Hirdetés
A kulcs: ébren légy!

A kulcs: ébren légy!

Minden ember valamikor elindul azon az úton, ami a sajátja. A felszín után a psziché mélységei következnek, érzelmek félelmek, vágyak mind életre kelnek. A “küszöbök őreit”, belső világunk megértési küszöbeit, csak egyre szelídebb lélekkel haladhatjuk meg.

Hirdetés
Hirdetés

– Sokáig meggondolatlanul hívjuk ki a “sorsot”. Nem is tudunk róla, hogy mik azok az erők, amiket felébresztünk “műkedvelő” korszakunkban. Előbb utóbb, aztán óvatosabbak leszünk, s ha vannak információink, hogy milyen törvények szerint működik ez a világ, megvan az esély, hogy kevesebb “kört” tegyünk, s előbb értsük meg, akár saját magunkat is. – Mert az egót, azt nem lehet átcsempészni, s ha stratégiákat dolgozunk ki, meg akarunk változtatni valamit, akár pozitívan is, az csak az elme játéka marad sokáig.

“A kulcs, amely úrrá tehet a belső természeted felett, az özönvíz óta megrozsdásodott. A kulcs: ébren légy! Virrasztani – ez minden. Semmiről sincs oly erősen meggyőzve az ember, mint arról, hogy ébren van; a valóságban mégis hálóban vergődik, amelyet álomból és képzelődésből ő maga kötött magának. Mennél sűrűbb a háló, annál hatalmasabban uralkodik benne az álom, és akik beléje kuszálódtak, azok az alvók azok, akik úgy mennek át az életen, mint a nyáj, mikor a vágóhíd felé kocog, tompán, közömbösen és gondolattalanul. Az alvók a hálón keresztül csak egy elrácsozott világot pillantanak meg, csak megtévesztő részeket látnak, aszerint cselekszenek, és nem tudják, hogy azok a képek a hatalmas egésznek foltjai csupán. Ne hidd ám, hogy a fantaszták és költők az „álmodók” – ezek az álmodók a tevékenyek, a serények, a föld nyugtalanjai, akiket széjjelrág és felmorzsol a cselekvés őrülete. Hasonlatosak ők ama szorgalmas, rút rovarhoz, amely felkúszik a sima nád hegyéig, hogy ott aztán a belsejébe zuhanjon.

Azt hiszik, hogy ébren vannak, de amit átélni vélnek, a valóságban álomnál nem egyéb, olyan álom, amely legkisebb részletéig előre kiszabatott, és a saját akaratuktól a befolyásolhatatlanságig független.

Voltak és vannak most is néhányan az emberek közt, akik nagyon jól tudták, hogy ők csak álmodnak – pionírok, akik előretörtek a bástyafokig, amely mögött az örökké virrasztó „én” rejtőzködik – igazlátók, mint Goethe, Schopenhauer és Kant, ámde nem volt fegyverük, hogy a várat megostromolhassák, és harci szózatuk nem ébresztette fel az alvókat. Virrasztani – ez minden. A hozzá vezető első lépés olyan egyszerű, hogy akár minden gyermek is megteheti, csak az agyonművelt ember felejtette el a járást, és megbénulnak a lábai, mert nem akarja nélkülözni a mankókat, amelyeket elődeitől örökölt. Virrasztani – ez minden. Ébren légy minden cselekedetedben. Ne hidd, hogy az vagy már. Nem ám, mert alszol és álmodol. Állj meg erősen, szedd össze magadat, és csak egy pillanatra kényszerítsd magad arra a testet átjáró gondolatra: most ébren vagyok. Ha sikerül, és átérzed ezt, akkor fel is ismered nyomban, hogy az iménti állapot a mostanihoz képest eszméletlenség és álomkórság volt. S íme, ez az első tétovázó lépés azon az úton, amely a szolgaságtól a teljes hatalomig vezet. Így haladj előre egyik felébredéstől a másik felé. Nincs az az elgyötrő gondolat, amelyet ezzel le nem igázhatsz; hátramarad az, és nem képes többé fölérni hozzád: te fölébe nősz, mint ahogy a fa lombkoronája az aszú ágak fölé nyújtózik. Lehullanak rólad a fájdalmak, mint a hervadt levél, ha már egyszer odáig jutottál, hogy éberségedet a tested ismegérti.

A zsidók és brahminok jeges fürdője, a buddhisták és a keresztény aszkéták éjjel virrasztása, az indus fakírok önkínzása, hogy el ne aludjanak -mindez nem egyéb, mint megmerevedett külső ritmusok, amelyek oszlopromokhoz hasonlóan elárulják a keresőnek: ködös ősidőkben itt állt titokzatos temploma az ébredni akarásnak. Olvasd el a föld népének szent írásait: vörös fonálként húzódik át valamennyin az ébrenlevésről szóló tanítás; mert Jákob égi létrája ez, aki küzdött az Úr angyalával egész „éjszaka”, míglen felvirradt és győzedelmeskedett. Fel kell hágnod a világos éberség egyik fokáról a még világosabb fokra, ha le akarod győzni a halált, amelynek fegyverzete: alvás, álom és bódultság. Már ez égi lajtorja legalsóbb fokának is lángelme a neve; minek nevezzük hát még el a magasabban álló fokokat. A tömeg nem ismeri őket, és a róluk való hitet legendának tartja. Trója történelmét is mesének hitték évszázadokon át, míg aztán akadt egy, aki elég bátor volt hozzá, hogy ásson utána. Azon az úton, amely az ébredés felé visz, legelsőnek a saját tested áll majd elébed. Az első kakasszóig viaskodni fog veled; de ha meglátod első napját az ébrenlétnek, amely messzire elsodor az alvajáróktól, akik embereknek hiszik magukat, nem tudván, hogy alvó istenek ők, akkor a test alvása megszűnik a te számodra, és hatalmad lészen a mindenség felett. Akkor aztán, ha kedved tartja, csodákat művelhetsz, és nem kell nyöszörgő rabszolgaként alázatosan várnod, amíg valamely kegyetlen bálvány kegyelemből megjutalmaz, vagy fejedet veszi.

A cikk folytatásához és a teljes cikkhez kattintson ide:

Forrás:charoninstitute.wordpress.com

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend