A mi ünnepünk így teljes

A mi ünnepünk így teljes

Mikor szép a karácsony? Ha mindenki úgy éli meg mindet, mint a legelsőt. Én ezt a mottót tenném egy karácsonyi képeslapra. Karácsonykor mindenki mindenből a legjobbat igyekszik megszerezni vagy megvenni. Minden évben jó lenne, ha több lenne, mint tavaly. Pedig nem a fa alatt lévő sok-sok doboztól lesz egy ünnep szép, hanem attól, hogy tudjuk mi egész évben egy család voltunk. A szeretet ünnepe a születésről szól. A mi életünkre nézve egy lehetőségről, hogy elgondolkodjunk azokon a dolgokon, amiken változtatni szeretnénk.

 

 

Kedves Olvasóm receptet vár tőlem és én elmesélem milyen is egy karácsony nálunk. Szenteste reggelén előkerült a fa az erkélyről és elkezdtük díszíteni. Édesanyám már akkor a feje tetejére állította a konyhát és szinte az összes lábas kint volt az asztalon. Már 6 méter bejglit megsütött, a rend kedvéért, és bölcsen így szólt: - bárki jöhet, legyen kínáló! Nagyszülők, rokonok és aztán persze az 1. a osztály januárban, amikor vittem belőle a suliba tízóraira.

A mi ünnepünk így teljes

Nálunk nem egyszerű leves volt, hanem borleves. Ez úgy készül, hogy a forralt bort lisztes tojássárgájával sűrítünk be, majd fahéjjal fűszerezzük. Nagyon finom és még én is ihattam belőle. Nyolc évvel később! Ez azóta is sérthetetlen hagyomány. Annyiban módosult, hogy az egész ünnepet végig hörpöljük e finom itallal. Akkoriban a főételünk egy bizonyos Páter borda volt. Lehet, hogy valakinek beugrik régi Frank Júlia szakácskönyvekből ez a sonkával és párolt kakukkfüves gombával töltött karaj. Bundázva majd frissen sülve, megszórva reszelt sajttal és citromkarikával tálalva. A citromot rá kellett facsarni a bordára csakúgy, mint a bécsi szeletre. Ennek az ételnek akkoriban megvolt a szentsége, hogy csak karácsonyra lehet készíteni. A köret rácsos krumpli volt. Biztosan még sokan emlékeznek arra a teleshopos szeletelőre, amivel rácsos krumplit lehetett készíteni. Újabban egy bizonyos szupermarket lánc is elkezdte árulni a mirelit rácsos krumplit, és amikor lehet, veszek is, csak úgy nosztalgiából. Lehet túlságosan is a gyermekkorom emlékei között élek?

 

Szóval anyukám nagy erővel dolgozik ezen a vacsorán, mi pedig próbáljuk kitalálni, miért nem ég az izzósor. Előkerülnek a kütyük, csavarhúzók és apu jégeralsóban a nappali közepén ülve próbálja megmenteni a karácsonyt. Mivel elég későn mertünk felkelni a reggeli még kitart. Tematikusan indítunk, először a csúcsdísz jön, hogy ne a dekorált karácsonyfára kelljen rátenni. Ezt követi az izzósor, majd jöhet a nehezékként is tökéletes 4-5 kilónyi szaloncukor. Az utóbbi években maximum 1 kilót veszünk, mert nem vagyunk édesszájúak. Szóval a cukrok már lógnak, jöhetnek a gömbök és a díszek. Habcsókot csak a nagymamám csinált, de nem szerettem, mert túl édes volt és nem is tudtam vele mit kezdeni. Talán egyszer kitalálom, hogyan lehetne ez az én kedvencem is. A sor végén az úgy nevezett boa jött és az angyalhaj. Ezt szerettem a legjobban, mert ettől olyan duci lett a fa, és szépen visszacsillant róla a fény. Az utolsó fázis a csillagszórók szakszerű elhelyezése volt, a drótok oly módon történő visszahajlításával, melynek eredményeképpen a csillagszóró önmagát tartja egyenesen az ágon.

 

A bakelitről felcsendült a Csendes éj, a Pásztorok, pásztorok és megannyi mesés dal. Röpködtek a csillagszóró izzó szemcséi és hol egy gömbön, hol egy ajándékon landoltak. Varázslatos pillanat, ahogy mindez egyszerre történik és semmi sem tudta eltűntetni a mosolyt az arcunkról. Azóta is az éltet, hogy ezek a pillanatok örökre megmaradjanak és gyerekeim is így szeressék a karácsonyt, ahogy én. Csomagbontás után jöhetett a borleves, a Páter borda és az akkori tuti befutó gesztenyés piskótatekercs, csokival leöntve nagy adag tejszínhabbal. Az az igazi patronos tejszínhab, a szifonján a Szovjet Olimpiás huncut mackóval. Vacsora után még folytatódott a játék és még az ágyba is magammal vihettem a legújabb kisautóm.

 

Így volt kerek akkor a karácsony és így lesz még ez nagyon sokáig. A gyerekeink is emlékezni fognak ezekre az ételekre és praktikákra, családi hagyományokra. Ettől lesz az egésznek színe és fénye. Jó érzés visszagondolni, hogy honnan jutottunk el ide, ahol most állunk. Mink van és mire értékeljünk azt, amink ma még megvan. Lehet, hogy a holnap csúfos tréfája mindezt elveszi, de az is lehet, hogy még magasabbra emel minket. Bárhogy is lesz kedves Olvasóm, szenteste nézzünk szét a ragyogóan díszített fa körül állva, és kívánjuk egymásnak békés, szeretetben gazdag Boldog Karácsonyt.

 

Stiller Tamás írása

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek