Hirdetés
A nevetés tudománya

A nevetés tudománya

A nevetés komoly dolog, legalábbis a tudomány területén mindenképpen, hiszen a mai napig is számos tudós szeretné kideríteni, hogyan és miért alakult ki. A nevetés ösztönös tulajdonságunk, ez az egyik legalapvetőbb kommunikációs forma, és nem csak az emberek nevetnek, hanem az emberszabású majmok, a kutyák vagy a patkányok is. A gyerekek már az előtt tudnak nevetni, hogy beszélni megtanulnának. Mindenki nevet, és gyakran önkéntelenül kezdünk nevetni, bizonyos ritmusban, a beszélgetések bizonyos pontjainál.

Hirdetés
Hirdetés

Tévedés azonban azt gondolni, hogy a nevetés mindig egy tréfa eredménye. A legfrissebb kutatások szerint csupán a nevetések 10-15%-a köszönhető egy-egy jól sikerült poénnak. A Maryland Egyetem kutatója, Robert Provine évtizedek óta foglalkozik a nevetés vizsgálatával, s úgy véli, a nevetés közösségi jelenség, hiszen a nevetéshez a legtöbbször kell egy másik személy is. A nevetés alapvetően minden nyelvterületen ugyanolyan, az agyunk ugyanolyan módon hozza létre a nevetésünket, függetlenül attól, milyen népcsoporthoz tartozunk - a ha-ha-ha mintázata ugyanolyan. Egyetlen 'ha' mindig egy másodperc 15-öd része alatt hangzik el és a következő 'ha' ezt egy 5-öd másodperccel követi, amennyiben ez gyorsabb, vagy lassabb, akkor azt már nem nevetésként dekódoljuk.

A nevetés tudománya

Még a siketek is nevetnek, holott nem hallhatják a nevetés hangját, ami jól mutatja, hogy a nevetés nem egyetlen érzékelési módra támaszkodó reakció, hanem a társas interakciók formája és terméke - véli Dr. Provine, aki a nevetés kutatásával töltött évtizedek eredményeit nemrég megjelent könyvében a Laughter: A Scientific Investigation (kb. Nevetés: Tudományos kutatás) kötetében tette közzé. Nem csupán az emberek nevetnek, a csimpánzok csiklandozzák egymást, így bírják nevetésre egymást, sőt, ha valamelyikük csak imitálja a csiklandozást, akkor is nevetnek ezek a főemlősök.

Dr. Provine szerint ez az őshumor megnyilvánulása, amit a legrégebbi viccnek is nevezhetnénk. Annyira ősi, hogy nem csupán a majmok esetében tapasztalták már a tudósok a csiklandozás keltette nevetést, hanem patkányoknál is - a rágcsálok annyira odavannak a csiklandozás keltette nevetésért, hogy vissza-visszatérnek, hogy újra és újra megcsiklandozzák őket. A jelenség hátterét vizsgálva kiderítették, hogy a nevetés a patkányok agyában egy inzulinhoz hasonló növekedést serkentő anyag termelődését serkenti, ami mint antidepresszáns és nyugtató működik. A mai tudományos nézetek szerint ugyanez mehet végbe az emberek esetében is, ez pedig azt jelenti, hogy a nevetés kiváltotta biokémiai változások, folyamatok pontosabb vizsgálatai nyomán újabb, hatásosabb készítmények fejlesztése előtt nyílhat meg az út, amelyekkel a depresszió és egyéb hangulatzavarokkal járó pszichés betegségek lesznek kezelhetők.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend