A mi C-vitaminunk

Izolálta a 30-as években a C-vitamint és 1936-ban a P-vitamint. Munkásságát 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal, majd Magyarországon Corvin-koszorúval ismerték el. Az egyetlen olyan magyar tudós, aki szülőhazájában tevékenykedve érdemelte ki ezt a magas kitüntetést. Ismeretlen anyagot talált Szent-Györgyi Albert a mellékvesében az 1920-as évek végén. Azt tudta, hogy az emberi sejteknek szüksége van erre az anyagra, de csak növények és állatok tudják előállítani. Mivel cukorjellegű vegyület volt, Szent-Györgyi Albert először az ignose (nem ismerem cukor) nevet adta neki.

Szerző: Egészségtükör

2013.11.04

Szent-Györgyi és a C-vitamin

Azonban a tudományos lap szerkesztője, ahol ezt publikálni akarta, nem fogadta el ezt az elnevezést, így a hat szénatomra utaló hexuronsav névre keresztelte 1928-ban. Felismerte, hogy a szegedi paradicsompaprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból, mint a citrusféle gyümölcsök, így nagy mennyiség előállítását sikerült véghezvinnie. A korábbi grammnyi mennyiség helyett egyszeriben kilónyi állt a rendelkezésére: 10 liter présnedvből 6,5 gramm hexuronsavat állítottak elő. 1932-ben Szent-György és tőle függetlenül J. Tillmans a hexuronsavat azonosította a C-vitaminnal. Javaslatára - melyet tengerimalacokon végzett kísérletek után tett Szent-Györgyi - a hexuronsavat a skorbut elleni hatásra utalva aszkorbinsavnak nevezték el. Szegeden a paprikából kiinduló C-vitamin-gyártás módszerét is kidolgozták.

Még egy Nobel-díj?

1937-ben kapta meg a Nobel-díjat. Indoklásában úgy fogalmazott a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, hogy "a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért" adja a magyar kutatónak az elismerést. A Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban rendes tagjai közé választotta. Két évre rá, az 1940-1941-es tanévben Szent-Györgyi Albert volt a szegedi tudományegyetem rektora, ahol az izommozgás biokémiájával foglalkozott. Ekkor felfedezett egy fehérjét az izomban, melyet aktinnak nevezett el, és kimutatta, hogy - egy másik izomfehérjével, a miozinnal társítva - ez a fehérje felelős az izom összehúzódásáért, továbbá, hogy az összehúzódáshoz szükséges energia közvetlen forrása az adenozin-trifoszfát - röviden ATP - nevű vegyület. Szakmai berkekben általános a felfogás, hogy Szent-Györgyi ezen a téren is a Nobel-díjjal értékelt munkájával egyenértékű eredményeket ért el, melyek közül a legjelentősebbnek a mechanikai izommozgás fehérjekémiai hátterének feltárását tekintik. Ezeknek a felfedezéséinek köszönhetően érdeklődése később a rosszindulatú daganatok felé fordult. Két évtizeden át foglalkozott a sejtszintű szabályozás jelenségeivel. A Magyar Tudományos Akadémia 1945. május 30-án tiszteletbeli tagjának választotta. 1987-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetem felvette nevét, azóta Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemnek hívják.

A tudós számokban

Szent-Györgyi Albert Budapesten született 1893. szeptember 16-án. Orvosi oklevelet a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán szerzett 1917-ben. Még medikusként részt vett az első világháborúban, de sebesülést szerzett, és leszerelték. Ezután külföldön: Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Leidenben, Groningenben folytatott tanulmányokat, a biológia, az éllettan, a gyógyszertan, a bakteriológia, majd a fizika-kémia terén. Ezt követően Cambridge-ben, F.G. Hopkins biokémiai tanszékén megszerezte második doktorátusát, ezúttal kémiából. Klebelsberg kultuszminiszter hívására hazajött, és 1931-től 1945-ig a szegedi tudományegyetem orvosi vegyészeti intézetének professzora, 1945 és 1947 között a budapesti tudományegyetem orvos karának biokémia professzora volt. 1947 végén elhagyta az országot, és a Boston melletti Woods-Hole-ban telepedett le, ahol 1947 és 1962 között az Egyesült Államok Izomkutató Tudományos Intézete tengerbiológiai laboratóriumának igazgatója, 1962 és 1971 között a Darthmouth-i Egyetem professzora volt. Kapcsolatait Magyarországgal mindig fenntartotta, az 1960-as évektől rendszeresen hazalátogatott. 1986. október 22-én halt meg Woods Hallban.