységét és jelentősen megnövelik unokáig életben maradási esélyeit (Shanley és mtsi., 2007). A nagymama hipotézis szerint az élettartam egyre hosszabbá válását a nagymama-funkció, mint szaporodási előny hozta létre (Kim és mtsi, 2012).

A szerző figyelmét elkerüli, hogy a természeti emberek 60-70 évesen sem mutatják a civilizációs betegségek nyomait sem (Lindeberg, 2010), azaz az a feltevés, hogy azért vagyunk ma 50 év felett betegek, mert az evolúció során nem történt szelekció az időskori betegségekre, tévedés. Ezenfelül a várható élettartamot nem kéne összetéveszteni a halál leggyakoribb korával (a modális korral). A modern történeti demográfiai kutatás egyértelműen bizonyítják, hogy már 200 évvel ezelőtt is az emberek 70 évig simán eléltek – civilizációs betegségek nélkül. A civilizációs betegségeket az „öregedő” társadalom számlájára írni tévedés, mert a 20. század beköszöntéig az ősidőktől kezdve nagy kort értek meg az emberek, mégsem volt jellemző a kardiovaszkuláris és rákos halálozás.

A vörös hússal kapcsolatos eszmefuttatáshoz csak annyit, hogy húsz vizsgálat 1 218 380 ember adatát elemezve csak a feldolgozott és tartósított húsokat találták kockázati tényezőnek a kardiovaszkuláris betegségek és a cukorbetegség szempontjáéból (Micha és mtsi., 2010).

A vörös hús és rák kapcsolatát több metaanalízisben vizsgálták, az általam ismert legutóbbi elemzés 35 vizsgálat adatait összegezte, de kapcsolatot nem találtak (Alexander és Cushing, 2010).

A zsírt nekünk paleósoknak nem kell Boldogkőinek rehabilitálnia, Paleolit táplálkozás c. könyvemben külön fejezetben cáfoltam a koleszterin hipotézist, s ma már Loren Cordain  is belátta korábbi botor álláspontja tarthatatlanságát.

A szénhidrátokkal kapcsolatban szerzőnk eléggé improvizatívvá vált. Persze, van, akinél az elhízás energia-egyensúlytalanságból fakad, de azért ez csak részben igaz, mert az elhízásnak van „bélflóra” elmélete is (Szendi, 2011), és nem mindenki eszik sokat, aki elhízik. A „hormonelméletet”, azaz, hogy a szénhidrátfogyasztás inzulinrezisztenciát és elhízást eredményez, nem tekinteném valamiféle igazolatlan hipotézisnek, ugyanis ez az energia-egyensúlytalanság metabolikus megvalósulása.  De ez a „sokat eszünk, keveset mozgunk” teória már régen megbukott. A különféle makrotápanyagokra, mint fehérje, zsír, szénhidrát, egészen eltérően reagál a szervezet. Elhízni csak a szénhidrátoktól lehet, de a szerző szerint ehhez az ember már alkalmazkodott (lásd. amyláz gén többszöröződés). A magyar emberek 60%-a, az amerikai emberek 70%-a túlsúlyos vagy elhízott. Én a szerzővel ellentétben nem hinném, hogy a középkorra jellemző koplalás volna a megoldás. Önfegyelemmel nem lehet világméretű problémákat megoldani.

A népesség elhízása egyértelműen bizonyítja, hogy az evolúció során nem ehhez az étrendhez alkalmazkodtunk. Ha megnézzük a természeti embereket vagy a paleo táplálkozást folytatókat, akkor ők általában normál súlyúak. Mármost az én fogalmaim szerint az optimális étrend az, amin az ember jóllakhat, de mégsem hízik.

A kövérkés eszkimókat jó, hogy a szerző csendben említette meg, így akár el is ereszthetném a fülem mellett is, de azért idekívánkozik Diamond Jenness antropológus 1910-es években kelt leírása, miszerint: „a bunda, amibe szokásosan beöltöznek, nagymérvű elhízottságot sugall, miközben a valóságban inkább karcsúak” (Young, 2007). A nyugati étrenddel megfertőzött inuitok persze már elhíznak, de ez éppenséggel a nyugati étrenden élők és nem az inuitok jellemzője.

Kicsit alaposabb tájékozódással a szerző megtudhatta volna, hogy a mézet nem tekintjük paleónak, bár a természeti emberek korlátozott mennyiségben fogyasztják. A gyümölcsöket sem ajánljuk kilószámra fogyasztani, hiszen a mai nemesített gyümölcsök valóban túl édesek.

Végül a szerző azzal búcsúzik olvasóitól, hogy várjuk ki, amíg Gary Taundék kikutatják a táplálkozás és betegségek kapcsolatát. Ilyen nevű ember nincs, a szerző valószínűleg Gary Taubes-ra gondolt, akinek két könyvét a „Good calories, bad calories” és a „Why we get fat” könyveit jól ismerem, merítettem is belőlük sokat. Gary Taubes álláspontja hajszálra megegyezik az enyémmel: a civilizációs betegségeket szerinte is a szénhidrátalapú táplálkozás okozza. Taubes, akárcsak én, könyve megírásakor a „puha tudomány” publikációiból „mazsolázott” ki olyan publikációkat, amellyel alá tudta támasztani a nyugati étrendről írott kritikáját.

Nekem semmi bajom azzal, hogy Gary Taubes „csak” újságíró, mert én csak a gondolatok igazságával mérem az embereket, de vajon Boldogkői Zsolt tudja-e, hogy egy újságíró kutatásaitól várja a megoldást? Nem aránytévesztés egy újságíró szavainak nagyobb hitelt adni, mint egy14 évig biológiai szemléletű pszichológusként oktató-kutató tudományos munkatársénak (ez volnék én)?

De a világért se vegye senki úgy, hogy ez engem bántana, csak egyszerűen nem értem.

  • Alexander DD, Cushing CA. Red meat and colorectal cancer: a critical summary of prospective epidemiologic studies. Obes Rev. 2011 May;12(5):e472-93.

  • Cantani A, Micera M. Natural history of cow's milk allergy. An eight-year follow-up study in 115 atopic children. Eur Rev Med Pharmacol Sci. 2004 Jul-Aug;8(4):153-64.

  • Caspari, R., Lee, S.-L.,. Older age becomes common late in human evolution. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 2004, 101:10895-10900.

  • Gurven, M and Kaplan, H. Longevity among hunter-gatherers: a cross-cultural examination. Population and Development Review 33(2):321-365, 2007

  • Kim PS, Coxworth JE, Hawkes K. Increased longevity evolves from grandmothering. Proc Biol Sci. 2012 Dec 22;279(1749):4880-4.

  • Lindeberg S: Food and western diseases. Wiley-Blackwell, Oxford, 2010.

  • Micha R, Wallace SK, Mozaffarian D.Red and processed meat consumption and risk of incident coronary heart disease, stroke, and diabetes mellitus: a systematic review and meta-analysis. Circulation. 2010 Jun 1;121(21):2271-83.

  • Shanley DP, Sear R, Mace R, Kirkwood TB. Testing evolutionary theories of menopause. Proc Biol Sci. 2007 Dec 7;274(1628):2943-9.

  • Szendi G: Az elhízás, mint betegség. in: Szendi G; Mezei E: Paleolit szakácskönyv II. Jaffa, 2011. pp:26-34.

Young TK. Are the circumpolar Inuit becoming obese? Am J Hum Biol. 2007 Mar-Apr;19(2):181-9.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend